Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 16. szerda (134. szám) - Gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulójáról való megemlékezésről szóló határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről:
862 Nagyonnagyon érdekes a Nemzeti Kaszinó létrehozása 1827ből, hiszen Széchenyi azt gondolta, hogy nagyonnagyon fontos az, hogy gondolkodó emberek eszmét cseréljenek. Az eszmecsere szintje ma már nem létezik. Nem kíváncsi a mostani kormányzat arra , hogy mit gondol az ellenzék. Nem kíváncsi arra, hogy milyen javaslataink lennének. A tárgysorozatba vételek sorra hullanak el, semmit nem akarnak érdemben megvitatni. Nem akarják azt, hogy üljünk le, és parlamenten kívül vagy bárhol beszéljünk a kormányz ás minőségéről, azokról az aggályokról. Nem akarják azt, hogy az ország vezető gazdasági szakemberei, az Akadémia képviselői eljuttassanak önökhöz mindent. Nem, mert az a fajta fölényes arrogancia, amivel azt gondolja a kormányzat néhány tagja, hogy ő mind ent jobban tud és mindenhez jobban ért, ez az, ami jellemzi a mostani politikai kultúrát. Vajon így tenne Széchenyi manapság? Vajon ugyanígy viselkedne a magyar értelmiséggel? Vajon azt üzenné a magyar pedagógusoknak, mint amit ma Kósa képviselőtársunk, fr akcióvezető úr üzent, hogy pusztán politikai megfontolás, és nem kell az oktatással foglalkozni, mert minden rendben van? Mit tenne ma Széchenyi ezekben a helyzetekben? Nyilvánvalóan a Lánchíd létrehozása és a tízéves munka, amit végig felügyelt és nagyonnagyon sokat dolgozott benne 1839től kezdve, megint egy fontos kérdés, ugyanis nagyon kíváncsi lennék, hogy most vajon ki nyerné a közbeszerzést, ha most kellene építeni, a közbeszerzésben mennyi pufferköltség lenne, milyen kiegészítő, járulékos, kommunik ációs költségek merülnének fel, mert az biztos, hogy ma már ez is egy pénzlenyúlás lenne, mint oly sok minden. És nem véletlen az, hogy amik az örökségeink, azok pont ennek a kornak és az azt követő koroknak az örökségei, hiszen akkor pont az a politikai k ultúra, amikről önök most nagy szavakkal beszélnek, megakadályozta volna azt, hogy ilyen mértékben a közbe belenyúljanak, mint azt most teszik. És ha már felmerült a Tisza szabályozásának a kérdése, szintén egy nagyonnagyon érdekes aktuálpolitikai téma, h iszen lássuk be, az elmúlt ötéves kormányzása vagy lassan hatéves kormányzása alatt a Fidesz mit tett az árvízi biztonság érdekében. Gátakat épített. Mikor? Éppen árvíz volt. De mit tesz a fenntartható vízgazdálkodás érdekében? Széchenyiék nemcsak azt akar ták, hogy védjék a társadalmat és a földet az árvíz ellen, és kiszámítható vízháztartás jöjjön létre, hanem nyilván szántóföldet is akartak nyerni. Ma egész Európa ellenkező irányba megy. Nézzék meg, mi történik a Póval vagy a Rajnával! Azok a kanyarok, am iket akkor levágtak, és Széchenyi annak mintájára Európába hozta, hogy ez egy jó irány lesz, és elvetette Paleocapa, a Pó szabályozása mérnökének terveit, és helyette Vásárhelyi technokrata terveit építette be, mert Európa ezt tette… - mi nem követjük Euró pát. Mi most nem csinálunk holtági rehabilitációkat a folyókon, nem csinálunk semmit, nem csinálunk vízgazdálkodást. Mi nem gazdálkodunk a vízzel. Jön a víz és leengedjük az országból. Azzal a szemlélettel, hogy tanuljunk Európától, amit Széchenyi megtett, most teljes mértékben nem élünk ezzel a lehetőséggel. Ezt is taníthatja nekünk nyilvánvalóan a Széchenyiemlékév, és amikor beszélnünk kell a munkásságáról, akkor meg kell fontolnunk azt, hogy mennyire méltó a mai kor politikai elitje az ő munkásságát pél daként emlegetni, mert példaként emlegetni szükséges, de az, hogy tanule belőle saját maga, aki emlegeti, egy fontos kérdés. Hadd térjek át még egy kérdésre, hiszen közlekedési miniszterként való ténykedésével nagyonnagyon sokat tett az ország vidéki tér ségeinek elérhetőségéért. A mai nap folyamán már egyszer volt alkalmam a parlamentben erről beszélni. Nagyonnagyon fontos megemlíteni azt, hogy mi történik manapság. Gyakorlatilag az önök kormányzása alatt nagyonnagyon sok közszolgáltatást központosított ak, járási hivatalok jöttek létre; kisiskolák bezárása ellen, amit véletlen se szeretnék az önök számlájára írni, ami megkezdődött a 20022010 közötti kormányzásban, nem történt rehabilitáció. Ebből adódóan iskolák, pénzügyi szolgáltatások, postaszolgáltat ások kerültek be nagyobb városokba. Ma már lassan a tízezer fő alatti településeken aligalig marad olyan közszolgáltatás, ami méltón el tudna látni egy közösséget. Szakorvosi ellátások sokasága ment be járási központokba és megyeszékhelyekre.
