Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. június 7. kedd (160. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
4215 De kérem, ki nem fárad el, aki szorgalmasan, tisztességesen végzi a munkáját? Elfárad az államtitkár, elfárad a f öldműves, elfárad a kamionvezető, elfárad a busz- és az autósofőr, hiszen a jól végzett munka fárasztó. Ugyanakkor ez a fáradtság adja meg a pihenés lehetőségét. A pedagógusok napja is, a pedagógusok munkája is ilyen. Mondják, hogy a pedagógus munkája a le ghálátlanabb, ugyanakkor a leghálásabb feladat is. Hálátlan azért, mert az eredményét nem látja azonnal, sokszor csak évek, évtizedek múltán, a leghálásabb viszont azért, mert látja ezt az eredményt. És ez az eredmény visszaköszön. A pedagógusnap alkalmábó l a falumban volt alkalmam részt venni egy olyan ünnepségen, ahol arany- és ezüstdiplomás tanítónőket köszöntöttek. Visszatérő szó volt a tisztelet, a megbecsülés és a visszaemlékezésekben a szigorúság. Igen, megint csak Korzenszky Richárd perjel úr szavai t idézem: „A társadalmat nem a gazdaságpolitika fogja megváltoztatni, hanem az emberi minőség.” Az az emberi minőség, amit ezek a tanító emberek szolgáltatnak. A pedagógusnapot a legsötétebb kommunista években vezették be ebben az országban. Volt a rendsze rváltoztatás idején egy gyenge tiltakozás, hogy el kellene törölni. Mégsem sikerült. Jól is van így. Így legalább a társadalom figyelme egy napon rájuk irányul. A múlt héten Bonis Bona kitüntetéseket adott át a miniszter, ma délutá n pedig a kiváló pedagógusokat köszönti. Engedjék meg, hogy én is itt szimbolikusan köszöntsem az ország összes tanárát, és megköszönjem a munkáját ezzel a virággal. (Felmutat egy szál rózsát. ) Köszönöm. (9.40) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő asszony. A képviselő asszony napirend előtti felszólalására Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisz telt Ház! Én is természetesen csatlakoznék önhöz, és azt hiszem, mindenkit innen a parlamentből is tisztelet illet, aki a családok számára a legfontosabbat, a gyermek nevelését, oktatását végzi 812 éven keresztül. Azt hiszem, nagyon fontos missziót, külde tést végeznek, ezért is illeti őket különös tisztelet mind a családok, mind az állam részéről. Azért is fontos, hogy a képviselő asszony is a tartalmi kérdésekre igyekezett rátérni, hiszen az a szervezetrendszeri átalakítás, ami zajlott, zajlik a köznevelé s rendszerében, mind csak előkészítő lépés, egy másodlagos lépés ahhoz, azt kell hogy mondjam, hogy az a tartalmi többlet, az a tartalmi megújulás megtörténhessen, amire igazából nyilván minden időszakban, időről időre a köznevelés rendszerének szüksége va n. Nem azért foglalkozunk a köznevelés formális kérdéseivel, mert az lenne az öncél, hanem azért, mert olyan rendszert szeretnénk teremteni, amelyben a tartalmi tanulásnak, a fejlődésnek, az erkölcsi és tudásbeli fejlődésnek egyaránt megteremtjük az egyenl ő feltételeit, egyenlő lehetőségeit kistelepülésen, nagytelepülésen, KeletMagyarországon, NyugatMagyarországon, a fővárosban és vidéken egyaránt. Az a célunk, hogy ne érezze senki magát magára hagyottnak, ne érezze magát senki cserbenhagyottnak vagy nehé z helyzetben lévőnek akkor, amikor adott esetben egy nehezebb területen, egy nehezebb környéken lévő iskolában tanít, ugyanazt a támogatást kapja meg az államtól, mint ha egy jobb környéken tanítana. És egy diák is ne érezze magát cserbenhagyottnak, hogy a z egyik helyen megtalálja a tanárát tanórán kívül is, és segít neki a felkészülésben, akár a tehetséggondozás terén, akár a felzárkózás területén, akár korrepetálni akarják, akár tanulmányi versenyre felkészíteni, hanem minden iskolában megtalálja azt a ta nárt, aki neki a segítségére lehet. Ezért fontos az az állami garancia, amelyik kiszámítható feltételeket teremt minden iskolában. Nyilván vannak olyan iskolák, amelyek jobb környéken helyezkednek el, és a korábbiakban sem volt gond azzal, hogy az egyik ta névről a másik tanévre hogyan tudják az anyagi fedezetet megteremteni, de bizony voltak az országnak olyan részei, ahol ez igenis problémát jelentett. Ezért a minőségjavítás
