Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 16. szerda (134. szám) - Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
882 Mert arról van szó, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásával bizony Varg a Mihály lesz gyakorlatilag a legutolsó, aki értesül Magyarországon arról, hogy a különböző minisztériumok mire és mennyi pénzt akarnak majd költeni, mert tudjuk, hogy azok a kormányhatározatok, kormányrendeletek, amik majd ezt a plusz, extra költségvetést vagy plusz, extra költést lehetővé teszik, akár egy miniszter vagy a Miniszterelnökséget vezető miniszter, illetve a kormányfő aláírásával kormánydöntés nélkül is kiadhatóak lesznek. Tehát magyarul, a pénzügyminiszter lesz az, aki a legutoljára fog értesü lni arról, hogy valójában mire fogják fordítani Magyarország pénzét. (21.40) Na mindegy, hát önt küldték be a kormány részéről, hogy próbálja megvédeni a védhetetlent. Itt az előbb elég sok minden elhangzott a rendeleti kormányzás mellett, a rendeleti korm ányzás ellen. Volt olyan kormánypárti képviselő, aki bőszen próbálta volna védeni, hogy milyen jó dolog is tulajdonképpen ez a rendeleti kormányzás, illetve messze nem olyan veszélyes, mint ahogy mi ezt látjuk, hiszen amit dönt a kormány, azt majd úgyis ny ilvánosságra kell hozni. Akkor most én itt röviden hadd térjek ki a rendeleti kormányzás történelmi előzményeire, csak hogy lássuk, hogy mit ér ebben a kérdésben a nyilvánosság! Azok az uralkodók, azok a Habsburguralkodók, akik Magyarországot gyarmatnak t ekintették, azok éltek ezzel az eszközzel történelmünknek egy korábbi időszakában, de a kommunista érában is a népköztársaság egyik politikai terméke volt a törvényerejű rendelet. Ezeket is mind nyilvánosságra kellett hozni, hogy mi van abban, csak hát épp en utólag, csak hát éppen anélkül, hogy valaki arról érdemben tudott volna dönteni, adott esetben, mondjuk, egy rendi országgyűlés vagy bárki igazából bele tudott volna szólni. Én azt gondolom, ez egy olyan fegyver, egy olyan vállalhatatlan politikai eszkö z, a rendeleti kormányzás, és tudjuk, hogy ahogy az előbb itt elhangzott, hogy milyen más ilyen jellegű törvényeket vezetett be a kormányzat, de valljuk be, hogy más ágazati törvények kapcsán nemcsak ami a pénzügypolitikát, a költségvetést érinti, hanem sz ámtalan ágazati törvény kapcsán már élt ezzel az eszközzel a kormányzat, amely magát egyébként nemzetinek és kereszténynek hazudó kormányzat, amit mint módszert már teljes egészében mi úgy gondoljuk, hogy el kell utasítani. Ami ebben az államháztartásitörv énymódosításban van előttünk, annak a lényege az, hogy gyakorlatilag ténylegesen korlátlan kötelezettségvállalást tesz lehetővé a kormányzat számára, és nemcsak a rendkívüli kormányzati tartalék elköltése tekintetében, arra mindjárt kitérek, hogy hogya n, hanem azon túl is. Önök azt mondják, hogy a maradvány az, amit a kormányzat így vagy úgy elkölthet. Hadd mondjam el, hogy bármilyen ilyen esetben a maradványt eddig is szabadon felhasználhatta a kormányzat. Szabadon dönthetett a maradvány tekintetében e ddig is. Akkor tessék már megmondani nekem, hogy minek ehhez az államháztartási törvény módosítása! Tegye már meg államtitkár úr, hogy majd erre külön ki fog térni, jó? (Tállai András: Már elmondtam!) Nem, nem egészen erről beszélt, tisztelt államtitkár úr , abszolút figyeltem. (Tállai András: Elmondtam már!) Próbáltam volna hagyni magam meggyőzni, de nem sikerült. Megmondom, államtitkár úr, hogy azok az érvek, amelyeket ön felsorolt, semmiképpen nem voltak elegendőek, és továbbmegyek, fedezet nélküli kötele zettségvállalásra, korlátlan kötelezettségvállalásra is lehetőséget teremt ez a törvénymódosítás. Én ezt összességében úgy tudom minősíteni, hogy egyrészt kisstílű, másrészt gyáva, harmadrészt pedig gyenge. Kisstílű, mert nem tudom, tetszike emlékezni, ál lamtitkár úr, arra, amikor egy nagystílű hazudozó, Gyurcsány Ferenc azt mondta éppen a költségvetés lyukainak a befoltozása kapcsán, hogy trükkök százaival kellett élni. De úgy tűnik, önök Rodolfo legjobb magyarországi politikai tanítványát nem tudják ilye n értelemben követni, és még ezt az eszközt sem tudják felvállalni, inkább titokban, gyáván, elbújva próbálják ezeket a kérdéseket valamilyen módon rendezni. Tehát gyáva ez a törvényjavaslat, mert nem meri felvállalni a politikai vitákat, nem meri felválla lni a parlament nyilvánosságát, de még a Költségvetési Tanács jó tanácsaitól is, megjegyzéseitől is inkább tartózkodik. És gyenge, merthogy arról van szó, hogy Magyarország nem jobban teljesít, hanem Magyarország rosszabbul teljesít. (Tállai András dr. Har gitai János felé tart,
