Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 16. szerda (134. szám) - Gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulójáról való megemlékezésről szóló határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
859 felelőssége aziránt, hogy ebben is jel entőseket lépjünk előre. Így a 225. esztendő kapcsán a születésének 225. évét fogjuk ünnepelni, és szeptember 21én lesz ennek a napja, addig bizony még, hogy ezt méltóképpen megtehessük, ezeket a feladatokat el kell kezdeni. Reméljük, hogy ebben is partne r lesz a kormány. Főleg itt országgyűlési képviselőként kell, úgy gondolom, Széchenyi életútjának és örökségének a tanulságait megfogadnunk, és nem csak olyan tekintetben, ahogy ezt a kormány teszi. Azt jól látjuk, hogy egyesek kezében ma már bizony főneme si birtokok összpontosulnak Magyarországon, amit sokat szoktunk innen, a Jobbik padsoraiból bírálni, de az a nagy különbség az akkori és a mostani főnemesi birtokok között, hogy az akkori főnemesek még olyan nagy tetteket hajtottak végre, és gyakran annyir a az ország javát szolgálták mind cselekedeteikkel, mind életük egész munkásságával, amire méltán emlékszünk a mai napig is, méltán vagyunk büszkék erre. Sajnos, a mai főnemesi birtokok tulajdonosairól ez már messze nem mondható el, sőt éppen az ellenkezőj e. Ahogy már említettem, a Jobbik minden olyan kezdeményezést támogat, ami olyan módon igyekszik egy méltó emlékévet létrehozni és keretbe foglalni, ami nem a közpénz pazarlásáról szól, és amely valóban megtestesíti azt a célt, amit egyébként nagyon helyes en leírtak ebben az előterjesztésben. De szóba került itt a vasút, malom, vízszabályozás, lóverseny, a civil szervezetek vagy éppen az evezés, a sport kérdésköre, amelyekben mindmind Széchenyi megkerülhetetlen szereplője volt korának, és jó lenne, ha ebbe n is követnék önök Széchenyit és az ő munkásságát és nem csak szavakban, nem csak egy emlékév keretében kerülne erről szó. Például jó lenne, ha a vasútnak nem a leépítése zajlana az elmúlt évtizedekben Magyarországon, ha mondjuk, a vasúti áruszállítás priv atizációja az előző kormánnyal összefüggésben nem következett volna be, és a jelenlegi pedig betartotta volna az ígéreteit és ezt a problémát kezelte volna. Szomorúan olvashattuk egy hónappal ezelőtt, hogy az egyik utolsó magyar malom is éppen bezár, és ez zel a korábban méltán híres magyar malomipar gyakorlatilag már töredékére szorult vissza. Jó lenne, ha arról beszélgethetnénk, hogy Széchenyi korához hasonlóan a vízszabályozás újra értelmet nyer Magyarországon, és nem arról kell beszélgetnünk itt, a Parla ment falai között, hogy az évszázad történelmi árvízének évében a tetőzést követő harmadik héten aszály sújtja ezt az országot, mert bizony Széchenyi erre is gondolt, amikor ezeket a problémákat felvetette itt az Országgyűlésben. Jó lenne, ha a lóverseny k apcsán most már arról beszélgetnénk, hogy a hazai lótenyésztés milyen állapotban van, és miért csak egy jól meghatározható, kormányhoz köthető baráti kör profitál ebből a területből. A civil szervezetekről ne is beszéljünk, hiszen az elmúlt napok tüntetése i kapcsán elég sok szó esett arról, hogy miként is bánik a civil szervezetekkel a magyar kormány és mennyire nem a Széchenyiörökséget viszi tovább. Az evezés és a sport kapcsán megint csak kritikákkal lehetne illetni önöket, hiszen gyakorlatilag most már minden sportág minden egyes vezető tisztségét valamilyen kormánypárti politikus vagy önökhöz jól köthető személy látja el. Szintén nem a Széchenyiörökségnek megfelelően kezelik ezt a kérdéskört. De ez mind aktuálpolitika, és higgyék el, mi lennénk a legbo ldogabbak, ha ezt mind félretehetnénk egy ilyen emlékév, egy ilyen határozati javaslat vitája kapcsán, hiszen akkor az azt jelentené, hogy valóban méltóan készül a kormány is, a kormánypárti képviselők is erre az emlékévre. Ahogy mondtam, a Jobbik ebben na gyon is érdekelt, és azért is hívtam fel most ebben a vitában erre a figyelmet, hogy Széchenyi örökségét és az ő gondolatait, az ő tetteit ne csak egy ilyen patetikus vitában legyünk képesek felemlegetni és önmagunkévá tenni, hanem a hétköznapok során is f olyamatosan velünk legyen, és folyamatosan figyelembe vegyük tetteink és szavazataink során is az ő gondolatait és értékrendjét, és akkor talán az általam felemlített problémák a jövőben majd nem fordulhatnak elő. Ilyen körülmények között, ha a jelenlegi k özállapotok fennmaradnak, akkor azt hiszem, ez a Széchenyiév inkább csak szavakban és kommunikációs szempontból lesz méltó Széchenyi örökségéhez, de semmiképpen nem az ország állapota szempontjából.
