Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 13. kedd (166. szám) - Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2015. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vita - ELNÖK: - HERINGES ANITA (MSZP):
157 beszámolóban is ismételten előjönnek azok az egészségügyi intézményeket, ellátásokat érintő jelentések, amelyeket végeznek. Úgy gondolom, meghatároztuk azokat a területeket, nem akarok munkarendet meghatározni, nem is feladatom, és nem is kívánok semmilyen utasítást adni, de adtunk pár olyan példát, amin el lehet indulni, akár helyi példákból kiindulva a karcagi, részint püspökladányi eset, vagy ezek a n agy általánosságban elmondott kihívások, amelyekkel még meg kell küzdenünk. Én ehhez kívánok a jelen évre is jó munkát, és remélhetőleg a következő évi beszámolóban már ezekről is vitázhatunk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló az MSZP képviselőcsoportjából Heringes Anita képviselő asszony. Parancsoljon! HERINGES ANITA ( MSZP ): Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Ombudsman Úr! Első mondataim a köszönetéi, az egész hivatalának és az ott dolgozó minden embernek, mert azt gondolom, hogy tényleg az utolsó bástyái tudnak lenni a hátrányos helyzetű embereknek, akikhez még tudnak szólni, akiktől segítséget tudnak kérni. Azt gondolom, h ogy munkájukkal nagyonnagyon sok segítséget nyújtanak ennek a társadalmi rétegnek és egyébként az ország bármely lakosának. A mai napon képviselőtársaimmal, Ildikóval benyújtottunk egy határozati javaslatot, ami a gyermekek sérelmére elkövetett testi, lel ki és szexuális bántalmazás hatékony megelőzése érdekében szükséges intézkedésekről szól, amelyben pont a kormánynak fogalmaztuk meg a feladatokat, hogy melyek azok a lépések, amelyeket meg kell tennie. Azt gondolom, hogy ez pártállástól függetlenül minden ki számára elfogadható határozati javaslat, hiszen látjuk jól, hogy nem telik el úgy hét az elmúlt időszakban, hogy a híradókban, a sajtóorgánumokban ne értesülnénk olyan szörnyű helyzetekről, ahol a gyermekeket éri bántalmazás, akár családon belül, akár c saládon kívül, akár egyébként egy nevelőintézetben, akár bármilyen gyermekvédelmi rendszerben bent lévő gyermekről lenne szó. Éppen ezért, miután mi úgy látjuk, hogy a gyermekvédelmi rendszer szétesett, szétverésre került az elmúlt időszakban, azt gondolju k, hogy újra kell gondolni ezt az egész rendszert. (12.20) Hiszen sok esetben az elmúlt időszakban pont azok a gyermekek, akik egyébként az alapellátás szeme előtt voltak, kerültek bajba, és a rendszer maga mégsem tudta megakadályozni azt, hogy velük azok a szörnyűségek megtörténjenek, amikről a hírek szólnak. Sokszor a leterhelt, túlterhelt és alulfizetett szociális munkások, családgondozók, védőnők, az átalakított, de mégsem megfelelően működő jelzőrendszer nem volt képes a problémát jelezni. Éppen ezért felháborító véleményem szerint, hogy a munkaerőhiány ezen a területen még nagyobb, mint bárhol máshol, hiszen annyira alul vannak fizetve a szociális munkások, hogy nem marad az országban, aki ilyen képzettséggel rendelkezik, hiszen külföldön jóval jobban megfizetik ezt a területet. Azt gondolom, hogy a gyerekek azok, akik nem tehetnek semmiről, ők azok, akiket tényleg védenünk kell. Régen, amikor én voltam még gyermek, a szomszéd jobban figyelt arra, hogy mit csinálnak az utcában élő gyermekek, de a mai sz egénységi viszonyok mellett azt lehet látni, és a társadalom helyzetéből fakadóan azt lehet látni, hogy az emberek már nem figyelnek egymásra úgy, mint régen. S akkor itt van az alapellátó rendszer feladata, hogy ha a szomszédoknak és az embereknek nincs m ár erejük figyelni a szomszédra, akkor az ellátórendszernek kell még nagyobb erőt fektetni arra, hogy itt legyen megfelelő számú szakember, megfelelő képzettségű szakember, és rendesen meg legyenek fizetve ezek az emberek, mert a lélek, amivel ők dolgoznak , sokszor már kevés ilyen túlterheltségi szinten.
