Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 1. kedd (131. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba vételéről - A közoktatás állapotáról szóló politikai vita - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről:
524 Rétvári Bence: Benne van a Jobbik programjában.) Egyébként… Ez nincs benne a Jobbik programjában, államtitkár úr. Erre részletesen ki fogok térni, mert ön mindig tévesen ezt mondja. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Olvassa a Jobbik programját.) 2010ben összesen a tankönyvköltés Magyarországon körülbelül 17 milliárd forint volt. 2015ben a tankönyvköltés körülbelül 15 milliárd forint vol t. Csökkent a tanulók száma, nagyságrendileg egyébként ezzel arányosan. Csakhogy ehhez még hozzájött két tankönyvkiadó államosítása 8,7 milliárd forintért, a tankönyvfejlesztés most már állami pénzen történik, 4,6 milliárd forint, a korábbi rendszerben ez a kiadók saját költségén történt. A digitális fejlesztésekre még önök elköltöttek 2,6 milliárd forintot, és ez így összesen 14,9 milliárd, amit eddig tehát a régi rendszerben a kiadók saját költségükön teremtettek meg, most pedig állami költséget kell erre fordítani. Tehát ennyivel került többe az új rendszer a tankönyvek esetében. A tankönyvfelelősök díja a régi rendszerben 67 százalék volt, tehát egy pedagógus 720 és 840 forint közötti pénzhez jutott, most pedig eleinte 100 forinthoz jutott, majd ezt eme lték 300 forintra. És amivel önök gyakran érvelnek, hogy a tankönyvpiac túlburjánzott, valóban 1990ben ez érzékelhető volt, akkor 142 kiadó volt jelen a tankönyvpiacon, 20112012ben, amikor önök átalakították, 52. Ekkor, 20112012ben 3712 tankkönyvjegyz ékre vett kiadvány volt. Önök azt mondták, hogy ez annyira sok, hogy ezt csökkenteni kell, 2015ben már az önök rendszerében 3400ra sikerült ezt csökkenteni, tehát körülbelül 300zal csökkent, 10 százalékkal mindössze a tankönyvjegyzékre vett kiadványok s záma. Ilyen értelemben ezzel érdemi csökkentést nem tudtak elérni. Elérték viszont azt, ami az egyik legdöbbenetesebb élményem volt képviselőként, amikor tankönyvkiadók vezetőivel találkoztam, és a kiadványokról beszélgettünk. Az a felhalmozott tudás, az a bejáratott rendszer, az a körülbelül az állami fejlesztés előtt 30 évvel járó informatikai háttér, ami ezeknél a tankönyvkiadóknál megvolt, most ment a kukába. Azért ment a kukába, mert önök három nap alatt fogadták el a tankönyvpiac rendjéről szóló törvé nyt, december végén, semmilyen felkészülési időt nem hagyva az átállásra, méltatlan helyzetbe hozva az tankönyvkiadókat. Olyan helyzet is előállt ennek következtében, hogy vannak olyan kiadványok, amelyek határon túli magyar gyerekeknek megfelelőek, Szlová kiában és Romániában a tankönyvjegyzéken szerepelnek, de Magyarországon nem szerepelnek. Ezek pedig nagyon színvonalas kiadványok és határon túli magyar gyerekek tanulnak is belőlük, nagyon népszerű kiadványok ezeken a területeken. De éppen azért, mert önö k a szakmai szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyták, ezért Magyarországon ezek az értékek elvesznek. Zárásként egyetlenegy adatot szeretnék idézni. 2002ben vagy 2007ben volte könnyebb bejutni a felsőoktatásba? Erről beszéltünk. Hiller István is és Pósán László is elismerte, hogy 2002ben. 2015ben még 2007hez képest is nehezebb bejutni egy első generációs értelmiségi fiatalnak a felsőoktatásba. Ez a probléma. Ez az az eredmény, ami az elmúlt öt év oktatáspolitikájának csődjét leginkább mutatja. Kö szönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő asszony. Megadom a szót Ikotity István képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr! IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről : Kö szönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Tisztelt Szakszervezetek! Szakmai Szervezetek! Tisztelt Pedagógus Kar! Engedjék meg, hogy egy levélrészletet olvassak fel a miskolci Herman Ottó Gimnázium lev eléből, hiszen mindaz, ami most a közoktatásban zajlik, egyértelműen a miskolci pedagógusok bátor kiállásával kezdődött. Íme, az idézet: „Az egész oktatási rendszert látjuk most végveszélyben. Kaotikussá vált minden, bizonytalanság, elkeseredettség, sokszo r apátia uralkodik a tanári szobákban. Az, hogy vannak még jól működő
