Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. február 29. hétfő (130. szám) - A postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
435 formában megteszik, ahhoz az adófizetőknek semmi közük nincsen; csak akkor van közük, amikor a veszteséget bele kell rakni ezeknek a cégeknek vagy a hiányt ki kell pótolni ezeknél a cégeknél. Ugyanez igaz eklatánsan a Magyar Nemzeti Bankra, amely so káig azt is tagadta, hogy ő közpénzekkel gazdálkodna, ha szabad így fogalmaznom, miközben egyébként az Alaptörvény is egyértelmű ebben a tekintetben, és több bírósági döntés is született: a Magyar Nemzeti Bank vagyona is a nemzeti vagyon része, és azoknak a cégeknek és alapítványoknak a vagyona, amiket ő alapít - ugyanez igaz a Postára is , bizony közvagyonnak kell minősüljön. Ha nem így lenne, akkor nagyon könnyű lenne megkerülni a szabályokat, és nagyon könnyű lenne ezeket a pénzeket kilapátolni az adófi zetők zsebéből, és azt láthatjuk, ahogy elmondtam, hogy amikor valami viszont balul sül el, akkor viszont rögtön lehet azt mondani, hogy adófizetői pénzekből ezt a hiányt pótolni kell. A Postánál persze lehet azt mondani, hogy vannak vetélytársak, és ezekk el ő bizonyos szegmensekben versenyt folytat, de azt állítani, és ez is elhangzott a bizottsági ülésen, hogy egy másik cégnél egy részvényesnek is lehetnek jogai, egy piaci cégnél is, itt viszont azt látjuk, hogy a magyar állami cégeknél az államnak, az ad ófizetőknek és az ellenzéki országgyűlési képviselőknek a jogosultságát tulajdonképpen már egy részvényes szintje alá próbálja tolni az állam; és tulajdonképpen nem kell elszámolni azzal, hogy pontosan mire költik ezeket a pénzeket. Annyi történt egyébként , hogy az összegző módosító javaslatban egy kicsit pofozgatták ezeket a megfogalmazásokat, egy kicsit próbálták szakszavakkal ellátni, hogy mi az, amit pontosan csinálnak, de a szabályozás tulajdonképpen ugyanarra vonatkozik. Egyébként ezt az önkormányzato k szintjén is láthattuk már, hogy akár olyan, monopolhelyzetben lévő cégeknél, mondjuk, egy temetkezési cégnél, ahol csak az a temetkezési cég volt, pontosabban az a temető - mert temetkezési cégből lehetett több is , mondjuk az adott településen nem volt más temető, és kötelező közfeladatot látott el, ebben az esetben is próbáltak az üzleti titokra hivatkozni bizonyos adatok kikérése folyamán. Tehát láthatjuk, hogy se versenytárs, se probléma, de ezeket az adatokat mindig próbálják megfelelő módon eltitko lni. Arról nem is beszélve - és itt beszéltem a folyamatban levő ügyekről vagy arról, hogy rögtön azon nyomban végig kell az Országgyűlés előtt hajtani ezt a javaslatot, és utána nemcsak felmenő rendszerben, hanem azokban az ügyekben is, amelyek már a bíró ság előtt… - vagy akár bírósági kötelezést tartalmaznak, rögtön alkalmazni kell. Ez sajnálatos módon azt jelenti, hogy itt konkrét ügyek miatt riadtak meg, ez pedig semmiképpen nem jelent jót. Tehát azon folyamat után, summa summarum, amelyek korábban, tav aly év végén voltak láthatóak, amikor szellemi alkotásokra hivatkozással próbáltak közpénzből írott tanulmányokat eltitkolni, miközben nyilvánvalóan senki nem azt szerette volna megkérdőjelezni, hogy ki írta azt a tanulmányt, tehát nem a szerzők személyéhe z fűződő jogait próbálta bárki elorozni, de ha az állam fizet akár több száz milliót vagy milliárdot egy tanulmányért, akkor legalább a megismerhetőségét kellene biztosítani, hiszen akkor a tulajdona annak a tanulmánynak átszállt az államra vagy ha úgy tet szik, az adófizető polgárokra. Emellett a döntéselőkészítő iratnak, sőt a jövőben döntéselőkészítő iratnak vagy arra hivatkozással is meg lehet tagadni ezek kiadását, akár tíz évig, és lehetne sorolni azokat a lépéseket, amelyek nem abba az irányba hatnak, hogy itt bárki átláthassa az adófizetői pénzek elköltését. Zárszóként azt kell mondjam, megismételve, egy javaslat vagy a megfelelő javaslat az lenne azután, hogy ezeket a folyamatokat látjuk, hogy bizony, meg kellene azokat az adatokat határozni és azoka t a szerződéseket, amelyeknél kötelező érvényességi kellék lenne az, hogy az az internetre felkerüljön. Erre határozati javaslatunk is volt. Az állam egy adatbázist létre tudna hozni, pontosabban adatbázist még nem is neki kéne feltölteni, csak annak a hát terét, az informatikai hátterét megteremteni, és oda akár az önkormányzatok, akár az állami szervek fel tudnák tölteni a szerződéseket, és továbbmegyek: amit ők úgy gondolnak, hogy üzleti titok, azt ki lehet belőle hagyni, ki lehet húzni és utána, ha valak i ezt vitatja, akkor bíróságon el lehet azon vitatkozni, hogy a kihúzott részek valóban üzleti titoknak minősülnek vagy nem.
