Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 16. szerda (134. szám) - Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
880 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kétségtelen, hogy a beterjesztés nagy viharokat vert a sajtóban, még napokkal eze lőtt is tudással rendelkező, de politikai pályára tévedt közgazdászok nyilatkoztak körülbelül ilyen szellemben, ahogy most ezt Szakács képviselő úr tette. Egy ellenzéki képviselőtől persze ez természetes, amikor az egész ügyet úgy jellemzi, hogy ha elfogad juk az államháztartási törvénynek ezt a módosítását, ami igazán a kötelezettségvállalás rendjét szabja át egy kicsit, akkor ezzel bevezeti a kormány a rendeleti kormányzást, és egyébként meg az Országgyűlés költségvetési jogát elvonja. Aki persze nem ismer i a beterjesztett törvényt, az állíthat ilyet, de aki ezt elolvassa, az tudja jól, hogy erről messze szó nincs. Mielőtt a mondandómba érdemben belefogok, azért azt rögzítsük, hogy ezt a kormányt nem lehet azzal vádolni, amióta kormányon van az Orbánkormán y, most már többedszer, hogy mondjuk, egyszer is elengedte volna a költségvetést, egyszer is felelőtlen költségvetési politikát folytatott volna; ellenben azokkal, akik most azt mondják, hogy jön a rendeleti kormányzás és elvonjuk az Országgyűlés költségve tési jogát, azok mindig olyan költségvetéseket alkottak meg, aminek semmilyen része nem lett betartva, a kormány az államháztartás mindenkori hiányát a csillagokba emelte, elindultunk az adósságpályán, és bekövetkezett az a tragikus költségvetési helyzet, amit az Orbánkormánynak kellett orvosolnia. Kikerültünk a túlzottdeficiteljárás hatálya alól. Egyetlen ellenzéki képviselő nem mondhatja azt az Orbánkormányra, hogy nem követne mindig szigorú költségvetési politikát. Mi az, ami itt meg van fogalmazva? A z államtitkár úr az expozéjában erről szólt. Hogy nagyobb rugalmasságot kér a kormány akkor, amikor ezt indokoltnak látja, és ezért az államháztartási törvénynek a kötelezettségvállalásokra vonatkozó szabályait kívánja módosítani. Mi az általános szabály, ami most se változik? Egy költségvetési szerv vezetője akkor vállalhatott és vállalhat a jövőben is kötelezettséget, ha van szabad előirányzata. Ha nem így lenne, akkor nyilvánvalóan parttalanná válna az egész dolog, és bekövetkezne az az eladósodás, amirő l az előbb beszéltem, a szocialista kormány időszakában. Volt és a jövőben is lesz lehetőség arra is, hogy ne csak a szabad előirányzatok terhére vállaljon kötelezettséget egy költségvetési szerv vezetője, mert néha jönnek a kényszerek. Hogy példákat is mo ndjak, és ezt az államháztartási törvény megfelelő szakaszai hozzák is, néha külső erők azt mondják nekem, költségvetési szerv vezetőjének, hogy tessék teljesíteni ezt a kötelezettséget, végrehajtható, bizottsági döntés, hatósági határozat. Ilyenkor a költ ségvetési szerv vezetője még azt se mérlegelheti egyébként, hogy vane szabad előirányzata, hisz a bíróság kötelezi arra, hogy tessék elutalni ide meg ide egy ekkora összeget, mondjuk, egy bírságot. A kormány most mit mond? A kivételes eljárásokat akarja s zaporítani, és azt mondja, hogy a kormány is kapjon lehetőséget arra, hogy tudjon rendkívüli helyzetben közfeladatok finanszírozására pénzt rövid időn belül előteremteni akkor is, ha nincs elég szabad előirányzat azon az adott területen, meg volt tervezve egy címben az a kiadás, de nincs elég szabad előirányzat. Ilyenkor adnánk most felhatalmazást a kormánynak arra, hogy igen, hogyha ezt indokoltnak véli, akkor költsön a szabad előirányzat felett, és az átcsoportosításokkal a nemzetgazdasági miniszter terem ti meg nyilvánvalóan többletforrások terhére azt az előirányzatot, hisz a nemzetgazdasági miniszter kötve van ahhoz, amit az Országgyűlés a költségvetésben rögzített, hiány mértéke, kötve van az adósságfékhez. Tehát nem indulhat el egy felelőtlen költségve tés. Még egy dolgot mond ez a módosítás, elképzelhető olyan helyzet is: nem látunk valamit előre a költségvetés tervezése során. Ne csináljunk úgy, mintha azt gondolnánk, hogy a költségvetési tervezés egy szentírás, mindent előre látunk, minden kiadási tét elt, nem jöhet soha váratlan helyzet. Tehát elképzelhető az, hogy úgy kell költeni valamire, hogy nem is volt előirányzat, de mégis a szükség miatt költeni kell rá. Eddig meg kellett futni szerintem azokat a fölösleges köröket, hogy be kell jönni az Ország gyűlésre, ott egy címrendet kell képviselni, és akkor a kormány költhet rá. Itt adnánk a kormánynak nagyobb felhatalmazást arra, hogy rugalmasan járhasson el ezeken a területeken.
