Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 10. csütörtök (185. szám) - Az oktatás szabályozására vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. PALKOVICS LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
2210 nem tudtuk, hogy mi az, ma meg tematizálja az életünket, életünk minden részét. De ugyanez i gaz, mondjuk, a mobiltelefonra; két évvel ezelőtt nem volt minden második gyerek kezében egy számítógép, ma meg van. Azt hiszem, az nem helyes megközelítés, hogy nem lehet változtatni. Változtatni lehet, sőt, azt gondolom, kell is változtatni. Az, hogy hog yan kell megfogalmazni az oktatási rendszerrel kapcsolatos elvárást, valószínűleg át kell alakítanunk ezt is. Amikor én végeztem az egyetemen, tíz évig biztosan jó volt a tudásom; aki most végez az egyetemen, annak már akkor elévül a tudása, amikor kikerül , és utána újra kell tanulni. Emiatt át kell alakítani azt, hogy mit várunk el az iskolarendszerünktől. Valószínűleg azt várjuk el, hogy az a tudás, amit elfogadnak a gyerekeink, hogy meg tudnak tanulni dolgokat, ezt a tudást tudják alkalmazni, utána pedig ezt életük során bármikor meg tudják ismételni, hiszen nem lehet ezt csak egy pillanatban megtenni. És itt szeretnék arra kitérni, amit Hiller képviselő úr mondott, mintha mi itt kompetenciáról, készségfejlesztésről beszélnénk. Én nem gondolom, hogy bárki bármi mást mondott volna. Itt igazán arról szól a történet, hogy a lexikális tudás és a készség - ugye, ez a kettő együtt képezi a kompetenciát - milyen arányban van jelen az iskolában. Azt hinni, hogy csak készségfejlesztéssel jó iskolát lehet működtetni , az sem jó, meg az sem igaz, hogy csak lexikális tudás kell, tehát valahol a kettőnek az arányát kell meghatározni. Hogy milyen ez az arány, ezt meg az adott helyzet és adott követelmények határozzák meg. (17.10) Ami a képviselő úr által említett vélelmez ésre vonatkozik, hogy valószínűleg készül egy másik Széll Kálmánterv, és azok az elemek, amiket képviselő úr kiemelt: ennek azért örültem, mert ezek így szerepelnek szó szerint a felsőoktatási stratégiában. Azt gondolom, hogy a 2014ben elfogadott felsőok tatási stratégia volt az első olyan papír, amely megfogalmazott célt arra vonatkozóan, hogy a diplomások aránya a magyar társadalomban körülbelül milyen kell hogy legyen. Ez nem egy tetszőleges szám, amit meghatározunk valahonnan, hanem ezt abból lehet lev ezetni, hogy mit igényel ez a társadalom, mit igényel a technológia, mit igényel a gazdaság, és ebből jön ki valamifajta szám. De nem mondta senki soha, hogy bárkit el kellene zárni a felsőoktatástól, sőt azt sem mondtuk, nem írtuk le, pont az ellenkezőjét tettük, azt tűztük ki célul, hogy össztársadalmi szinten valahol a társadalom egyharmada kell rendelkezzen diplomával. Ma a 1865 éves korosztályban ez 22 százalék, amihez képest a harmincegynéhány százalék lényegesen magasabb szám, odáig kell valamilyen módon eljutnunk. Tehát ezek megjelentek a felsőoktatási stratégiában. Az pedig, hogy a magánforrások arányát növelni kell a felsőoktatásban, ez szintén a stratégiában egyértelműen szerepel. Többször beszéltünk erről, ha képviselő úr emlékszik, ott mutattun k egy ilyen kis ábrát, hogy jelen pillanatban az állam több mint 50 százalékban finanszírozza a felsőoktatási rendszert. Az egészséges az lenne, hogy nyilván a szám maradjon, csak az aránya azoknak, amik egyébként saját bevételek, például kutatásfejleszté s, vagy ne adj’ isten, donáció, ami Magyarországon nem nagyon értelmezhető, nincs ebben a pillanatban, mint egy amerikai egyetemen, ez növekedjennövekedjen hozzá. Tehát ezek szerepelnek, pont erről szól a stratégia finanszírozási része. Staudt ké pviselő úr, bár elment, két nagyon fontos pontot említett. Az egyik a nemzetiségi oktatás kérdése. Ebben abszolút egyetértünk, én azt gondolom, hogy a kormány szándéka itt a szabályozáson keresztül is, illetve egyáltalán a nemzetiségi iskolák tekintetében teljesen egyértelmű, ez egy nagyon értékes, nagyon jó intézményforma. Azon kívül, ami az eredeti célja, hogy a nemzetiségek identitását, nyelvét megőrizze, a közösséget megőrizze, azon túl valóban lehetőséget teremt arra is, hogy ebbe mások is járjanak. Pé ldául a német nyelv ilyen értelemben nyilván világnyelv, van egy ilyen funkciója. Én azt hiszem, hogy a kormány erőteljesen támogatja ezeket az iskolákat, nem emlékszem most arra, hogy bármilyen ilyenfajta nemzetiségi kérés elutasításra került volna, hogyh a egy nemzetiségi önkormányzat át akart venni egy iskolát; azt csak abban az esetben nem támogattuk, amikor a működtetés feltételei nem látszottak, de egyébként magát az elvet teljes
