Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 1. kedd (131. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba vételéről - A közoktatás állapotáról szóló politikai vita - ELNÖK: - VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
522 akarom mondani, hogy ez szakmai alkalmatlanság, Isten ments ilyet mondani, mert hiszen mind a két pártban vannak nagyon komoly és nagy tudású szakpolitikusok, hanem egyszerűen a XX. századi politikai generációs alkalmatlanságuk miatt. Másrészről pedig az elmúlt 26 év tapasztalata alapján, ami miatt önök a pedagógustársadalom számára vagy legalábbis annak nagy része és politikailag n em manipulált része számára mind a ketten hiteltelenek. Úgyhogy a megoldás egy leendő kormányra vár, reményeink szerint egy Jobbikkormányra majd 2018tól, de addig is van feladat, ami pedig nem más, mint a kárenyhítés, a kármentés, azoknak a problémáknak az enyhítése vagy megoldása, adott esetben ellenzékből is, amit önök itt felhalmoztak. Nem véletlenül indítottuk el a valódi nemzeti konzultáció kezdeményezését 2016ban, ami a korrupció és az egészségügy mellett pontosan az oktatás területére kíván fókusz álni, és kívánja megkérdezni a magyar társadalom véleményét ezekben a kérdésekben. De azt is szeretném önöknek tanácsolni a legnagyobb jó szándékkal és őszinte reménnyel, hogy a Fidesz és a KDNP politikusainak nagyon sok dologban változniuk kell akkor, ha a hátralévő két évben próbálnának bármiféle pozitív irányt venni az oktatáspolitika terén. Az egyik, ami talán a legirritálóbb, az az arrogancia, ahogy ehhez a kérdéshez hozzáállnak. Az a fajta nagyképűség, flegmaság, ahogy a nyilatkozataikat megteszik. Sz erintem ezen érdemes volna változtatni. De az egyeztetések megspórolása is kirívó, hiszen önök úgy döntöttek a KLIKről, a tankönyvpiac rendezéséről, a pedagógusképzés átalakításáról, a minősítési rendszer kialakításáról, hogy megspórolták az egyeztetést. Majd amikor kiderült még az önök számára is, hogy ez nem működik, akkor hirtelen elkezdtek egyeztetni. Ezen a lovon is egy picit furcsán ülnek. Ami pedig különösen felháborító, az a pedagógusok démonizálása. Egyrészről azt próbálják róluk beállítani, hogy a magyar pedagógusok pénzéhes összeesküvők, akiket igazából nem motivál semmi más, csak az, hogy a pénzüket megszerezzék. Persze így ellenszenvessé tehetők ők a társadalom többi csoportja számára. Másrészről pedig - Rétvári Bence ebben tényleg nagyot alko tott ma - megpróbálnak mindenféle politikai szálakat találni benne, és biztos lehet is, csak nem ez volna a cél. Azon is érdemes volna elgondolkodni, hogy ne ebből az alapállásból viszonyuljanak a kérdéshez, ne ebből az alapállásból forduljanak a pedagógu sokhoz, hogy most ki melyik pártnak a szimpatizánsa, melyik pártnak a tagja, meg hogy csupán a béremelést akarják, hanem próbáljanak meg egyszer esetleg nyitottan, higgadtan, a megoldás irányába vezetve ezt a kérdést hozzáállni a magyar pedagógusokhoz. Sze rintem megérdemelnék. És néhány gyakorlati lépésre is szükség volna. Az egyik: mindig elhangzik, hogy mennyi pénzt fordítanak az oktatásra, meg hogy elmennek az ország teherbíró képességének a határáig - ezt a miniszterelnök úr szokta mondani , de ez egés z egyszerűen nem igaz, mert ha megnézzük a GDParányos ráfordítást az oktatási területre, akkor azt látjuk, hogy amíg a kilencvenes években 6 százalék fölötti volt a GDParányos ráfordítás az oktatás területére, de még 2003ban is 5 százalék feletti volt, addig 2013ban 3,9 százalékra csökkent, egyébként pedig regionális sereghajtók vagyunk. Tehát nem NyugatEurópához hasonlítva, hanem a regionális versenytársainkhoz hasonlítva is ez egy nagyon riasztó szám. Azon is el kellene gondolkodni, szintén a gyakorl ati kérdések kapcsán, hogy az a struktúra, amit ez a szuperminisztérium jelent, működőképese vagy sem. Szerintem nem. Ne haragudjon, miniszter úr, én is úgy gondolom, ahogy az ma már szintén elhangzott, hogy elfogyott ön körül a levegő. Nemcsak intézményi problémák vannak, hanem azt gondolom, hogy miniszter úrnak is le kellene vonnia a személyi konzekvenciákat, és le kellene mondania. S nem azért, mert ön adott esetben ne lenne alkalmas ennek a minisztériumnak a vezetésére, hanem azért, mert az ön feladata az én meggyőződésem szerint a miniszterelnöktől pontosan az volt, hogy ne vigye előre ezeket a területeket, hanem megpróbálja lefojtani őket. Szerintem ilyen méltatlan feladatot, miniszter úr, ön tovább ne vállaljon.
