Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 9. szerda (184. szám) - Az egyes klímapolitikai és zöldgazdaság fejlesztési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2051 kibocsátáscsökkentési célokhoz, az önkénte s vállalásokhoz, és a finanszírozási kérdésekben miként foglal állást. Nagyon jó lett volna, ha mindkettő ez előtt a törvénytervezet előtt idekerül az asztalunkra. Az LMP úgy látja, hogy a törvényjavaslat ebben a formájában kizárólag látszatcselekvésekre, illetve jól hangzó célok mögé bújtatott kártételekre lenne alkalmas. És már most, itt az elején szeretném rögzíteni, hogy ezt ebben a formában az LMP nem fogja támogatni. Gyakorlatilag ez a törvénytervezet egy salátatörvény, amely egymással semmilyen kapcs olatban nem álló jogszabályokat módosít egyetlen eljárásban, jól hangzó közösségi célok mögé rejtve a kormány nehezen vállalható politikai szándékait és egyes kormányközeli csoportok magánérdekeit. A villamosenergiatörvény módosítása például látszólag a m egújuló energiaforrásokkal termelt áram kötelező átvételének és prémiumárazásának szabályozásáról szól, vagyis látszólag egy helyes célról. A részletekből viszont az derül ki, hogy a kormány pont azokat a kikötéseket szeretné elkerülni, amelyek lökést adha tnának a megújulóenergiapiac fejlődésének. (14.10) Az európai gyakorlat azt mutatja, hogy a zöldenergia ott fejlődik látványosan, ahol átlátható, kiszámítható és hosszú időre rögzített az árszabályozás. Nálunk ehelyett egy teljesen áttekinthetetlen, a min iszterelnök által kézi vezérelt hatóság, a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal intézné az árazást, egyedi szabályok és alkalmi pályázatok útján, mindenfajta normatív szabályozás és hosszú távú rögzítés nélkül, ami pont az ellentéte a működőképe snek bizonyult jó gyakorlatnak. Úgy látjuk, hogy ez viszont jó táptalaja lehet a korrupciónak ezen a területen is. Ráadásul a hulladékégetőkre is vonatkozna a kötelező átvétel és prémiumár, ami szintén ellentétes a józan ésszel, valamint a fenntarthatóság és a gazdaságosság elvárásaival, hiszen ösztönzést jelent új hulladékégetők építésére, miközben a meglévő hulladékkezelési infrastruktúra működtetésére sincs elegendő pénz. Bekerült a törvényjavaslatba az uniós kötelezettséget szolgáló ivóvízminőségjavító és szennyvizes projektek nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé minősítéséhez kapcsolódó közigazgatási hatósági eljárások szabályozása. A cél látszólag szintén üdvözölhető, de a valóságban pontosan tudjuk, mit jelent az Orbánkormány gyakor latában a kiemelt beruházás. Nem mást, mint csúcsra járatott korrupciót és a környezetvédelmi szempontok semmibevételét a Városligettől a kopaszigáti lakóparkig mindenütt. A javaslat a vízszolgáltatásnál egy igen fura rezsicsökkentéshez is alapot teremt. A kormány az önkormányzatokra terhelné a vízdíjak csökkentését, ami a már eddig is kivéreztetett településeknek egy újabb sarcot jelentene, miközben a politikai hasznot a Fidesz és a kormányzat aratná le teljesen érdemtelenül. Ez az ötlet ráadásul életvesz élyes, hiszen a vízdíjak befagyasztása miatt a szolgáltatók évek óta elmulasztották a vezetékrendszerek felújítását és karbantartását, a további elvonások a vízszolgáltatási infrastruktúra teljes lepusztulásához vezetnek egy átmeneti politikai profit, a 20 18as választások Fidesz általi megnyerése, vagyis magánérdekek miatt. A törvényjavaslat eltöröli azt a kötelezettséget, hogy a kibocsátáskereskedelmi bevételek felhasználásáról a nemzetgazdasági miniszter évente számoljon be az Országgyűlésnek. Ez a titko sítás első lépcsője. Itt már a látszólagos közérdek paravánja is hiányzik az intézkedés elől, hiszen a nyilvánvaló, törvényben is garantált cél az lenne, hogy a klímabevételekkel folytatott állami gazdálkodás teljesen átlátható legyen. Ennek most a kormány az esélyét is megszüntetné. Az energiahatékonyság növeléséért a legkézenfekvőbb és leginkább költséghatékony eszköz, vagyis a családi otthonok energiahatékonysági korszerűsítésének támogatása helyett inkább adminisztratív módszerekkel harcolna az Orbánka binet, államilag támogatott hőszigetelés és nyílászárócsere helyett lenne kötelező energetikai audit és energetikusnak nevezett bürokraták alkalmazása a nemzeti energetikusi hálózat keretében. Mindez csak újabb költségeket és adminisztrációs terheket jelen tene a magyar vállalkozások számára, de a csapnivaló energiahatékonysági mutatóinkon, az állandósult energiapazarláson érdemben nem segítene.
