Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 1. kedd (131. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba vételéről - A közoktatás állapotáról szóló politikai vita - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
604 ELNÖK : Most Gúr Nándor képviselő úrnak adom meg a szót. (20.30) GÚR NÁNDOR ( MSZP ): E lnök Úr! Köszönöm szépen. Látom, Boldog képviselőtársam nem értett meg semmit abból, amiről Heringes képviselő asszony szólt. Sajnálom, sajnálom, de még egy kicsit jobban sajnálom a gyerekeit, mert értem már, hogy miért szeretnek iskolába járni. Vélhetően nemcsak a tudás megszerzésének a szomjúsága mindaz, ami motiválja őket e tekintetben, van ott még valami más is, valami olyasmi, ami engem meg kezd elriasztani attól, hogy itt üljek. Tudja, képviselőtársam, akkor, amikor a propagandaminisztere által megírt , hogy mondjam, szöveget próbál a Parlament falai között előadni és elfogadtatni, akkor összeszorul a szívem, hogy baj van, nagyon nagy baj van. Nagyon nagy baj van, mert önök, akik ezt a helyzetet életre hívták, grasszáló kockásingeseknek nevezték azokat, akik a problémákat felvetették - tudják, arról már ne is beszéljünk , szóval, grasszáló kockásingeseknek titulálták azt a 4050 ezer embert, akik a Parlament falai előtt elmondták a véleményüket. Ehhez illesztetten csak azt tudnám már mondani, hogy ez a tisztelet az önök részéről, az, amiről beszél. Mert miről beszél? Zagyvaságokat mond. Tiszteletről beszél, miközben grasszáló kockásingeseknek nevezi ezeket az embereket? Tudja, a tisztelet azoké, akik elindították ezt a folyamatot, hogy egyáltalán gondolk odásra késztessék önöket, mert úgy látom, kevés volt a hat év időszaka arra, hogy e tekintetben bármit is tegyenek. A tisztelet a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanáraié, hallgatóié, iskolai dolgozóié, de a tisztelet ugyanúgy azoké, akik melléálltak nemcsa k Miskolcon, hanem akár az oktatáshoz kapcsolódó szakszervezetek szintjén, akár a civil szférán keresztül. Igen, mert mint mondtam, legalább megpróbálják önöket gondolkodásra kényszeríteni, késztetni, hogy azt, amit elkövettek az oktatási rendszerrel szemb en, idézőjel, ahogyan lepusztították, kifosztották, ahogyan 100 milliárdos, 100 ezer millió forintos nagyságrendű pénzt vettek ki belőle, és használták egészen máshová, mondjuk - csak azért, hogy tisztában legyen az államtitkár úr is a dologgal , a futbal lstadionokba járó 1015 ezer ember fejenkénti kvótaösszege nem annyi, mint a felsőoktatásban lévőké, hanem sokkal több, mondjuk, 5 millió vagy 10 millió forintos nagyságrendű. Na, ezen kellene tudni változtatni, és közben nem titkosszolgálati eszköznek min ősíthető módon kutatni azok irányába, hogy kik hol mit mondtak, mit szerveztek, mit csináltak. Legalább a hangot hallják már meg, legalább arra legyenek már képesek, hogy próbálják meg befogadni mindazt, ami ennek a rossz, hat éve elkövetett módszerüknek a megváltoztatását próbálja meg elérni! Szóval, lenne mit tenni e tekintetben, de úgy látom, még most is szelektív amnéziában szenvednek, még most is a nyolcévezés időszakát élik ahelyett, hogy a hat év időszakát próbálnák meg górcső alá venni, és e tekinte tben gondolkodnának azért, ami a legnagyobb kincs, a gyermekeinkért; azért, hogy ezek a gyerekek egy idő után ne hagyják el ezt az országot pont abból kifolyólag, hogy az oktatás hiányosságaiból - már nem a pedagógusok részéről, hanem az önök részéről , a finanszírozás hátterének a meg nem létéből és sok minden egyéb másból fakadóan olyan helyzetbe kerülnek, hogy el kell hogy menjenek innen, ha meg akarnak élni. Inkább ezzel foglalkoznának, meg azzal, hogy azokat a monumentális mértékű intézményeket, amely ek működésképtelenek, ne oldalról megtaszigatva, oldalról alátámasztgatva próbálják meg egyensúlyban tartani; mondjuk, a KLIKről beszélünk, hogy tiszta és világos legyen, mert addig nincs rendszerszerű változás, amíg KLIK van, inkább ezt szüntetnék meg. I nkább az érdekegyeztetés rendszerében próbálnának meg arra a pályára ráállni, ahol szóba állnak mindazokkal, akikkel szóba kell állni; azokkal, akiknek van köze az oktatáspolitikához, akik tudják, hogy miről szól a történet. Nem másokkal, nem másokkal, Bol dog képviselőtársam! Tudják, az iskolaigazgatóknak azokat a jogokat kell visszaadni, amelyek alapján valójában iskolaigazgatóként tudnak működni.
