Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. június 13. hétfő (162. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
4531 Tisztelt Képviselő Úr! 2016 tavaszán kiadásra került öt darab szakmai útmutató ebben a tárgykörben. A dokumentumok meghatározzák az egyes folyamatokat, az adott folyam atelemek tartalmát, az azokhoz kapcsolódó elvárt szakmai lépéseket, azok felelőseit, határidejét és a kapcsolódó dokumentációs tevékenység szabályait. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a család- és gyermekjóléti szolgáltatás átalakulásához szakmai támoga tó hátteret biztosít a területen dolgozó módszertani támogató hálózat révén. Az az alapelvünk, amit ön is felvetett, hogy egyetlen gyermek sem válhat áldozattá. Ennek érdekében a rendszerek működtetése és a törvényi szabályozások változtatása szükséges; ig azodnunk kell a változó társadalmi környezethez. A gyermek a legnagyobb érték. ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Szávay István, a Jobbikképviselőcsoportból: „Pártállami bizottsággal e mlékezik meg a Fidesz a pártállam megdöntéséről?” címmel. Öné a szó, képviselő úr. SZÁVAY ISTVÁN ( Jobbik ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha már van valaki, aki ilyen derekasan válaszol a napirend utáni felszólalásokra, örül ök, hogy önhöz tudok fordulni. Tavaly az ’56os Emlékbizottság alakulásán Balog Zoltán emberierőforrásminiszter azt mondta, idézem: „Méltó módon kell megemlékezni jövőre az 1956os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójáról, és a hősök előtti tisztelg és mellett lehetséges a szükséges viták lefolytatása is, hogy minél hitelesebb, tényszerűbb legyen a megemlékezés.” Tisztelgés helyett azonban szégyenkeznünk kell hőseink előtt, több szempontból is. Szégyenkeznünk kell továbbra is, mert Rajk Lászlóról, az ÁVHt létrehozó kommunista tömeggyilkos belügyminiszterről ma is egy patinás budapesti egyetem szakkollégiuma van elnevezve, miközben egyébként a határon túli magyar hallgatóknak évtizedeken keresztül bentlakást, tanulmányi hátteret és közösséget biztosító Márton Áron Szakkollégiumot meg tervezik bezáratni. Szégyenkeznünk kell, mert 26 évvel a rendszerváltás után szerte az országban találhatóak Vörös hadsereg utak, Április 4e utcák és Felszabadulás terek. De szégyenkeznünk kell azé rt is, mert a mai napig nem tudjuk, hogy ki volt a bűnös, ki volt az áldozat, ki volt a megfigyelt és ki volt a megfigyelő, hiszen az ügynökaktákat 2060ig titkosították. Odáig jutottunk, hogy már a szocialisták is a nyilvánosságra hozatalukat követelik. D e szégyenkeznünk kell azért is, mert a Mansfeld Péterre halálbüntetést kérő Mátsik György a mai napig is háborítatlanul élvezheti hátralévő életét elegáns budai polgárlakásában. Tisztelt Ház! Ezekről azonban ma legalább beszélhetünk. Nem úgy Nagy Imre tört énelmi szerepének átértékeléséről, amely a mai napig is tabu, annak ellenére, hogy Nagy Imre a magyarországi demokratikus erők egyik felszalámizója és a Rákosi Mátyás vezette embertelen kommunista diktatúra egyik hatalomra segítője volt, miközben a legsöté tebb ötvenes években begyűjtési miniszterként emberek tíz- és százezreinek életét nyomorította meg a padláslesöprések idején. Pedig a reformkommunista történészek által politikai alapon saját túlélésük rendszerváltás utáni biztosítása érdekében kreált hazu g toposzok, így például a nyolc osztályt végzett, de akadémikus címet szerzett Nagy Imre rendkívül egyoldalú kultuszának átértékelése nélkül képtelenség megérteni és főként a mai generációkkal megértetni azokat a mélyben munkáló, hatalmas erőket, amelyek n emzetünk egyik legnagyszerűbb forradalmi teljesítményét eredményezték, megrengetve egy szuperhatalmat. Pedig az ’56os Emlékbizottság egyik legfontosabb céljaként határozta meg önmaga számára azt, hogy a legifjabb generációkat is megszólítsa, hozzájuk is k özel vigye XX. századi forradalmunk máig ható üzenetét. Ez azonban önmagától attól, hogy telepakolják ’56 cigány hőseivel Budapest villamosmegállóit, még nem fog megvalósulni. Ami persze egyáltalán nem lenne baj, ha mást is látnánk. De nem látunk.
