Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 13. kedd (166. szám) - Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2015. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vita - ELNÖK: - DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a KDNP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
140 Megütötte a fülem Teleki úr vezérszónoki felszólalásából, hogy ő nem tartja ördögtől valónak, ha az integrált oktatási rendből elviszik egy másik iskolába a gyerekeket, ahol esetleg másfajta, egy magasabb szintű képzés folyik, csak azt nem tartja jónak, hogy akik ott maradnak, azok végül is nem olyan színvonalú oktatást fognak kapni. Jelen pillanatban valóban így oldják meg a kérdést. Nemegyszer panaszkodtak nekem tanárok arról, hogy ha háromnégynél több nehezen kezelhető gyerek kerül egy o sztályba, akkor ott már nem oktatni, nem tanítani fognak, hanem csak fegyelmezni. S más kérdés az, ha egy iskolában csak fegyelmezésről beszélünk, vagy arról is, hogy oktatás is folyik ott, mégpedig jó oktatói munka. Egyébként mindenkinek a saját szintjén kellene megtalálni azt a megfelelő oktatási rendszert, amelyben hozzá tud jutni ahhoz a tudáshoz, ahhoz az oktatáshoz való joghoz, ami őt megilleti. Azt gondolom, hogy azok a gyerekek, akiket az integrált oktatás keretében egy gyengébb iskolából átvisznek egy magasabb szintű iskolába, szintén le fognak maradni, mert azt a színvonalat, amit addig az az osztály képviselt, nem tudják követni. Számos ilyen probléma volt például nálunk, Nyíregyházán is. Amikor a külvárosi iskolát megszüntették, akkor a külvárosi tanulókat, elsősorban cigány gyerekeket beintegrálták a belvárosi iskolákba, és ebből odavissza jelentkeztek a problémák. S nagyon érdekes, hogy ki tüntetett ez ellen: a helyi cigány lakosság tüntetett a saját helyi iskolájuk bezárása ellen, és elsődlege sen ők nem akarták azt, hogy az ő gyerekeiket beintegrálják a belvárosi iskolába. Ez persze senkit nem érdekelt, és az sem, hogy mi történt utána, milyen lett a szakmai színvonal. A belvárosi iskolában ugyanis magasabb volt a szakmai színvonal, mint a külv árosi iskolában, amit a beintegrált gyerekek nem tudtak felvenni, nem tudtak követni. Ebből adódott az a probléma, ami miatt az oktatás gyakorlatilag mind a két oldalon nagyon nehéz helyzetbe került. Azt gondolom, hogy amikor a szegregált oktatást vizsgáljuk, akkor a mérleg két serpenyőjébe ennek is bele kellene kerülni, és nemcsak egyoldalúan kellene a kérdést vizsgálni. Ilyen volt például egy évvel korábban a szociális kérdésekkel kapcsolatos jelenté s, amit én nagyon egyoldalúnak tartottam. Ebben olyan megállapítások szerepeltek, amelyekben a cigány lakosság szociális helyzetét vizsgálta az ombudsmani jelentés. Nagyon sokszor találkoztunk a „diszkrimináció” szóval, a „társadalmi előítéletekkel”, a „ki rekesztéssel”. Általános megállapításokat hozott ez az ombudsmani jelentés, amelyben a jelenlegi még többségi társadalom kritikája fogalmazódott meg. (11.00) Én most ebben a jelentésben, hál’ istennek, ezeket nem találtam meg, ami így, ilyenformán általáno sította volna a problémákat. Azt gondolom, nem lehet ezeket a problémákat általánosítani. És ha már arról beszéltünk, ha már felmerült az, éppen Teleki úr mondta, hogy a cigány lakosság felzárkóztatására, integrálására az államtól még többet kellene elvárn i, akkor azt is megkérdezem, hogy vajon az a cigány lakosság, amely ezt elvárja, ő maga, illetve szervezetei, önkormányzatai, civil szervezetei mit tesznek meg azért önmaguk részéről, hogy a szegregáltság még inkább megszűnjön. Mert azt gondolom, hogy nagy on sok esetben csak várnak az államra, de nem tesznek érte eleget. Erről is szerettünk volna hallani Teleki úrtól, hogy ők hogyan gondolják, mit szeretnének ők tenni, mit kellene felajánlani a cigány lakosság részéről, hogy ők is tegyenek ezért. Illetve ot t van egy másik ilyen probléma, ha már ezt itt érintettük, ami a cigányság felzárkóztatásával kapcsolatos, és amiről szintén szívesen olvastam volna ebben a jelentésben, még akkor is, ha a jelentésnek önmagának nem kellene hogy témája legyen, mert ugyanúgy megkapnánk azt, mint a devizahitelesek problémájánál. Azt gondolom, hogy legalább említés szintjén kellene megjelennie ebben, hogy a cigányság felzárkóztatásának egyik alapvető problémája az, hogy az erre szánt összegek egy része sajnos Magyarországon kéz enközön eltűnik; illetve azok a szervezetek, amelyek ezt megkapták, ezzel az összeggel nem tudnak elszámolni. És nem a cigányság felzárkóztatására, hanem sajnos nem tudjuk, hová folyik el ez a pénz. Azt gondolom, jó lenne, ha erről is olvasnánk legalább e gykét mondatot, hogy ez is szerepet játszik abban, hogy a cigányság felzárkóztatása jelen pillanatban ott tart, ahol tart.
