Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. június 7. kedd (160. szám) - Egyes törvényeknek a szövetkezeti hitelintézetek integrációjával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott összegző módosító javaslatról történő döntés és a zárószavazás - Egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló... - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
4265 évtizedekben, hogy nagyon hasonlatos kulturális mintázatokat látnak ma már a legkülönfélébb kultúrákban felnövekvő generációk szerte az egész bolygón. És ennek az iránynak következménye az is, hogy az, ami mondjuk, akár a 70es, 80as években egész egyszerűen elgondolhatatlan lett volna például Afrika vagy Ázsia távoli pontjain, az bizony a XXI. századra már elgondolhatóvá vált. Itt szeretném l eszögezni, hogy egy zöldpárt számára mindig az az alapvető tétel, hogy mindenkinek joga van az emberhez méltó élethez a saját szülőföldjén. Amiben felelősségünk van nekünk, magyaroknak és az egész Európai Uniónak, hogy lehetőleg az egész bolygón mindenki e mberhez méltó életet élhessen ott, ahova születik. Ez azért is fontos, mert egy zöldpárt elkötelezett a kulturális sokféleség mellett, és a kulturális sokféleség nem a kultúrák végtelenített összekeveredését jelenti, hanem azt, hogy minden kultúra a keletk ezési területén tudjon kivirágozni és fejlődni. Éppen ezért különböztetjük meg világosan a kulturális sokféleség politikáját a multikulturalizmus politikájától. Tisztelt Országgyűlés! Amikor az okokról beszélünk, akkor első helyen beszélni kell arról, hogy az, ami az ezredfordulón demokráciaexport néven elhíresült, nem egyéb, mint az újgyarmatosítás folytatása XXI. századi eszközökkel. A demokráciaexport politikája, amiben súlyos felelősség terheli az Amerikai Egyesült Államokat, de bizony bennünket is mint szövetséges államot, az nem szólt másról, mint a természeti erőforrások kíméletlen elsajátításának, elrablásának a kiterjesztéséről. A demokráciaexport eredményeként összeomló államokat látunk ma Európa kapuinál a mediterrán térségben. Nem gondolom azt, h ogy miközben természetesen van helye egyetemes emberi jogi elvekről beszélni, a demokráciát illetően bármely nép, bármely ország a világon veheti magának a bátorságot, hogy egyféle mintát próbáljon ráerőszakolni más országokra, más népekre. Látnunk kell vi szont azt is - akárcsak ha az elmúlt egykét év eseményeit nézzük , hogy abban, ami Európa kapuinál kialakult, súlyos felelősség terhel komoly hadiipari kapacitásokkal rendelkező európai államokat, európai uniós tagállamokat, NATOszövetséges államokat. ( 14.50) Milyen érdekes, hogy akkor, amikor történik egy megrázó terrorcselekmény Európában, hirtelen az európai fegyvercégek részvényárfolyamai felszöknek. Az első lépés, amit az Európai Uniónak meg kellett volna cselekednie már 2015 folyamán, hogy a fegyve rkereskedelmet megtiltják a kibocsátó államok irányába. Másrészt nem lehet elmenni szó nélkül amellett sem, hogy európai nagyvállalatok számára az olcsó munkaerő igézete jelentékeny kihívást jelent, jelentékeny kihívást jelent arra, hogy olyan politika irá nyába befolyásolják egyes európai államok kormányait, ami a profitmaximalizálásról szól. A kérdés tehát az, hogy ha kritikával illetjük azt, amilyen irányba fejlődik ma a bolygó, ha kritikával illetjük a globális kapitalizmus jelenlegi irányát, lehete hel yeselni azt, hogy tömegével áramolnak be Európába szerencsétlen sorsú országokból emberek a munka és a megélhetés reményében, és így az európai központtal rendelkező óriásvállalatok végletesen kizsákmányolhatják ezeket az embereket. Azt gondolom, ezt nem l ehet helyeselni, a kizsákmányolásra és a végletes kizsákmányolásra nemet kell mondani. A globális felelősség viszont arról is szól, hogy a megható propagandaműsorok helyett gondoljuk már végig egyszer azt, hogy ha mégis olyan irányt vesz a világ, hogy újjá lehet építeni a szétvert államokat a KözelKeleten, a mediterrán térségekben, és a képzett munkaerőt a centrumországok, a globális nagyvállalatok lefölözik, kik fognak működőképes államokat teremteni akár a mediterrán térségben, akár Afrikában. Képmutató tehát az a politika, amelyik abban látja a maga humanizmusát, hogy nyissuk tágra a kapukat, és mindenki jöjjön ide. Ez nem pusztán csak Európa számára probléma, hanem megkérdőjelezi a lehetőségét annak, hogy az Európa kapuinál fekvő államokban vagy Afrika, Ázsia mélyén valaha is lehet emberhez méltó életet élni annak, aki odaszületik. Nyilván komoly kihívás Európa számára egy olyan folyamat, ami nem a kulturális sokféleség megőrzéséről
