Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 1. kedd (131. szám) - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz):
465 Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, össznemzeti és történelmi siker is, nyilvánvalóan elsősorban az alkotók sikere, de azért, azt hiszem, Magyarországon kevés olyan eset van, amikor a Népszabadság és a Magyar Idők ugyanazzal a címmel, ugyanolyan kontextusban hoz valamit (Felmutatja a két lapot.) , hogy nemzeti siker valami, márpedig a magyar Oscardíjról mind a két lap címlapon számol be, és mind a kettő egyértelmű sikerként könyveli el . Azt hiszem, több ilyen pillanatra lenne szükség Magyarországon, a sikerre is meg az egyetértésre is, akkor talán mi is kicsit boldogabban vagy elégedettebben kelnénk fel nap mint nap - meg az a tízmillió ember még, aki itt lakik Magyarországon. Úgyhogy a zt kell mondanunk, hogy ahogy tegnap is innen a parlamentből is, és mindenhonnan máshonnan is, mindenki Facebookbejegyzésben és máshol gratulált a készítőknek, a közreműködőknek; azt hiszem, a rendezőnek, a főszereplőnek, a szereplőknek, a producernek, mi ndenkinek csak gratulálhatunk ahhoz, hogy olyan teljesítményt tettek le az asztalra, amely nemcsak Oscardíjjal, de Golden Globedíjjal vagy a cannesi fesztivál díjával is elismerésre került. Azt hiszem, mindnyájunk számára ez egy büszkeség, és ha megenge dik, mármint maguk a készítők, a rendező, a szereplők, akkor mi magunk, magyarok is osztozunk az ő sikerükben, mert nyilván az övék a teljesítmény, de az öröm részben hadd legyen a miénk is, hogy valóban olyan nagy nevek után, akiket felsorolt a képviselő asszony is - Zsigmond Vilmos, aki ’78ban fényképezésért, operatőrként kapott Oscardíjat, vagy Rofusz Ferenc, aki ’81ben animációs rövidfilm kategóriában A léggyel, vagy a legismertebb talán Szabó István Mephisto című filmje ’82ben, ami szintén Oscardí jat kapott a legjobb külföldi film kategóriájában , 34 évnyi várakozás után ismételten magyar film kapott elismerést az Oscardíjkiosztón. Mindnyájunk számára jók az ilyen pozitív élmények, legyen szó akár kulturális eredményekről, sportsikerekről, világ versenyek rendezéséről, világversenyekre való kijutásról, ez mindmind Magyarország értékét növeli, ismertségét bővíti, és azt hiszem, a mi büszkeségünket szintén növelheti, és joggal. Úgy gondolom, az is mutatja, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap által létre hozott támogatási program, amely a Saul fia számára is az elkészítéshez 321 millió forintot adott, jó irányba indította el a magyar filmgyártást, helyes döntés volt az, amikor a filmszakmai támogatások átszervezéséről, átrendezéséről döntött a kormányzat, hiszen sok jó, nézhető és közkedvelt alkotást segített a mozivászonra, sokan nézhették meg ezeket, és nagyon jó, hogy erre a különleges alkotásra is már elkészülte előtt felfigyelt a Nemzeti Filmalap, és hozzásegítette ahhoz, hogy létrejöjjön. Ez is minteg y conditio sine qua nonja volt annak, hogy végre 34 év után újra magyar alkotás kapja meg az Oscardíjat. Én ezúton is tényleg mindenkinek gratulálok, aki közreműködött benne, akár anyagilag, akár a munkájával támogatta, és büszkék vagyunk arra, hogy Magya rország ismételten egy ilyen sikert érhetett el. Gratulálunk az alkotóknak! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. „Pedagógusok a szocialisták hálójában” címmel a Fidesz képviselőcsoportjából Németh Szilár d képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr! NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN ( Fidesz ): Köszönöm szépen, elnök úr. Talán az is jó lenne, ahogy Hiller István képviselőtársam fogalmazott, tisztelt Országgyűlés, ha a holnapi nap ilapok is valami hasonlóan jelennének meg, mint ezzel a nagyszerű filmmel kapcsolatban, de erre egyre kevesebb lehetőséget látok. Teljes mértékben egyetértek azzal, amit Hiller István volt miniszter úr, alelnök úr mondott, hogy az iskolában a diákok érdeke van mindenek felett, hogy szót kell egymással érteni, párbeszédet kell folytatni, és nem az oktatáspolitikai szereplők, nem a parlamenti képviselők, nem az oktatáspolitikusok az első számú aktorok ebben a történetben, hanem igen, egyetértek, az
