Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. június 13. hétfő (162. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik):
4529 folyamatban van ennek a rendbetétele, a kormány kiadott már egy anyagot erről, amit eljuttatott az ebben részt vevőknek, és ez alapján működésbe lendülhet és igazán hatékonyan működhet a gyermekvédelmi jelzőrendszer. Mint tudjuk, a gyermekvédelmi jelzőrendszer elég tág fogalom, de vannak hivatásos résztvevői i s, tulajdonképpen azok, akik napi kapcsolatban vannak a gyermekekkel, akár ha a gyerekorvosra gondolunk, a védőnői szolgálatra gondolunk, akár az oktatási intézményekre gondolunk. De egyébként elég tág fogalom a gyermekvédelmi jelzőrendszer, mert a közvetl en lakókörnyezet vagy akár a rokonok is tagjai ennek. Mi lehet az oka annak, hogy ez nem működik? Ez az, amire meg kellene találnunk a válaszokat, ez az, ami alapján rendbe kellene hoznunk ezt a rendszert. Elsősorban azt is nézhetjük, hogy mi az oka annak, amiért, mondjuk, egy gyermekvédelmi jelzőrendszer tagja nem teszi meg kellő időben a kellő lépést, nem teszi meg a jelzést a gyermekjóléti szolgálatok felé. Ennek egyik oka az is lehet, hogy nem ismeri fel a gyermek veszélyeztetettségét, és nemcsak az ily en szélsőséges esetekre kell gondolnunk, mint például a legutóbbi, a gyöngyösi eset, amikor a szülők halálra éheztették a saját kislányukat, hanem ennél sokkal enyhébb esetekre is gondolunk, mondhatnánk azt is, hogy egy gyermekveszélyeztetés kialakulásánál nyomon lehetne követni, észre lehetne venni és időben meg lehetne tenni a megfelelő lépéseket. Miért nem történik ez meg? Egyébként, ha már a gyöngyösi esetet említettem, az is nagyon jól mutatja ezt, hogy a helyzetek felismerésével probléma van, ugyanis ott téma volt ez a család a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai között. Sőt, Gyöngyös egy olyan hely, ahogy a híradásokból is olvashattuk, ahol rendszeresen találkoznak egymással a jelzőrendszer résztvevői, de mégsem jutottak dűlőre, és emiatt ilyen körülm ények között a családban maradhatott az a gyermek. (16.00) Egyébként erről az esetről konkrétan még azt is elmondanám, hogy hasonló és súlyos gyermekveszélyeztetettségi előzménnyel, az édesanya hasonló esetei után is nyugodtan a családban maradhatott a gye rmek. És ha már itt tartunk, hogy mi lehet még az oka annak, hogy ilyen esetek előfordulhatnak. Egy nagyon rossz protokoll van Magyarországon, mondhatnám azt is, hogy dogmává erősödött a magyar gyermekvédelem rendszerében ez a protokoll, mégpedig az, hogy ha törik, ha szakad, a gyermeket mindenáron a családban kell tartani. A gyermek kiemelése a családból a legutolsó utáni pillanatban történhet csak meg. Sajnos, ezt tapasztaljuk. Olyan helyzetek is vannak, amikor már a gyermekvédelem rendszerében, a szakell átásban lévő gyermek van a családban, akár súlyos veszélyeztetés volt az ok, ami miatt odakerült, az újszülött csecsemőt mégis hazaengedik abba a környezetbe, ahonnan előtte nem sokkal egy másik gyermeket tényleges veszélyeztetettség miatt kiemeltek. És na gyon sok esetben találkozunk olyanokkal is, akár a pályafutásom során is találkoztam hasonló esetekkel, amikor ilyen élethelyzetben egy hazaengedett gyermeknél már megtörtént a tragédia, és a veszélyeztetettségnek egy nagyon súlyos következményével találko zhattunk. Tehát maga a rendszer is rossz, maguk a törvények is rosszak egyébként. A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak a felvilágosítása és a normális iránymutatás nem történik meg. A tényleges felelősségre vonás eszközei sincsenek meg; a mulasztás köv etkeztében nem vonhatók felelősségre akár a jelzőrendszer hivatásos tagjai. Nagyon sok esetben hiányzik egyébként akár a kommunikáció, akár a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai között is. Ebből látszik az, hogy változtatni kell. Tehát változtatni kell a t örvényen; változtatni kell a kiadott iránymutatásokon; változtatni kell a dogmákon, és igenis akár kötelezővé is kell tenni a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai között a folyamatos kapcsolattartást, akár az esetek közös feldolgozását, ezáltal lehet eredmé nyeket elérni. Mindez csak politikai szándék kérdése. Úgy gondolom, hogy ami kicsiben működik, az működik nagyban is.
