Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. november 9. szerda (184. szám) - Az ülésnap megnyitása - A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény és a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel öss... - ELNÖK: - GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
1998 A kifizetések, az előlegfizetések jelenleg is rendben történnek, és a tavalyi kifizetések közül június 30a után csak azok nem kerültek még kifizetésre, amelyeknél a jogszerűség nem volt bizonyított vagy indokolt. Az államadósság kezelését is említette Gőgös képviselő úr. Persze a földértékesítésből befolyt, befolyó pénzt nagyon sok mindenre lehetne költen i. Úgy gondolom, hogy ha önök 2002 és 2010 között az államadósságot nem vitték volna 53 százalékról 80 százalék fölé (Gőgös Zoltán: De most még nagyobb!) , akkor talán nagyobb mozgástér lenne például az osztatlan földek kimérésére, azoknak a kezelésére is. Mindenesetre köszönöm, köszönjük a véleményeket, a módosító javaslatokat pedig meg fogjuk vizsgálni és meg fogjuk fontolni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces fels zólalások következnek. Elsőként megadom a szót Gőgös Zoltán képviselő úrnak, MSZP. GŐGÖS ZOLTÁN ( MSZP ): Köszönöm. Csak egy nagyon rövid reakció. Az osztatlankimérésnek az államadóssághoz semmi köze nincsen, ugyanis a kormány betervez három vagy négy éve 2 milliárdot, majd 300 milliót el tud költeni belőle. Tehát itt nem forráshiány van, államtitkár úr, itt az a probléma, hogy az a módszer, amit kitaláltak, hogy majd megyénként megyünk, azt’ sorsolunk, és fűnekfánakvirágnak kimérjük a földjét, az hibás, ug yanis nincs rá kapacitás. Tehát az nem úgy működik, hogy most akkor 2 milliárd forintnyi munkához gyorsan leakasztok még ezer földmérőt! (Font Sándor közbeszól.) Nincsen kapacitás! Ha nincs kapacitás, akkor az a módszer, még egyszer mondom, akkor az a móds zer sokkal jobb volt, ahol valós igény alapján mérték ki, nem azért, mert a Mari néni szerette volna látni a karót, hanem mert valósan az volt az igény, hogy én művelem, tudjam akkor, hogy ez az enyém, és ne legyen vita. Most nem erről van szó. Most arról van szó, hogy elhúztak egy mézesmadzagot, majd se kapacitás nincs… Egyébként ennek a teljes megoldása valóban 20 milliárd forint… (Czerván György: Harminc!) Lehet, hogy az egy kicsit sok, 20ból szerintem, ami még visszavan, meg lehetne oldani, de nem ezt kellene csinálni, hanem azt kellene csinálni, hogy arra szánni forrást, hogy az olyanoktól, ahol már nem is tudjuk, ki a tulajdonos, XIX. században született emberrel van szerződése a falumban lévő cégnek, államtitkár úr, vagy lenne, csak azért nem gondolo m, hogy valaki 120 éves. Tehát ez a probléma ezzel, hogy ezt is rendezni kellene. Ezért mondom, hogy nem kellene a kettőt összekeverni, hogy mennyi. Mellesleg azért, csak mondom, hogy 2010 után nőtt az államadósság, nem csökkent, és azóta nem mi vagyunk ko rmányon. Köszönöm. ELNÖK : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Mivel további kétperces felszólalásra senki nem jelentkezett, most normál időkeretben kért szót Sallai R. Benedek képviselő úr. Megadom a szót. SALLAI R. BENEDEK ( LMP ): Köszönöm a szót, elnök úr. K öszönöm szépen, államtitkár úr, hogy részt vesz a vitában, és nem zárszóként teszi meg (Gőgös Zoltán: Ő nem tudja!) , de ő most ugye nincs abban a pozícióban, hogy ezt megtegye. Először is, el tetszett mondani kétszer ezt a kifejezést, először úgy, hogy a l egtöbb erőfeszítést ez a kormány tette, a másik pedig az, hogy nagy erőfeszítéseket tettünk. De hol van az eredmény? Tehát ennek a nagy akarásnak hol van az eredménye, a produktuma, hogy abból mi teljesült? Gyakorlatilag az a baj, hogy ezek a szavak, hogy nagy erőfeszítéseket tettünk, meg ilyesmi, jelen pillanatban kevés, hogyha nincs konkrét eredmény. Én teljes mértékben elismerem, hogy nem a Fidesz hozta létre az osztatlan közöst, de még csak nem is az elmúlt nyolc év, tehát a rendszerváltásnak és a termő földkárpótlásnak a rákfenéje ez az egész rendszer, amit húsz éve szenved a magyar gazdatársadalom, illetve földtulajdonostársadalom,
