Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. június 7. kedd (160. szám) - Az Isztambuli Egyezmény elfogadásáról szóló határozati javaslat tárgysorozatbavételi kérelmének tárgyalása - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): - ELNÖK: - DÚRÓ DÓRA (Jobbik):
4277 K öszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP képviselőcsoportjából Schiffer András frakcióvezető úr következik. Parancsoljon, frakcióvezető úr! DR. SCHIFFER ANDRÁS ( LMP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem véletlen, hogy képviselőtársam, Szél Be rnadett is az előterjesztők egyike, ezért nem feltétlenül vitatkozva persze azzal, amit bevezetőjében Répássy Róbert elmondott, én annak a jelentőségére hívnám fel a figyelmét, hogy ezt az egyezményt miért kell ratifikálni. Nem utolsósorban azért, ami az i ndoklásban is szerepel, hogy ma az Európa Tanács kilenc olyan tagállamának egyike Magyarország, ahol nem garantált, hogy az ügyész a családon belüli erőszak valamennyi formája esetén eljárást indít. Nem önmagában az aláírásnak, hanem a ratifikációnak van a zért egy, a jogrendszeren túlmutató jelentősége, Répássy képviselőtársam. Egyszerűen arról van szó, hogy azokról a nemcsak nőket, hanem gyermekeket is védő normákról, amelyek egyébként testet öltenek az isztambuli egyezményben, kinyilvánítja Magyarország, a Magyar Országgyűlés, hogy ennek értékeit, céljait Magyarországon is mindenkinek kötelezőnek kell elfogadnia. Ez egy olyan országban, ahol sok esetben riasztóak a statisztikák a családon belüli erőszak tekintetében, egy fontos jelzés az állampolgárok irán yába. De fontos jelzés egyébként az államszervezet, ha úgy tetszik, alsóbb szintjei számára is. Hiszen ma óriási probléma, hogy az illetékes hatóságok, közintézmények, gondolok akár a rendőrségre, akár a kórházakra, nincsenek is feltétlenül érzékenyítve, n incsenek meg azok a mechanizmusok, hogy ha ezekhez az intézményekhez érkezik egy jelzés, vagy ők tapasztalnak ilyen erőszakcselekményeket, akkor kellő érzékenységgel forduljanak az áldozatok iránt. Nincs egy megfelelő áldozatsegítő szervezetrendszer, adott esetben nincsenek meg azok a pszichológusok a rendőrségen, kórházakban, akik egyébként hatékonyan el tudnák látni az erőszakot elszenvedett embereket. Éppen ezért fontos önmagában a jelzése is annak, ha minél előbb egy ország ratifikálja az isztambuli egy ezményt. Köszönöm szépen. ELNÖK : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A Jobbik képviselőcsoportjából Dúró Dóra képviselő asszony következik. Parancsoljon, képviselő asszony! DÚRÓ DÓRA ( Jobbik ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Legfo ntosabbnak tartom leszögezni, hogy azokkal az alapelvekkel, azzal a szándékkal, azzal a támogatással, amit ez a határozati javaslat az erőszakot elszenvedett nőknek, gyerekeknek kíván nyújtani, a leghatározottabban egyetért a Jobbik is, és elítéljük az erő szaknak minden formáját. Ugyanakkor vannak olyan pontjai ennek a határozati javaslatnak, amelyekkel nem értünk egyet. A 2. pontban például azt írják, hogy a családon belüli és elsősorban a nők elleni erőszak minden formájának felszámolása a cél. Úgy gondol juk, hogy hibás dolog a családon belüli erőszak bármely formáját kiemelni és elsősorban megemlíteni, rangsorolni ennek az erőszaknak a formáit. De ha már megtesszük, hogy kiemeljük az erőszak bármely formáját, akkor kiemelhetjük például azt, hogy melyik a legelterjedtebb, melyik a legbrutálisabb, vagy melyik az, ahol az áldozat a legártatlanabb és a legvédtelenebb. Mert ez a négy „leg”, ez a négy kitétel a családon belüli erőszak esetében az abortuszra igaz. Mind a négy eset, tehát az, hogy a legelterjedteb b, a legbrutálisabb forma és az, hogy a legártatlanabb és a legvédtelenebb az áldozat, ez mind a négy egyszerre az abortuszra igaz. 1956. június 4e óta - még egy gyászos évforduló tehát, ami szintén június 4éhez kötődik - hatmillió magzati korú magyar gy ermek lett abortusz áldozata úgy, hogy egyébként nemzetközi felmérések azt mutatják, hogy a nem kívánt várandósságok is kívánt gyermekekhez vezetnek. Az Egyesült Államokban és Csehországban végeztek ilyen felmérést. Olyan nőket kérdeztek meg, akik előzetes en tervezték az abortuszt, majd ezt megtagadták tőlük. Megkérdezték, hogy örülneke annak, hogy ezt megtagadták tőlük, és 95 százalék mondta, hogy igen, rossz döntés lett volna az abortusz.
