Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. június 6. hétfő (159. szám) - Sallai R. Benedek (LMP) - a miniszterelnökhöz - „Akarja-e a kormány az elmúlt 25 év privatizációinak felülvizsgálatát?” címmel - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
4092 Magyarországon 1 millió forint feletti támogatást kap külf öldről, akkor azt bélyegezzék ügynökszervezetnek. Ezt három év után, miután önök lesöpörték, újra benyújtottuk. Támogassa, miniszterelnök úr és az ön frakciója, és ezáltal a hitelessége újra rendbe jöhet! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : V iszonválasz illeti meg miniszterelnök urat. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Örülök annak, hogy a magyar demokrácia még nincs olyan rossz állapotban, hogy bárki hitelességének a helyreállításához a Jobbik közreműködésére volna szükség. (Taps a kormánypártok so raiban.) Másodsorban, ön egy olyan párt nevében beszél, amelyik néhány héttel ezelőtt még az Európai Unióból való kilépést szorgalmazta, most meg bejelentették, hogy inkább maradnának. Nem olyan régen még nemzeti radikálisok voltak, most pedig zsúrpubik. Eddig az izmaikat mutogatták, most meg a szalonképességüket akarják bizonygatni. Meggyőződésem, hogy a magyar parlamentben egyetlen párt sincs, amellyel szemben önök bármilyen erkölcsi igényt támaszthatnának. (Taps a kormánypártok soraiban.) Sallai R. Benedek (LMP) - a miniszterelnökhöz - „Akarjae a kormány az elmúlt 25 év privatizációinak felülvizsgálatát?” címmel ELNÖK : Megköszönöm miniszterelnök úr válaszát. Tisztelt Országgyűlé s! Sallai Róbert Benedek, az LMP képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a miniszterelnök úrhoz: „Akarjae a kormány az elmúlt 25 év privatizációinak felülvizsgálatát?” címmel. Sallai Róbert Benedek képviselő urat illeti a szó. SALLAI R. BENEDEK ( LMP ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Úgy néz ki, ma egy olyan nap van, hogy vissza kell tekinteni az elmúlt negyed évszázadra. Hadd idézzem Lánczi Andrásnak, a Corvinus Egyetem rektorának a gondolatait, így hangzi k: „Csak azt akartam jelezni, hogy az államosítást ebben az országban nem lopásnak hívták ’48 után, a privatizálást sem szabad rablásnak nevezni 1988 után. Most is van egy szisztéma, amit kritizálhatnak, hogy korrupció, de én azt állítom, hogy ez egy polit ikai elképzelés végrehajtása. Lehet, hogy van, akinek ez nem tetszik. Nekem sem tetszett a privatizáció. Lehet maffiaállamozni, de akkor is ki fog nyílni a privatizációs doboz is, és fel lehet vele robbantani az elmúlt 25 évet, amit rendszerváltásnak nevez hetünk.” Az a kérdés, hogy miniszterelnök úr hogy viszonyul ehhez a gondolathoz, mert nyilvánvalóan az látszik, hogy ez a 25 éves privatizációs folyamat azt eredményezte, hogy egy 1990es állapot szerint, amikor megközelítőleg 1700 milliárd forint volt az állami vagyon értéke - azt most reálértéken 20 000 milliárd forintnak mondják , annak a 30 százalékát simán eladták, 10 százalék felszámolás és végelszámolás során eltűnt, 15 százalék települési és társadalombiztosítási önkormányzatokhoz került, nem állam i vagyonkezelőkhöz - azt legalább tudjuk, hogy hol van , 3035 százalékról pedig fogalmunk sincs, hogy hol van, ebből 1020 százalék az, ami miatt alulárazott eladást és egy halom eltűnést könyvelhetünk el. 10 százalék van még mindig állami kézen. Nyilván valóan az az egész folyamat, amit privatizációnak hívunk, egyben tudható a banki konszolidációkkal, hiszen az történt, hogy hiteleket vettek fel, azokat nem fizették vissza, további
