Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 1. kedd (131. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba vételéről - A közoktatás állapotáról szóló politikai vita - ELNÖK: - TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
514 képességével rendelkezik, és fölismeri, hogy pedagógusok, diákok és szülők miért t iltakoznak a rendszer ellen. De pontosan megértettem a beszédéből, hogy ön még mindig úgy beszél és úgy gondolkodik, hogy ön szerint az oktatás, a közoktatás egy ágazati kérdés, és az ágazaton belül meg kell mondani, hogy miért lesz jobb a pedagógusnak, mi ért lesz jobb a szülőnek és miért lesz jobb a gyermeknek. Nem veszik észre, hogy amikor mi közoktatásról beszélünk, akkor Magyarország jövőjéről, a gyermekeink jövőjéről beszélünk, és ahhoz, hogy ezt megértsük, ki kell mondani, hogy ma Magyarországon nagyo n mély válság van. Önök megkárosítják a társadalmunkat. Az egyenlőtlenségek az élet minden területén csak növekedtek, a szegény szegényebb lett, a kiszolgáltatottabbak helyzete még tovább romlott, több az éhező gyermek. (13.40) Az oktatás színvonala drámai mértékben romlott, nem teremti meg a következő generációnak a felemelkedés esélyét. Nő a mélyszegénységben élők száma. Elfogadhatatlanul nagy a dolgozói szegénység. A magyar háztartások jelentős részének semmilyen megtakarítása nincs. A kilátástalan helyz etben folyamatos az elvándorlás, az oktatás és az egészségügy helyzete siralmas. A jelent tönkreteszik, a jövőt felélik. A valódi Magyarország… - és az, hogy miről kellene nekünk ma vitatkozni, megmutatja az adataiban, hogy hogy néz ki ma valójában Magyaro rszág. Magyarországon több mint tíz évvel tovább élnek a diplomások, mint a legkevesebbet tanulók. Magyarországon a családi háttér nagymértékben meghatározza a gyermekek sorsát. A születéskori helyzet határozza meg a későbbi társadalmi státuszt. Az iskola nem csökkenti, hanem konzerválja a létező társadalmi különbségeket. A gyermekek újratermelik szüleik társadalmi helyzetét: a szegényből szegény lesz, az elitből, a kiváltságosból éppen most teremtenek kiváltságosokat. A gimnáziumi helyek csökkentésével, a felsőoktatás beszűkítésével egyre kisebb az esély a társadalmi mobilitásra. Mindez nagyban hozzájárul az elvándorlás felerősödéséhez. Az utóbbi években több százezer magyar honfitársunk volt kénytelen külföldre távozni dolgozni, az itteni viszonyok kilátás talansága miatt. A szakképzési rendszer, miniszter úr, teljesen alulfejlett. Kevesen végeznek benne, óriási a lemaradás a szakemberképzésben. Rekordalacsony azok száma Magyarországon, akik legalább egy idegen nyelvet tudnak beszélni. Bezárták a mobilitás c satornáit. Ez a reménytelenséghez és a kilátástalanság érzetéhez vezet. Életpálymodellekről beszélnek, amelyek a valóságban egyfajta bűvészmutatványnak tűnnek, hiszen a valóságban nem a megbecsülésnek, és nemcsak az anyagi megbecsülésnek, hanem a szakmai m egbecsülésnek, a társadalmi megbecsülésnek a minimumát nem mutatják föl. De ebben nincs vita közöttünk, nem lehet, hiszen amit most itt mondanak, meg amit elmondtak az elmúlt hetekben a médiában, és amit elmondott ma Németh Szilárd a napirend előtti hozzás zólásában, az pontosan kifejezi, hogy mit gondolnak önök a pedagógustársadalomról. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból: Szégyen! - Gőgös Zoltán közbeszól.) A pedagógustársadalmat azzal vádolni, hogy bért követel, még ha én fenn is tartom, hogy szükség lenn e fizetésemelésre ebben az ágazatban - nem önmagukért álltak ki, a jövőért álltak ki, hogy ne vegyék el, ne tegyék tönkre a jövőjüket. (Taps és közbeszólások az MSZP padsoraiban, köztük: Így van! - Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) A magyar tanulók t udása nemzetközi összehasonlításban, teljesen mindegy, hogy most a miniszter úr úgy bűvészkedik a számokkal, mint ahogy a miniszterelnök teszi ezt az évértékelőjében (Balog Zoltán: Dicséretnek veszem.) , sajnos az eredmények, a tények önmagukért beszélnek: rosszabbak, mint 2009ben voltak. Tisztelt Miniszter Úr! A digitális forradalom, amelyben élünk, remélem, nem akarják kijelenteni, hogy meg akarják állítani, mint minden mást, teljesen megváltoztatta a mi életünket és megváltoztatta a munkaerőpiacot, mind pedig a társadalmunkban élők lehetőségét és egyben a hierarchiáját is. Ezt nem megállítani kell, hanem élni kell vele, alkalmazkodni kell hozzá.
