Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 10. csütörtök (185. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény és egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2220 ezer forintos fizetés érdekében kifizessee azt a magas térítési díjat vagy nem. Nagyon sok esetben sajnos nem így dönt. Azzal, hogy bevezetik annak a lehetőségét, hogy előnyt élvezzenek bizonyos csoportok, még valamilyen formában egyet is lehet érteni. Egyet lehet érteni azzal, hogy a nagycsaládosok beletartozzanak ebbe körbe. Még egyet lehet érteni azzal is, hogy a hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek is beletartozzanak ebbe a körbe, ugyanis szakmailag indokolható és megmagyarázható, hogy ennél a csoportnál, ezeknél a gyerekeknél sokat számít az, hogy egy óvóvédő környezetben legyenek, hogy rendes napi ellátást kapjanak, illetve még azt is el lehet mondani, hogy a gyermekvédelmi rendszer, a gyermekvédel mi szolgáltatás látókörében legyenek ezek a gyermekek. Mindezt meg lehet érteni. Csak ha a jelenlegi bölcsődei férőhelyszámokat nézzük, kevés lesz. Tudom, hogy átalakítási folyamat van éppen, átalakulóban van a rendszer, de még így is nagyon kevés lesz a b ölcsődei férőhelyek száma. Ha a bölcsődei férőhelyek számát, illetve a várólistákat figyelembe vesszük a bölcsődei ellátás igénylésénél, akkor azt mondhatjuk, hogy ez az intézkedés nagyon sokszor olyan szülőket fog kiszorítani a bölcsődéztetés lehetőségébő l, akik munkavállalás céljából szeretnék ezt az ellátást igénybe venni a gyermekeik számára. Tehát mindez jó és jóra vezető intézkedés lehet, de csak abban az esetben, ha egy drasztikus férőhelyszámnövelés párhuzamosan beindul, akkor támogatható, sőt szor galmazható ez az intézkedés. A másik az, hogy a védelembe vett gyermekek is előnyt élvezzenek a bölcsődei felvételnél. Ezen már lehet vitatkozni szerintem. Ugyanis értem, hogy ez egyfajta motiváció is lehet a vé delembe vett gyermek szüleinek, hogy bölcsődébe adják a gyermeket, csak azt gondolom, hogy őket nem motiválni kell, hanem valamiféle kényszerítő eszközöket kell alkalmazni, hogy akár egy ilyen gyermekvédelmi intézkedést is igénybe vegyenek. Úgy gondolom, h ogy ha már egy gyermek eljut arra a szintre, hogy védelembe kellett venni, akkor ott már kitapintható a gyerek veszélyeztetettsége és úgy gondolom, hogy őt nem ilyen előnyökkel meg nem a térítési díj alóli mentességgel kell motiválni, hanem egyéb eszközökk el kell rávenni arra, hogy akár a bölcsődei szolgáltatást is igénybe vegye. Ezért ebben a formában vitatkoznék ezzel. Az örökbefogadás utánkövetésével kapcsolatos változtatásokkal egyetértek. Úgy gondolom, hogy az örökbe adott gyermekek biztonsága, megfele lő szociális és egészségügyi, illetve pszichés fejlődése érdekében erre szükség van. Ki lehet szűrni olyan eseteket, amikor az örökbefogadásnál a döntés nem volt eléggé megalapozott vagy rossz döntés született. A nyugdíjrendszert érintő változtatásokkal ka pcsolatban előttem szóló képviselőtársam elmondta, hogy ezek nagy része adminisztratív jellegű intézkedés. Foglalkozik külön a nyugdíj mellett munkát vállalók helyzetével, illetve egyértelműsít bizonyos dolgot, hogy a szolgálati időbe nem számít bele az az időszak, amit nyugdíjfolyósítása mellett munkavégzéssel töltöttek. Ezzel még egyet is lehet érteni, viszont ez megnyit egy olyan kérdést, amit a változtatások során többször emlegettünk, hogy bizonyos szakmákban a kizárás alkalmazása, tehát hogy a munkavá llalónak döntenie kell, hogy vagy a nyugdíját kéri, vagy a bérét, a kettő együtt nem folyósítható, nagyon tragikus állapotokat idézett elő, és vannak olyan intézmények, vagy olyan területek, ahol ennek az orvoslása még mindig nem történhetett meg. Konkréta n arra gondolok, hogy érintette ez a szociális ágazatban dolgozó embereket is. Nagyon jól tudjuk, mint már az előbb említettem, hogy milyen bérhelyzet van a szociális ágazatban. Nagyon jól tudjuk azt, hogy még akár intézményvezetői szinten is a nyugdíja ma gasabb lett egy ilyen dolgozónak, mint amit munkabérként kapott volna. Így egyértelmű, hogy ha kettő közül választania kellett, akkor ő inkább a nyugdíjat választotta. Csak itt kerültünk egy olyan helyzetbe, mivel mondtam, hogy ez az intézményvezetőket is érinthette akár, hogy nagyon sok esetben megfelelő utód nélkül lett az az intézmény, nem volt idő arra, hogy kinevelje akár az utódját, betanítsa azt, aki továbbiakban az intézményvezetés feladatait el fogja látni. Ezek voltak majdnem hogy a legsúlyosabb e setek, de nagyon sok esetben nemcsak a vezetői szinten, hanem egyéb dolgozói
