Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 16. szerda (134. szám) - Gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulójáról való megemlékezésről szóló határozati javaslat általános vitája - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
865 Most Gúr Nándor képviselő úr következik, ő kétpercesre és normál időkeretre is jelentkezett. Nem tudom, maradhatunke abban, hogy normál időkeretben mondja a képviselő úr. (Gúr Nándor: Ké tperces.) Kétperces, és akkor utána egy normál időkeret is lesz. Rendben, akkor egy kétperces. GÚR NÁNDOR ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Azért választanám ketté a dolgot, mert az egyik egy reflexió, a másik pedig az előző körhöz való csatlakozás. A ref lexió, nyilván, amikor gróf Széchenyi István születésének a 225. évfordulója megemlékezéséről szólunk, akkor csakis pozitív hangvételben és felütéssel lehet megszólalni, és szabad megszólalni mindenki részéről. De szeretném jelezni, mint ahogy az előbbiekb en két képviselőtársam is megjegyezte, az a felvezetés, amely L. Simon László részéről megtörtént, és majd ezt követően Hoppál államtitkár úr is csatlakozott hozzá, az nem méltó, vagy inkább azt mondom, hogy méltatlan a történethez illesztetten. Igen, majd a jegyzőkönyvet érdemes lesz végigolvasni. Az elmúlt évtizedekre való hagyatkozással, hivatkozással, sok minden egyéb mással, oktalanul és jogtalanul, miközben… - (Dr. Hoppál Péter: A címe?) államtitkár úr! - …miközben, szeretném elmondani azt, hogy olyan összehasonlításokat tesznek Széchenyi munkásságával kapcsolatosan és a saját kormányzásuk tekintetében, amelyek vonatkozásában homlokegyenest ellentétek, homlokegyenest ellentétek, nem átfedések, nem azonosságok, hanem homlokegyenest ellentétek mutatkozna k meg. Szóval, a jó ízlésnek nem a határát súrolja, hanem azzal ellentétes az, amit e tekintetben csinálnak, és azt gondolom, hogy joggal teszik meg képviselőtársaim az ellenzéki padsorokból azt, hogy ez ellen berzenkednek, és ha kell, akkor példák sokaság ával támasztják alá mindazt, hogy ez miért nem helytálló. Azt gondolom, ezt önöknek el kellett volna kerülni, és sokkal inkább arról kellett volna csakis beszélni, hogy Széchenyi születésének a 225. évfordulóján mi az, amivel méltóm módon lehet visszaemlék ezni. Elnök úr, köszönöm szépen. (20.20) ELNÖK : Most a kétperces reflexió után viszont van lehetőség 15 perces hozzászólásra Gúr Nándor képviselőtársamnak, úgyhogy újból öné a szó. GÚR NÁNDOR ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem fogok 15 percet beszélni, néhány alapvetést szeretnék csak rögzíteni. Nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, legkiváltképp nem az ellenzéki oldalon elhangzott képviselőtársaim mondatait nem kívánom megismételni, mert egyetértés van közöttünk e tekintetben. Lehet, hogy adott esetben identitástudatbeli különbségek is vannak a pártok között, de az elhangzott gondolatok tekintetében, mondhatom nyugodt lelkülettel, megerősítéseket tudok mondani. Gróf Széchenyi István születésének a 225. évfordulója alkalmából történő megemlékezés, tehát az az országgyűlésihatározattervezet, ami a Ház falai közé bekerült, a Magyar Szocialista Párt részéről, nyugodt lelkülettel mondhatom, egyöntetűen, egyértelműen támogatható. Támogathatók azok a fejlesztési, beruházási elképzelések is, amelyekről L. Simon László szólt, tehát nem ezekkel van probléma, mint ahogy az előbbi kétperces mondataimban megfogalmaztam; azokat most nem ismételném meg. Támogathatók, hiszen a reformkor nagyjára való emlékezés jelenik meg mindezek mögött, gyakorlatilag annak a munkásság nak a tisztelete, elismerése, amely Széchenyi István háta mögött felfedhető. Nyilván sok mindent alkotott - mondom, nem megyek az ismétlések színterére - nemzetünk érdekében, a Tisza szabályozásától a Lánchíd építésén keresztül, a Magyar Tudományos Akadémi a megvalósításán át soksok minden fűződik az ő nevéhez, nem véletlen, hogy „a legnagyobb magyar” megnevezését joggal viselheti. Nekem egy hiányérzetem volt ezzel az országgyűlésihatározattervezettel kapcsolatosan, ez igazából az, hogy miért nem lehetett a Parlament falai között példaként ez egy ötpárti közös konszenzuson alapuló előterjesztés. Miért mindig a kisajátítás az, ami a kormánypárti képviselők
