Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 1. kedd (131. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba vételéről - A közoktatás állapotáról szóló politikai vita - ELNÖK: - TUZSON BENCE, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára:
568 cselekedeteiből, hogy igen, erre rászolgáltak, hiszen olyat állítanak a pedagógusokról, amit nem tettek meg, fölsorakoztattak 25 pontot, összeállítottak egy széles együttműködés következtében, és ebb en nem szerepel bérigény. (Révész Máriusz: Nem tudsz olvasni!) Önök pedig kiszámolták, még azt is mondták, hogy 18 százalékkal többet igényelnek. Nincs ilyen, képviselőtársaim, nem kértek ilyet sehol! (Révész Máriusz: Nem tudsz olvasni! - Az elnök csenget. ) Dehogynem! Sokszorosan állították azt, hogy ahhoz, hogy az ő követeléseiket teljesítsék, 18 százalékos bérnövekedést kellene számukra biztosítani. Én többszörösen kértem, hogy ezt vezessék le, hogy hogy jön ki ez a 18 százalék, nem szerepel ilyen az ő kö veteléseikben. Elhiszem, hogy önök azokat az anyagokat olvasták, amit a tanácsadóik a kezükbe adtak, de kérem, nézzenek utána, ezek tények, hogy ezt az összeget nem kérték ezek a pedagógusok. Végül arra szeretném fölhívni a figyelmet, amilyen helyzetben va gyunk. Tehát mi 2010 óta vagyunk a parlamentben, és mi keressük az együttműködések lehetőségét, keressük az egyeztetések módjait. Önök 2011ben egy olyan köznevelési törvényt vittek át a parlamenten, amit nem előztek meg megfelelő egyeztetések. Mi akkor ot t helyben elmondtuk az ehhez kapcsolódó mondásainkat, amit nyilván az elveinkből vezettünk le, és azt látjuk, hogy egyrészt az elveink sem változtak, másrészt a mondásaink se, mi ezt azóta mondjuk, a 2011es köznevelési törvény óta. Hogy ezt akkor sokan ne m értették meg, aztán mostanra ez egy országos szintű elégedetlenségbe csapott át, arról nem mi tehetünk, mi ugyanazt mondjuk, és nem bujtogatunk senkit, mi 2011 óta, az adott törvény vitája óta ugyanazt mondjuk. Végül - sajnos az időkeretünk elfogy , fon tosnak tartom, hogy a vitanapon elhangozzék az, hogy az oktatás ügyének olyannak kellene lenni, és egy vitanap végén oda kellene valahová eljutnunk, ami mindannyiunk számára fontos, amiben meg kellene keresni azokat a minimumokat, amiben egyetértünk, mert hiszen az oktatás egyik legnagyobb betegsége az, hogy akár négyévente, akár nyolcévente egy óriásit fordul, kidobhatják a könyveket, kidobhatják az alaptantervet és annyi minden mást. Meg kellene találni a közös minimumot, többet kellene rá fordítani. Nyil vánvalóan sok lehetőség lenne, hogyha önök erre nyitottak lennének. Köszönöm. ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kétperces kör előtt Tuzson Bence államtitkár úrnak adom meg a szót. TUZSON BENCE, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitk ára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a Jobbik hozzászólását hallgattam az előbb, és gondoltam, hogy megnézem gyorsan, a Jobbiknak tulajdonképpen milyen programja is van, ami az interneten elérhető ezzel kapcsolatban, milyen elképzelései vannak. Sokat nem tudtunk meg belőle, mert öt pontból áll mindössze ez a program, ami az interneten elérhető, és ebben a felsőoktatás is benne van. Tehát ennek a tartalmi kibontása, mondjuk, érdekes dolog lenne, és érdekes dolog lenne erről b eszélni, mert túl sokat ez az öt pont számunkra nem mond. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) De ami egy fontos kérdés, az a gyerekek túlterhelését jelenti és a gyerekek terhelését, hogy vajon a mi gyerekeink túlterhelteke, és ha túlterheltek, akkor mitől túlterheltek, hiszen azt is kell tudnunk, hogy az utóbbi időszakban a mindennapos testnevelés lett az az óra, amivel terhelődtek még hetente, illetve az etika, erkölcstan vagy hittan e tekintetben, amivel még terhelődtek a gyerekek a továbbiakban. De mégis az a nagy helyzet, hogy ha az éves összehasonlítását vesszük, akkor az OECDátlag 7200 óra, míg a magyarországi összesen 5500. A kérdés tehát a versenyképességben van, tehát az, hogy Magyarország hogyan tud versenyképes lenni, és hogyan tudnak olyan gyere kek kijönni az iskolapadból, akik egyébként a későbbiekben meg tudnak felelni a különböző kihívásoknak. De mégiscsak az is egy fontos kérdés, amit Ikotity képviselőtársam felvetett, az pedig az, hogy mennyit fordítottunk az oktatásra, illetve hogyan változ ott az oktatási költségvetés.
