Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 9. szerda (184. szám) - Egyes törvények honvédelmi kérdésekkel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KÓNYA PÉTER (Független):
2084 úrtól. Ha én be jövök a Magyar Honvédséghez, és szeretnék szerződést kötni, akkor nem mindegy, hogy öt évre kötelezem el magam vagy tíz évre kötelezem el magam, milyen pluszjuttatások járnak azzal, hogy én nem öt évre kötelezem el magam a Magyar Honvédségnél, hanem tíz év re, illetve le kell szabályozni - és nyilvánvaló, hogy nem lehetnek ugyanazok a feltételek, ha valaki adott esetben öt évre köt szerződést, tíz évre, hat évre, nyolc évre, kilenc évre - az egyoldalú szerződésfelmondás feltételeit is. Ez ugyanígy van akkor, ha én kötök egy szerződést egy civil szolgáltatóval, mondjuk, egy tévészolgáltató céggel, nem mindegy, hogy fél évre kötök vele szerződést, vagy éppen két évre kötelezem el magam annál a szolgáltatónál, annál nagyobb kedvezményeket nyújt a szolgáltató, mi nél hosszabb időre kötök szerződést. Azt gondolom, hogy ugyanez vonatkozik a szerződéses katonákra is, nem mindegy, hogy öt évre, hét évre, nyolc évre, tíz évre kötelezik el magukat a Magyar Honvédségnél. Azt gondolom, hogy egészen más juttatásokat, illetv e kötelezettségeket kell alkalmazni az esetben, ha mondjuk, egyoldalúan felmondja a Magyar Honvédséggel kötött szerződését a szerződéses katona, de ugyanennek kell vonatkoznia a tekintetben is, ha a Magyar Honvédség mondja fel egyoldalúan a katonával a sze rződést. Ezt ki kell dolgozni, hogy akkor mik vonatkoznak rá, és nyilvánvaló, hogy egyfajta motivációs tényezőt is be kell vezetni e mögé, hogy minél hosszabb időre kössenek szerződést, hiszen az a cél, hogy állománymegtartó eszközként használja ezt a honv édség. Ami akár az önkéntes műveleti tartalékos, akár egyéb önkéntes szolgálattal kapcsolatos dolgokat illeti, azt gondolom, nem a rugalmasságra kellene törekedni, államtitkár úr, bár én értem a rugalmasság fontosságát, de sokkal fontosabb lenne konkretizá lni ezen szolgálatok tartalmát. Önkéntes műveleti tartalékosok tucatjai írnak nekem levelet és panaszkodnak azzal kapcsolatban, hogy ők nem ezt vállalták, miközben most megkapták a behívóparancsukat, és viszik le őket a határra szolgálni. Számos olyan önké ntes műveleti tartalékos van közöttük, akik amikor vállalták és szerződést kötöttek, akkor az egészségügyi felmérésen és az egészségügyi vizsgálaton megállapították, hogy milyen jellegű szolgálatra alkalmasak; számos olyan van közöttük, akik koruknál, egés zségi állapotuknál fogva egyébként nem alkalmasak arra, hogy a határra levezényeljék őket, és ott a határnál szolgálatot lássanak el. Hiába írnak adott esetben ezzel kapcsolatban a behívóparancsnokuknak levelet és jelzik ezt, vagy azt kapják vissza, hogy m egfenyegetik őket, hogy akkor azonnal leszerelik őket, ha elkezdenek panaszkodni, vagy egyszerűen nem foglalkoznak a beadványukkal. Ezen emberek számos része, önök is tudják, egyfajta kényszerből vállalta az önkéntes műveleti tartalékosi szolgálatot, mert egyébként a szolgálati járandóságukból levonásra került 16 százalékot így nem vonják le tőlük, ha vállalják ezt a szolgálatot. Ugyanakkor ők korábban behívásra kerültek különböző laktanyákba, ott adminisztratív vagy éppen irodai feladatot láttak el, amit a jövőben is szívesen ellátnak, de van, aki egyébként egészségileg alkalmatlan arra, hogy mindezt megtegye. Maximálisan egyet kell értenem egyébként Demeter Márta képviselőtársam felszólalásával, aki azt mondta, hogy igen, szükség van tartalékos szolgálatra , de valóban akkor van értelme tartalékos szolgálatot fejleszteni és bővíteni egy országban, ha egyébként rendbe van téve a hivatásos szolgálat, és az ott lévő feltételek biztosítottak, legyenek ezek a katonák ellátásával kapcsolatos, de akár technikai fel tételek is, és az állomány maximálisan fel van töltve az igényeknek megfelelően. Amíg ez nincs meg, addig a forrásokat nem szabad a tartalékos szolgálat bővítésére fordítani, mert nincs meg az alap, amire építkezünk. Ez olyan, államtitkár úr, mint ha elkez denénk a házat a tetőnél építeni: semmi értelme nincs; először az alapot kell stabilan lefektetni, és arra kell fordítani a forrásokat, majd azt követően lehet építkezni. Ez ugyanúgy vonatkozik erre is, mint amit az előbb elmondtam, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér. Ha nem ér el addig a takarónk, hogy az önkéntes tartalékos szolgálatot tudjuk fejleszteni, akkor ne fejlesszük, addig fejlesszük a Magyar Honvédséget, és rakjuk bele a pénzt, a szükséges mennyiségű forrásokat. Köszönöm szépen, ennyit sz erettem volna elmondani. (Taps az MSZP padsoraiban.)
