Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 1. kedd (131. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba vételéről - A közoktatás állapotáról szóló politikai vita - ELNÖK: - DÚRÓ DÓRA (Jobbik):
546 semmilyen pálfordulás nem történt még a 2010es programunkhoz képest sem, amit ön idézett, de a ’14eshez képest meg pláne nem, ugyanarról beszéltünk akkor is. Egyébként a Fideszben is voltak ilyen hangok mind a tankönyvpiaccal, mind a KLIKkel kapcsolatban akkor is, de nálunk tehát semmi nem változott. Tudnék pálfordulásra példákat mondani a Fideszben, de szintén nem fogom tenni, szeretnék inkább a pedagógusok helyzetéről beszélni. Az életpályamodellel és annak a 2013as bevezetésével, illetve annak körülményeivel kapcsolatban szeretném felhívni néhány dologra a figyelmet. Önök arról beszélnek és arról beszélt akkor Balog Zoltán mi niszter úr, hogy egy pedagógusnak átlagosan 34 százalékkal növekszik a bére 2013 szeptemberében. Azt megelőzően 2008ban történt a pedagógusok számára béremelés, és a kettő között eltelt időszakban az infláció következtében átlagosan 31,2 százalékkal csökk ent a pedagógusok bére. Tehát reálértéken 2,8 százalékos emelkedést jelentett a minisztérium és a KSH adatait összevetve a 2013as bevezetés. A 2013as bevezetés úgy történt, hogy azt megelőzően ígértek egy 100 százaléknyi béremelést, de ennek csak 60 száz alékát tudták bevezetni, és minden év szeptemberében plusz 10 százalékkal a maradék emelést így teszik meg. Akkor azt is mondták, hogy minden januárban a minimálbérrel együtt emelkedik a pedagógusok bére, majd amikor erre sor került volna, akkor ezt az int ézkedést megváltoztatták, most már nem emelkedik. Tehát így az értékállósága szintén nem biztosított. Gyakran arra hivatkoznak, hogy a pedagógusok bére elsősorban az ország teherbíró képességétől függ. Ez részben igaz. Másrészben attól is függ, hogy a korm ányzat mennyire tekinti fontosnak az oktatás területét, mennyire tekinti fontosnak a pedagógusok bérét. Magyarországon az elmúlt 26 évben az összes kormányzat annyira tekintette fontosnak a pedagógusok bérét, hogy a diplomásátlagbér 80 százalékát sem érte el soha. Tehát a nagy tortából önök is és az MSZP is mindig annyit költöttek az oktatásra, a pedagógusokra, hogy a diplomásátlagbér 80 százalékát sem érte el soha a fizetés. Itt is diplomás emberekről van szó, ezt leszögezem, félreértés ne essék. Másrész ről nemcsak a bérek, hanem az összes, oktatásra szánt kiadás is mutatja, hogy egy kormányzaton belül, mondjuk, akár a minisztériumi struktúra következtében is mennyire tudja az ágazat érvényesíteni a saját érdekeit. 2003ban az akkori GDP 5,6 százalékát kö ltötte a magyar állam oktatásra; 2013ban 3,93 százalékát. Tehát igen, függ a teherbírástól, függ attól, hogy milyen a gazdaság teljesítménye. De attól is függ, hogy egyébként az ágazat mennyit tud kiharcolni saját magának a kormányzaton belül. Azt látjuk, hogy 2013ban e tekintetben rosszabbul állt az oktatás, mint mondjuk, 2003ban. De ezt is végignézhetnénk, az elmúlt 26 év mindegyik évét. A nemzetközi összehasonlítást pedig már ide sem merem hozni, mert egyébként sereghajtók vagyunk, Szlovákiában, Román iában és Bulgáriában magasabb GDParányosan az oktatásra szánt források aránya. Ha nemcsak a pénzről beszélünk, vagy csak részben a pénzről beszélünk, azért nem szabad elfelejteni, hogy az oktatásnak nagyon fontos szerepe kellene hogy legyen a társadalmi m obilitásban. Itt a felzárkóztatás kérdését szeretném behozni, és szeretném itt is elkerülni a pártpolitikai éleket. 2008 és 2013 között a magyar állam körülbelül 160 milliárd forintot költött felzárkóztatásra. Ebben az időszakban, miközben a gyereklétszám csökkent, a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek száma nőtt. Tehát kevesebb lett a gyerek, és több lett a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerek 2008 és 2013 között. Direkt hoztam olyan időszakot, amikor nemcsak Fideszkormány volt, MSZPkormány is volt, mert nem az a célom ezzel, hogy kezdjem a sarat dobálni és rávilágítsak arra, hogy pártpolitikai szinten alkalmatlanok az ország vezetésére. Egyébként ezt így gondolom, de most nem ez a célom. (Dr. Rétvári Bence: Jó, hog y nem mondtad el!) Egyébként most nem az a célom, hogy erről beszéljünk. Azt szeretném megmutatni, hogy ennek a pénznek az elköltési hatékonysága igencsak megkérdőjelezhető. Ráköltöttünk 160 milliárd forintot, nem kevés pénzt, és növekedett a leszakadó gye rekek száma. Tehát olyan alapvető, rendszerszintű hibákról kellene beszélnünk, ami alapvető változtatásokat igényel.
