Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. szeptember 13. kedd (166. szám) - Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2015. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vita - ELNÖK: - TELEKI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
137 Az önkormányzatokról többet nem szeretnék szólni, b ár nagyon sok minden lenne még. A romaoktatás szintén szerepel az önök beszámolójában. Itt is a szegregált oktatás van megemlítve. A rendszerváltás óta folyamatosan lehet érzékelni és látni, hogy ez a téma újra és újra visszatér. Minden kormánynak volt hib ája, bűne abban, hogy ezt még mindig nem tudjuk kezelni kellőképpen, és azt a társadalmi elfogadottságot, amit egyébként most már el kellene tudnunk érni, még mindig nem tudtuk elérni, nem tudtuk ezt a kérdést helyére tenni. Ezért tehát nagyon fontos lenne , hogy a romaoktatás helyzete változzon, mégpedig egy olyan szinten, hogy sokkal jobban lehessen integrálni azt a roma gyereket, aki egyébként kisebb településen nagyon hátrányban érzi magát. Lassan már úgy lehet mondani, hogy majdnem minden kisebb települ ésen van egy szegregátum. Ugyanis aki teheti, elviszi egy másik, nagyobb településre a gyerekét, a roma gyerekek pedig ott maradnak, és egyedül próbálnak tanulni, nem olyan körülmények között és nem olyan pedagógusokkal, tisztelet a kivételnek, akik esetle g úgy fel tudnák készíteni az életre, hogy az valóban jó legyen. Ezért tehát arra is kell törekednünk, hogy a most látható mobilitás ne álljon meg, mert ez természetes, viszont a roma gyerekeknek is meg kell adni azt a lehetőséget, hogy ha nagyobb intézmén yben akarnak tanulni, akkor lehessen e tekintetben előrejutni. Ez megint, azt gondolom, nagyon fontos, mert a beszámoló is rámutatott az oktatási szegregációra és különböző pontjaira. Tehát én azt mondom, hogy ebben mindenképpen megint nagyon sok dolgunk v an. Egyre kevesebbet hallunk arról, hogy az egészségügyben is van olyan szegregáció, amely érinti nemcsak a roma lakosságot, hanem a mozgássérülteket, és lehet sorolni sok mindenki mást is. Ebben, szintén azt gondolom, a jelzéseket tevő knek fel kell hívni a figyelmét, mert tudom, hogy több helyre lehet fordulni a különböző helyzetekben, lehet a különböző egészségügyi dolgozókhoz is fordulni ebben a kérdésben, mégis azt gondolom, hogy még jobban fel kell hívni a betegek figyelmét a betegj ogi képviseleten túl az ombudsmani hivatalra. Mert az önök ajánlásai, azt gondolom, minden intézmény számára igazán nagyon fontosak és nagyon fontosnak kell is lenniük. Azonban még mindig azt látom, hogy az egészségügyben kaotikus a helyzet a tekintetben, hogy nem egyenlő bánásmóddal kezelik az embereket, és ebben mindenképpen további lépések szükségesek. Ha jól emlékszem, a 242. oldalon van a szegregált lakhatással kapcsolatos rész. Erről nagyon keveset beszélünk, pedig még mindig az én statisztikám alapjá n, amit egyébként különböző adatokból szedtem össze, mintegy 600700 cigánytelep van, amely szegregált. Ebben a programban, amit meghirdetett az előző kormány, és a mostani kormány is folytatott egy ideig, nagyon kevés tudott megszűnni, még mindig mintegy 500 szegregált romatelepről tudunk, és közel 80100 ezer emberről van szó. Ebben, azt gondolom, mindenképpen tenni kell, és nem csak Miskolcon. Az is nagyon fontos, amit kiemeltek egyébként a beszámolóban, de a többi is, megint a kistelepülésekhez tartozó szegregátumokat szeretném megemlíteni, ahol nagyon sok gyermek él. A gyermekvédelem, a gyermekjogok betartása ott majdnem hogy lehetetlen. Ezért tehát a szegregált lakóközösség felszámolása egy olyan nemzeti stratégia legyen, amely minden parlamenti pártot kell hogy érintsen. Természetesen felelőssége a mindenkori kormánynak van, azaz a mostani kormánynak, hogy ebben a kérdésben akare előbbre jutni. Mert én azt látom és érzékelem ma, hogy azok, akik ott élnek a romatelepeken, cigánytelepeken, nevezhetjük b árhogy, azok sem az oktatásban, sem a foglalkoztatásban, sem az egészségügyben nem tudnak igazán kibontakozni, és nem tudják ezeket igénybe venni. Ezért tehát elsődleges, és még egyszer ezt a szót használom, nemzeti kérdés, hogy ebben az ügyben tudunke el őbbre jutni vagy nem. Mivel rövid az időm, csak egyetlenegy dolgot szeretnék még elmondani. Szó van a civil szervezetekről. Azt gondolom, hogy a civil szervezetek az elmúlt időszakban, főleg a roma civil szervezetek és a nemzetiségi szervezetek egyre jobba n kivonulnak abból a feladatkörből, amit egyébként el tudnának végezni. Segítséget tudnának nyújtani ugyanis akár a kormánynak, akár az önkormányzatnak, pluszfeladatokat tudnának elvégezni, de a civil kurázsi kezd meghalni Magyarországon. Ennek az oka első dlegesen az az alulfinanszírozás, amit lehet látni jelen
