Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 13. kedd (166. szám) - A polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat általános vita megkezdése - ELNÖK: - DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
172 meg; persze csak akkor, ha ez nem például az OBH statisztikai szemléletű hozzáállásának a lekövetése, hanem az anyagi igaz ság kiderítésének az igényét, a minőségi ítélkezés szempontjait is szem előtt tartja. Itt már több problémát is fel tudok vetni, például hogy a javaslatból az a szemlélet olvasható ki, ami a perelhúzódások okát elsősorban a felek perelhúzó magatartásában h atározza meg, s azt sugallja, hogy a bíráknak eddig nem volt meg a lehetősége ennek megakadályozására. (13.30) De szeretnék visszatérni ahhoz a megközelítési módhoz, amivel a felszólalásom elkezdtem: vajon összességében a törvény irányultságát, jogszabályi környezetét, a társadalom jelenlegi állapotát figyelembe véve eljuthatunke oda, hogy az egyes rendelkezésekről és újításokról érdemes legyen szakmai vitát folytatni? Az új Pp. más kormányzati intézkedések és más jogszabályok változásának hiányában sajnos a Fidesz torz társadalomképét tükrözi majd. Szeretném kiemelni, hogy ezt nem a kodifikációs bizottság hibájának tartom, s még csak nem is a miniszter úr által említett 15 munkacsoport tagjaiénak, hanem a kormányénak; nem azért, mert udvarolni szeretnék a szakmai testületeknek, és jó ellenzékiként szidni a kormányt, hanem azért, mert a Pp.t, ahogy elmondtam, nem tudom és nem is akarom e vitában sem egy izolált jogszabályként elemezni. Márpedig azt állítom, hogy az új polgári eljárási törvény hatálybalépésé vel - ha egyszerűen, de lényegre törően akarok fogalmazni, márpedig így szeretnék - megint a szegények járnak rosszul, s a gazdagok jól. Hadd mondjak gyorsan egy példát, amely szerintem e körben az egyik legkomolyabb probléma! Alapvetően helyeselhető, ha a szakszerűség érdekében több helyen írnak elő ügyvédkényszert az eljárásokban, helyeselhető akkor, ha a kormány e rendelkezés bevezetésével egyidejűleg fejleszti a pártfogó ügyvédi rendszert, és az ügyvédkényszerhez kötött eljárásokban szavatolni tudja, ho gy így is mindenki élni tudjon a perlés jogával, azaz a valódi jogegyenlőséget - nos, ez hiányzik. De az új törvény nyelvezete is olyan bonyolult, hogy laikus legyen a talpán, aki megérti. Jogászként természetesen tudom, hogy szükség van a szakkifejezésekr e, de ezeket lehet szakkifejezéseknek is hívni, meg terminus technicusnak is, avagy lehet egy bonyolult, főképpen új szakkifejezést leíróbb módon is definiálni vagy - mondjam inkább talán - meghatározni. A törvényjavaslat nem egy olyan új fogalom fordul elő, amely azután alig jelenik meg a normaszövegben, ilyen például a reprezentatív jog fogalma, amely amúgy könnyen leírható lett volna, mondjuk, ekképpen: valamennyi felperes vonatkozásában azonos tartalmú jog - persze, ha én ezt jól értettem. Kétségkívü l sosem foglalkoztam a gyakorlatban polgári joggal, sőt a tudományos fokozatom és címem sem ezen a jogterületen szereztem meg, de nem biztos, hogy csak bennem van a hiba, ha jogászként helyenként én is nehezen értem a szöveget és egyes összefüggéseket. Mit mondjon akkor egy laikus? De nem csupán a terminológia túlburjánzása, hanem a túlságosan formalizált és bonyolult perszerkezet is megnehezíti a jogi képviselő nélküli eljárást, márpedig még a Fidesz Alaptörvénye is úgy rendelkezik a 2. § (1) bekezdésében, hogy, idézem: „A jogszabályoknak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie.” Ennek elég nehéz eleget tenni, ha a címzettek annak nyelvezete miatt nem értik meg a jogszabályt. Ha valaki perindításra kényszerül , vagy az eddigieknél várhatóan többet kell költenie jogi képviselőre, vagy hátrányosabb helyzetbe kerül. Ha jogi képviselőt bíz meg, akkor a jelenleginél lényegesen magasabb költségekre számíthat, ugyanis a törvényjavaslat némiképp szükségszerűen a per ha tékonyságát azáltal éri el, hogy sokkal előkészítettebb, formalizáltabb beadványokat és perbeli cselekményeket vár el. Szükséges hangsúlyozni, hogy ez önmagában helyes és logikus irány, viszont egyenes következménye a jogi képviselők költségeinek emelkedés e, mivel nála keletkezik az érdemi többletmunka. Ha pedig jogi képviselő nélkül fog eljárni, bár kevésbé formalizáltabban, de maga kell ezeket elkészítse, illetve elvégezze, ráadásul egy olyan perben fog részt venni, ahol rá és a jogi képviselővel eljáró e llenérdekű félre eltérő szabályok vonatkoznak. Ez szükségszerűen szintén bonyolult eljáráshoz és várhatóan olyan eljárási vitákhoz fog vezetni, amelyekben jogi képviselő nélkül nem lesz egyenlő a fél a bíróság legjobb szándéka mellett sem.
