Országgyűlési Napló - 2016. évi őszi ülésszak
2016. október 12. szerda (174. szám) - A magyar haditengerészek és a hősi halált halt magyar haditengerészek emléknap-járól szóló határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
1017 örömömre láttam, hogy Jeszenszky Géza külügyminiszter úr 1992ben emléktáblát állíttat ott a hősi halott magyaroknak. Ezt követően elmentünk Pulába - azt csak megemlítem, hogy Pula volt az OsztrákMagyar Monarchia haditengerészetének a központja , ahol azzal a fura szituációval voltunk kénytelenek szembesülni, hogy már 1886ban vagy 1860va lahányban az OsztrákMagyar Monarchia, tekintettel arra, hogy az ő haditengerészetéről van szó, vásárolt egy temetőt a tengerészek és a tengerészettel kapcsolatos halottak számára. Ez a temető elkülönülten áll a mai napig Pulában. Bementünk ebbe a temetőbe , és azzal szembesültünk, hogy annak ellenére, hogy a temetőt az OsztrákMagyar Monarchia vásárolta, hatalmas emlékművet állított az osztrák haditengerészeknek Ausztria, hatalmas emlékművet állított az olasz halottaknak Olaszország, és annak ellenére, hogy az osztrákmagyar haditengerészetnek közel 27 ezer tagja volt magyar, és abban a temetőben is ezret meghaladó számú magyar van, a magyar kormány nem állított semmilyen emlékművet az ott fekvő magyar hősöknek. Akkor elhatároztuk és az első sajtótájékoztató n közzé is tettük, hogy országgyűlési határozatot fogunk kérni. Szeretném elmondani az emlékműállításon kívül a haditengerészek napjával kapcsolatban, hogy a második világháborúig a magyar haditengerészeknek megvolt az emléknapja a magyar történelemben. Ez t a második világháborút követő diktatórikus időszakban szüntették meg. Tisztelt Országgyűlés! Az első világháború haditengerészetének a történetében talán a legnagyobb magyar veszteség volt az, amikor 1918. június 10én egy olasz torpedónaszád megtorpedóz ta azt a Szent István csatahajót, amelyik akkor a Monarchia legnagyobb hadihajója volt, államalapító királyunk nevét viselte, és megpróbálta az olasz blokádot feltörni. Ennek az lett az eredménye, hogy megtorpedózták a hadihajót, és a hadihajó az Adria hab jai között elsüllyedt. Erre alapítjuk azokat a kéréseinket, amiket az országgyűlési határozatban megfogalmaztunk. Az első részben azt kérjük, hogy a magyar haditengerészek napját ünnepelje meg Magyarország, emlékezzen meg róla. Azt hiszem, hogy annál méltó bb dátumot, mint június 10ét, amikor az a nagy veszteség történt, találni a magyar történelemben nem lehet. Az is egy elvárás, hogy Magyarország állítson végre emlékművet az ott fekvő magyaroknak. Azért azt is meg kell említeni, hogy nem jeltelenül vannak ott a magyarok. Rendkívül szégyelltem egyszer, meg nagyon boldog voltam másodszor - s ezt ki kell emelni , mert a Pulában élő kisszámú magyar közösség a saját erejéből, gyűjtés alapján egy kis emléktáblát állított. Legalább ők nyilvántartották és megemlé keztek a hősi halottakról. (17.00) Tisztelt Országgyűlés! Mi ezt az országgyűlési határozatot előterjesztettük, a kormányt kérjük arra, hogy emeljen emlékművet, mégpedig 2017. június 10ig. Mert reményeink szerint akkor kerülhet első alkalommal megünneplés re a haditengerészek napja, és akkorra az emlékmű álljon, és az emlékmű előtt róhassa le a magyar köztársaság tiszteletét az ott eltemetett hősi halottak iránt. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Köszönjük. Megkérdezem, a kormány nevében kíváne Rétvári Bence államtitkár úr hozzászólni. (Jelzésre:) Jelzi, hogy igen. Öné a szó, államtitkár úr. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tis ztelt Ház! Száz évvel ezelőtt mai léptékben is hihetetlen mennyiségű magyar katona harcolt az I. világháború frontjain. El sem tudjuk képzelni, hogy mennyien haltak hősi halált közülük, hiszen 661 ezer magyar katona nem tért vissza soha a frontokról. Ez na gyobb veszteség, mint valaha máskor, kétszer annyi katonai veszteség, mint amennyi Magyarországot érte a II. világháborúban. A valaha volt legnagyobb veszteségünk. Ezt csak tetézi az, hogy hadifogságba is 743 ezren kerültek, 734 ezren pedig eltűntek, megsé rültek. Ha összeadjuk ezeket a számokat, nagyon nagyot, közel kétmilliós számot kapunk, de ebből a legfájóbb nyilván az a 661 ezer honfitársunk, egykori magyar katona, aki nem tért vissza soha a