Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 16. szerda (134. szám) - A behajtási költségátalányról szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - APÁTI ISTVÁN (Jobbik):
907 Szeretném alátámasztani még erőteljesebben azt, hogy tényleg valami probléma van vagy az önök közötti kommunikációban, vagy abban, hogy nem hajlandók azzal fog lalkozni, ami az embereket igazán érinti és a mindennapokat nehezíti meg, hiszen pont képviselőtársuk az Igazságügyi bizottságban szó szerint elmondta - aki akkor még igazságügyi államtitkár úr volt , és akkor most idézném a bizottságról, Répássy Róbert á llamtitkár úr volt, aki a következőket mondta: „Természetesen én frakciófegyelem okán szívesen csinálok magamból bohócot, de az az igazság, hogy tényleg úgy van, ahogy Heringes Anita mondja, és gyakorlatilag 2013 óta folyamatosan oroszlánként védtük a polg ári törvénykönyvbeli szabályozást, azt állítva, hogy az európai uniós jog tudói szerint az irányelv, amelyre az általános indoklás is hivatkozik, kötelező minimumot ír elő erre a bizonyos költségátalányra. Természetesen, mondom, hogy ha valaki meggyőz errő l, és most nem az előterjesztő képviseletében jelen lévő Vas Imrét piszkálom ezzel, én nagyon kíváncsi lennék az európai uniós szakértők véleményére, különösen azokéra, akik két évvel ezelőtt ennek az ellenkezőjéről győztek meg bennünket. Úgyhogy mondom, a bizottság és talán a kormánypárti képviselők komolysága érdekében magyarázatot követelek erre, hogy mi történt, ki nem tudta jól az EUs jogot. Nagyon szívesen módosítom az álláspontomat, csak akkor derüljön ki, hogy hogyan sikerült eddig az egész Országg yűlést abban a hitben tartani, hogy bizony kötelező ez a költségátalánykikötés.” Tudják, képviselőtársaim, pont a délelőtt folyamán hívtam föl az önök figyelmét arra, hogy a KLIK maga nem tudja, hogy milyen szerződései vannak, mennyiről, kivel kötötte ezt a szerződést. A mai napon sem tudott államtitkár úr, Rétvári Bence arra válaszolni nekem, hogy behajtási költségátalányt egyáltalán a KLIK fizetette, nem fizetette bárkire, észrevettéke, hogy van ilyen, vagy hogy egyáltalán szükség van rá. Teljes a káo sz az önök fejében, úgy látszik. Az erőteljesen érezhető, hogy csak azzal foglalkoznak, amiből saját maguknak van bevétele, ami az embereket érinti, ami a kisvállalkozásokat érinti, ami azokat az embereket érinti, akik mindennap küzdenek azért, hogy megélj enek, azok nem fontosak. Ha tényleg van némi, emberek iránti jó érzésük, akkor nyitott füleket kéne tartaniuk maguknál a bizottsági üléseken, meghallani az ellenzéki javaslatokat, nem csak azért, mert valami ellenzéki jobbító szándékú javaslat, lesöpörni a z asztalról és tárgysorozatba se venni, mert akkor lehet, hogy egy évvel ezelőtt megoldottunk volna egy problémát. Mi pont ezért a sürgősséget támogattuk, hogy most végre, ha már egy év után is, de oldjuk meg, és támogatni fogjuk az önök javaslatát is, csa k egyszer állnának már föl, és mondanák ki, hogy igen, hibáztunk. Nem olyan nehéz, tisztelt képviselőtársaim! Köszönöm. ELNÖK : Köszönöm szépen. Apáti István képviselő úr, Jobbik! APÁTI ISTVÁN ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisz telt Képviselőtársaim! Bizony, úgy van az, ahogy Heringes Anita képviselőtársunk elmondta, és Vas Imre, illetőleg a Vas Imre által képviselt Fidesz képtelen elismerni, hogyha hibázott, bár tényleg elhangzott a korábbi igazságügyi államtitkár szájából szó s zerint az Igazságügyi bizottság ülésén a múlt héten - hogy szó szerint idézzem , hogy a frakciófegyelem okán kész vagyok magamból akár bohócot is csinálni, de akkor el kellene már dönteni, hogy mi a helyes értelmezése az uniós irányelvnek, hogy kötelező a lkalmazni ezt a költségátalányt, vagy csak a „lehetséges” kategóriába tartozik. Nagyon pontosan elmondták az előttünk szólók, hogy a vállalkozások egymás közti, illetőleg a hatóság és a vállalkozás közötti jogviszonyban fordulhat az elő, amikor is az egyik fél fizetési késedelembe esik, akkor lehetséges behajtási költségátalányt alkalmazni a követelés végrehajtásával kapcsolatos költségek fedezésére 40 eurós összeghatárban. És itt van a különbség az eddigi szabályozáshoz képest, hogy nem kötelező kategóriáb a sorolják, tehát nem kötelezően előírt az a 40 euró az MNB középárfolyamán számolva vagy számítva, hanem a jogosulttól függ az, hogy egyéves jogvesztő határidőn belül követelie ezt a költségátalányt, avagy nem követeli, illetőleg a
