Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 17. csütörtök (135. szám) - Bejelentés előterjesztés további bizottsági tárgyalásáról - A nemzeti otthonteremtési közösségekről szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
945 De azt is látnunk kell, hogy számtalan egyéb irányba el kel lene indulni. Amivel kapcsolatban Hollik képviselő úr hazudott, az egész pontosan az volt, hogy a Jobbik, bár támogatja az otthonteremtési csomag kiterjesztését, emellé, tehát pluszban - nem helyette, pluszban - egy olyan államilag támogatott bérlakásépíté si programot javasol, ahol egyébként az Országgyűlés felhatalmazása által egy közös nemzeti minimumon keresztül támogathatnánk azt, hogy minősített magyar kivitelezőkkel, központi anyagbeszerzéssel, tehát lényegesen olcsóbban bérlakások tömegét hozzuk létr e azon fiatalok, középkorúak, akár idősebbek számára, akik ma nem képesek új építésű lakásban gondolkodni. És ha a képviselő úr megnézi az első sajtójelentéseket, akkor az új CSOK esetében, tehát a 10 plusz 10 tekintetében is az látszik, hogy az érdeklődő k 90 százalék felé kúszó többsége még mindig a használt ingatlanok iránt érdeklődik, nem feltétlenül az új építésűben gondolkodik vagy tud gondolkodni. Ezért logikus lenne álláspontom szerint, ha arról folytatnánk egy értelmes szakmai vitát, hogy hogyan le het az ingatlanfelújítók, a használt ingatlan felé nyitók és a Magyarországon megmaradni akaró fiatalok felé nyitni egy olyan csomaggal, ami nem csak és kizárólag az új építésűekben gondolkodik, de szeretném leszögezni, hogy a Jobbik egymás mellett képzeli el ezt a kettőt; tehát szükség van az új építésűekre. Az önök csomagját minden esetben támogattuk, ha az előremutató és értelmes volt. Így fogunk eljárni a közeljövőben is, attól függetlenül, hogy milyen személyes vagy szakmai viták bontakoznak ki közöttü nk, hiszen ez nem személyes sértettségről szól, hanem nemzeti érdekről. A Jobbik otthonteremtési és bérlakásépítési programja is arról szólna, hogy jöjjenek létre azok a bérelhető lakások, ahol a piaci ár felénharmadán lehetne egy bérleti jogviszonyt léte síteni, tehát nem az elszabadult budapesti bérleti árakon. Azok a magyar fiatalok, akik adott esetben kivándorolnának az országból, meg tudjanak maradni itt, hiszen a KSH szerinti átlagfizetés megvizsgálása után rájönnek, hogy önerőből talán 20 év alatt se m képesek önálló otthonhoz jutni. Ezen egy bérlakásépítési program elképesztő módon segítene, és ha itthon tudjuk tartani ezeket a fiatalokat, ha létre tud jönni az az élettér, az a lakóhely, ahol ők meg tudnak maradni, ahol a vágyott gyermekek világra jöh etnek, na, az kezd el majd vezetni a demográfiai mélyrepülés lassítása felé. És ha ez a lassítás évtizedessé válik, akkor sikerül talán a fenntartható állapotot elérni. Én azért kívánom egyébként magamat is önmérsé kletre inteni e tekintetben, hiszen Európában még senkinek nem sikerült ezt a népesedési fordulatot elérni. Tehát Magyarországnak egy olyan kísérletet kell most sikerre vinnie, amely példátlan. Tehát nincsenek előttünk olyan pozitív példák, hogy valaki, mo ndjuk, 1,34ről vagy 1,43ról 2 fölé tornázta volna az átlagos, egy családra vagy édesanyára jutó élve születések számát. És el kell hogy mondjuk, Magyarország példa nélküli kísérletre akarja most ragadtatni magát, ehhez pedig egy nemzeti minimumra lenne s zükség. Tehát az egy hölgyre, egy magyar asszonyra eső gyermekek átlagos számát valamilyen útonmódon 2,2ig el kéne tornázni. Ez több évtizedes feladat lesz, és egész egyszerűen egy ilyen eszköz nemhogy egy fordulatra, de fenntartható demográfiai fejlődés és fordulat elérésére tökéletesen alkalmatlan önmagában. Csomagban más lenne a helyzet. Éppen ezért nem értjük azt, hogy ezen kozmetikai jellegű, de még egyszer mondom, arcátlan elemeket tartalmazó javaslatok mentén miért nem támogatják azt a módosító ind ítványt, amely egy dolgot tenne: külön garanciaalapot, pénzügyi biztosítékot hozna létre az érintettek számára arra az esetre, ha a közvetítő cég bedől, ha külső piaci körülmények gyűrűznek be, tehát ha bármilyen olyan pénzügyi katasztrófahelyzet áll elő, ami egész egyszerűen ezt indokolttá teszi. Önök azt mondják, hogy ez megdrágítaná a rendszert. Láttuk, hogy annál drágább nincs, mint a devizahitelkárosultak helyzetének helyben hagyása, tehát az, hogy családok százait lakoltassák ki egyébként idén is Mag yarországon azért, mert önök nem hosszabbították meg a kilakoltatási moratóriumot. Ez a legdrágább, ha magyar adófizetőből, dolgozóból, egy szétszakított családdal rendelkező, a munkahelyét elvesztő, adott esetben a szociális rendszerre szoruló egyén lesz. Ezt kellene tehát elkerülni mindenképpen. Ezért nem értjük, hogy miért fontos az önök számára a Fogyasztóvédelmi Hatóság adatbázisában szereplő pár kivételezett cég helyzetbe hozása, akik aztán
