Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 17. csütörtök (135. szám) - Bejelentés előterjesztés további bizottsági tárgyalásáról - A nemzeti otthonteremtési közösségekről szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára:
957 választóinak az érdekeit, és az önök választóiból szerte bármelyik magyar falun vajon mennyi kedvezményezettje lesz ennek. A településeket végig lehetne mond ani gyakorlatilag Zalától Szabolcsig, hogy az a sok kis település, amik az önök választókerületeiben vannak, azokban hány ember fog tudni ezzel a lehetőséggel élni, és mennyire azoknak az embereknek az érdekeit szolgálja ez az egész javaslat, ami magyar ad ófizetők pénzébe kerül, és sok más közfeladat finanszírozása mellett - nem akarom az egészségügyet, az oktatást emlegetni mindig - viszont megteremtené a lehetőséget, hogy hasznosabban költsék el. Kérem egyébként államtitkár urat itt a vita végén, hogy örü lnénk, hogyha a vitában venne részt, mert a zárszókra már nem lehet reagálni, ezért sokkal szűkebb a lehetőség arra, hogy eszmét tudjunk cserélni. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból. - Dr. Gyüre Csaba tapsol.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képv iselő úr. Dömötör Csaba államtitkár úrnak adok szót. Parancsoljon, államtitkár úr! DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára : Köszönöm. Szeretnék élni a lehetőséggel, egyébként is éltem volna. Engedjék meg, hogy pár felvetésre reagáljak. A mi a nemzeti otthonteremtési közösségek szervezőit illeti, a kormánytól joggal várják azt el, hogy garantálja, hogy megfelelő szakmai tapasztalattal és megfelelő referenciával rendelkező vállalkozások lehessenek szervezők. Ezért is vezette be a megbízható szervező fogalmát. A kormány várakozásai szerint sok vállalat fog majd ezeknek a feltételeknek megfelelni, amelyek világosak. Van egy fontos tény, amelyet nem kerülhetünk itt el. Az állami támogatást nem cégek, nem szervezők kapják, hanem olyan állampolgár ok, akiknek lakáscélú megtakarításaik vannak. Ezt a tényt ne feledjük el. Ami a fogyasztói csoportokkal kapcsolatos hozzászólásokat illeti, a nemzeti otthonteremtési közösség nem egy fogyasztói csoport. Ha egyébként voltak problémák fogyasztói c soportokkal kapcsolatban a múltban, akkor azokat éppen a laza jogi szabályozás eredményezte, a laza jogi környezet. Ezzel szemben itt szigorú feltételek vannak. A nemzeti otthonteremtési közösségek szervezőinek 100 millió forintos alaptőkével kell rendelke zniük, 3 százalékos tartalékot kell képezniük, és megfelelő szakmai előélettel kell rendelkezniük. Mindemellett összeférhetetlenségi szabályok is vonatkoznak rájuk. Ami a pilótajátékkal kapcsolatos felvetéseket illeti, ezek komolytalanok. A pilótajátékokna k az a közös jellemzője, hogy állandóan új tagok belépését teszi lehetővé, erre ebben az esetben nincs lehetőség, mivel az otthonteremtési közösségeknek adott, zárt számú tagja van. Ami a Jobbik felvetését illeti a szociális lakásokkal kapcsolatban, itt a kormány álláspontja egyértelmű. Azt szeretné, ha az új lakások saját tulajdonban lennének. Ez egy filozófiai kérdés, de a kormány álláspontja egyértelmű: saját tulajdonú lakásokat, saját tulajdonú házakat szeretne látni, mert azt gondoljuk, hogy a saját tu lajdonú ingatlan a polgári lét egyik legfontosabb része. Ami az LMP felvetését illeti azzal kapcsolatban, hogy miért előnyösebb ez a modell, ez a konstrukció, mint a lakáskasszák, kettő ok miatt. Egyrészt a nagyobb állami támogatás miatt. Az évi 72 ezer fo rintos állami hozzájárulás helyett itt 300 ezer forintos lehet az évi hozzájárulás összege, ez lényegesen magasabb. Másrészt meg azon tapasztalat miatt előnyösebb ez a modell, ami arról szól, hogy a lakáskasszákban felgyülemlett megtakarítások több mint 90 százalékát korábban az állampolgárok elsősorban használt lakás felújítására szánták. Ez abban az értelemben nem egyezik a kormány szándékával, hogy ha jelentős állami támogatást biztosít a kormány, az állam otthonteremtésre, akkor azt lenne jó elérni, ha új lakások épülnének a használt lakások felújításán túl.
