Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. június 7. kedd (160. szám) - Egyes törvényeknek a szövetkezeti hitelintézetek integrációjával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott összegző módosító javaslatról történő döntés és a zárószavazás - Egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló... - DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az Európai ügyek bizottságának elnöke, a napirendi pont előadója:
4252 továbbá tartózkodott Finnország. Tehát a kötelező kvóta volt az első olyan döntés, ami a tagállamok egy része számára teljesen elfogadhatatlan volt. Másodszor: e határozat kapcsán a FideszKDNPfrakció képviselői 2015 novemberében törvényjavaslatot terjesztettek elő „Magyarország és Európa védelmében a kötelező betelepítési kvóta elleni fellépésről” címmel. Mindezt tettük annak érdekében, hogy a kormány nyújtson be keresetet az Európai Bíróság előtt; egyrészt azért, mert szerintünk a kvótahatározat az Európai Tanács következtetéseivel ellentétes módon a menekültek áthelyezését kötelezően és nem önkéntes alapon rendelte el. Azaz a miniszterek minősített többséggel megkerülték és szembementek az Európai Tanács, tehát a miniszterelnökök egyhangú álláspontjával. Másrészt nemzeti parlamentként egyáltalán nem volt lehetőségünk, hogy megvizsgálj uk a tanácsi határozattervezetet. Egy szó mint száz, tehát a jog eszközével kellett megkérdőjelezni a Tanács határozatát. Harmadszor: Magyarország 2015 decemberében benyújtotta a keresetet a Tanács ellen, Szlovákiával együtt, a tanácsi határozat megsemmisí tését kérve az Európai Bíróságtól. Lengyelország időközben beavatkozóként mellénk állt. De ezzel a történet, tisztelt képviselőtársaim, nem ért véget. Időközben ugyanis 2015 szeptemberében az Európai Bizottság egy másik javaslattal is előrukkolt a menekült válság kezelése kapcsán. Ez szintén a Dublin III. rendelet egy nagyon szűk körű, ugyanakkor véleményem szerint igen veszélyes módosítását jelentette, nevezetesen: az úgynevezett áthelyezési válságmechanizmus bevezetésével. Az a szeptemberi javaslat valójáb an a mai vitánk tárgyát képező javaslat előfutárának vagy előképének is tekinthető, hiszen egy teljesen új jogintézmény, nevezetesen az áthelyezési válságmechanizmus létrehozásával kerülhetne sor a menekültek áthelyezésére a tagállami népesség, a GDP alapj án kiszámított kvóta szerint. Az eljárás, ahogy olvassuk, teljesen automatikus lenne, nem ismerne felső korlátokat, és minden végrehajtási kérdés az Európai Bizottság hatáskörébe kerülne. És végül az áthelyezési válságmechanizmus kapcsán az Országgyűlés ta valy októberben egy hasonló eljárásban az 55/2016. számú határozatával emelt kifogást és fogadott el úgynevezett indokolt véleményt. Idetartozik még, hogy ez a válságmechanizmusügy egyelőre a Tanácsban véleményem szerint megrekedni látszik, nincs előrelép és, nincs terv, nincs folytatás - egyelőre. Tisztelt Képviselőtársaim! A fenti előzmények után joggal mondhatjuk tehát, hogy vártuk, vártuk a dublini szabályok korrekcióját. No de a jó magyar közmondás szerint nem ilyen lovat akartunk. A mai vitánk szempon tjából a választókat is leginkább foglalkoztató két kérdésről kell beszélni, az egyik a kvóta, a másik a pénzbírság. Az Európai Bizottság ugyanis nem adja fel, hiszen ismét ránk akarja erőltetni a valós társadalmi akarattal nem találkozó ötletét. Azt is mo ndhatnám, hogy a Dublin III. rendelet májusi átdolgozása nem más, mint a tavalyi elképzelés egy új köntösben. De a lényeg nem változik. Kimondani is nehéz a májusi rendelettervezet által bevezetendő új európai szakzsargont, de úgy hiszem, érdemes megjegyez nünk: korrekciós elosztási mechanizmus. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzmények ismeretében eszembe jut egy ókori mondás: „Timeo Danaos et dona ferentes”, azaz: félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elképzelés szeri nt, amennyiben egy tagállam aránytalanul nagy számú menedékjog iránti kérelemmel szembesülne, azaz tehát a kérelmek száma 150 százalékkal meghaladná az adott tagállami referenciaszámot, és ide beleértve a ténylegesen áttelepített harmadik országbeli államp olgárokat is, akkor egy automatizált rendszer lépne működésbe. Ez a korrekciós elosztási mechanizmus. Ennek alapján olyan tagállamnak osztaná a kérelmezőket a számítógépes rendszer, ahol a kérelmek száma a referenciaszám alatt van. Nos, csak megjegyzem, ti sztelt képviselőtársaim, hogy ezt az informatikai csodát az Unióban euLISA néven csúfolják. Ha valamely tagállam bármely okból nem kíván a mechanizmusban részt venni, akkor természetesen van lehetőség a kimaradásra. Na de milyen áron, tisztelt képviselőtá rsaim? A kimaradásnak súlyos ára van. A méltányossági mechanizmus alapján fizetendő pénzügyi szolidaritás, ahogy az Unió nevezi, amit az érintett személy áthelyezését vállaló másik tagállam számára kéne befizetni. Na persze, az „opt out” nem örökre szól, l egfeljebb egy évre. És hogy mibe kerülne
