Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. október 17. hétfő (176. szám) - Magyarország Alaptörvényének hetedik módosítása általános vitájának folytatása - DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz):
1288 Ez is olyan vita, ami már többször előfordult itt a Magyar Országgyűlésben, hogy vane jogunk, hogy saját magunk határozzuk meg, hogy kivel akarunk együtt élni, hogy a magyar határokat megvédjük. Igenis, most is szeretném hangsúlyozni, egyértelműen az Európai Unió cikke, a lisszaboni szerződés kimondja, hogy a közrend fenntartása és a nemzeti biztonság védelme nemzeti hatáskör. Bárki bármit mond, ezt nem lehet megcáfolni. Tisztelt Képviselőtársaim! Megjegyzem, hogy a szerződés 4. cikk (2) bekezdése azonban nem tekinthető deklaratív nyilatkozatnak, azt is mondhatnám, hogy az Unió udvarias kalaplengetésének a tagállamok felé, hanem jogi kötelezettséget ró az uniós tagintézményekre és a tagállami alapstruktúrák tis zteletben tartására. Ugyanakkor úgy vélem, azt is érdemes szem előtt tartanunk, hogy a nemzeti identitás fogalma pontosan nem meghatározott, és azt mondom, hogy tagállamonként mástmást értenek alatta. Nyilvánvaló, hogy az uniós intézményeknek rugalmas meg közelítést célszerű alkalmazniuk a tagállami nemzeti identitások vonatkozásában. A nemzeti identitás ugyanis nem merev és nem örök érvényű, hanem azt is mondhatnám, hogy fejlődő, akár társadalmi, akár alkotmányos impulzusok által. Két példát szeretnék emlí teni. Az első példa, hogy a társadalmi fejlődés eredményeként Írország nemzeti identitása napjainkban alaposan eltér attól, amilyen az 1937es alkotmány elfogadásakor volt. Bizony a 2015ös májusi ír alkotmányos népszavazás az azonos neműek házasságáról év tizedekkel azelőtt egyszerűen elképzelhetetlen lett volna. Az alkotmányban is megjelenő nemzeti identitás változására van egy másik kiváló példa, a francia alkotmány 2005ben történt kiegészítése az úgynevezett környezeti chartával. Szeretném hangsúlyozni, hogy itt az uniós jog szerint a környezetvédelem az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörhöz tartozik, és lehetővé teszi, hogy a tagállam az uniós joghoz képest még szigorúbb védőintézkedéseket alkalmazzon. Ezt tette egyébként a francia jogalkot ó az alkotmány kiegészítésével. Tehát én ezzel a két példával is arra szeretnék ráerősíteni, hogy a nemzeti identitás nem merev és örök, hanem egy fejlődő dolog az Európai Unióban. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alaptörvény E) cikké nek mostani kiegészítése tehát az alkotmányos identitás, az állami lét, a szuverenitás alapelveit rögzíti a magyar jogi hierarchia csúcsán. Az uniós hatáskörgyakorlás korlátját a most tárgyalt alaptörvénymódosítás alapján a Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jog gyakorlása jelenti. E jogokról tehát Magyarország nem mondott le, amikor aláírta a lisszaboni szerződést, és nem is mondhat le. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az uniós jog korlátai kapcsán végül rámutassak egy nagyon fontos dologra, a tagállami alkotmánybíróságok szerepére. A Német Szövetségi Alkotmánybíróság a lisszaboni szerződésről hozott döntésében kifejlesztette, és azt is mondhatnám, új tartalommal töltötte meg az alkotmányos identitás fogalmát, amiről ma is nagyon sok szó esett. Ebbe a fogalomba tartoznak a büntetőjogra vonatkozó döntések, a döntési monopólium a rendőrség hazai, illetve a hadsereg külhoni bevetéséről, aztán az alapvető pénzügyiköltségvetési döntések, az életkörülmények meghatározása egy szociális államban, továbbá olyan kérdések, amelyek különös kulturális vonatkozással bírnak, mint a családjog, az iskolai és oktatási rendszer vagy a vallási közösségek helyzete. (18.20) Tehát, tisztelt képviselőtársaim, az előbb felsorolt szabályozási területek az uniós jog elsőbbségének korlátjaként értelmezhetők. Erre a következtetésre a magyar Alkotmánybíróság is eljutott, éppen a lisszaboni szerződés alkotmányosságának vizsgálata sor án - még jól emlékszem, 2010ben történt ez , ugyanis 2010ben az Alkotmánybíróság felhívta a figyelmet, hogy a lisszaboni szerződés nem európai szuperállamot hoz létre. Az Európai Unió mint önálló jogi személy tevékenységét a tagállamok kormányai továbbr a is irányítani és ellenőrizni tudják. Engedjék meg, hogy röviden idézzek a 143/2010. határozat egyik párhuzamos indoklásából, amely éppen Trócsányi miniszter úrhoz, az akkori alkotmánybíróhoz köthető. Idézem: „Ezen
