Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 30. hétfő (158. szám) - Ügyrendi kérdésben felszólaló: - Az offshore-ellenes fellépéshez szükséges lépésekről című politikai vita - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET (LMP):
3992 amikor azt mondta, hogy kiseprűzik az országból az offshore lovagokat; erről sajnos elfeledkezett, mintha el sem hangzott volna. A másik cél pedig annak a tudatosítása, hogy az offshore biznisz komoly gazdasági és erkölcsi kár okat okoz az országnak. Mind a kettőből az következik, hogy szigorú szabályokat kellene megalkotni az offshore biznisz megállítására: minimum, hogy az állami támogatásokból, EUs támogatásokból ki kell zárni a gazdasági offshore cégeket is, de számunkra az is evidens, hogy az állami vezető, köztisztviselő nem lehet tulajdonosa, de résztulajdonosa sem offshore cégnek. Sajnos, a kormány erre vonatkozó szándékát nem lehet felfedezni, talán nem véletlenül. Bánki Erik hozzászólásából kiderült, hogy még büszkék i s arra, hogy támogatják a multinacionális vállalatok adóoptimalizációját, ami most épp egy nyugati ország adófizetőit károsítja: Magyarország nyer 500 milliárdot, az óriáscég 1500 milliárdot, máskor pedig minket foszt ki egy ugyanilyen üzlet. Kedves Kép viselőtársaim! Ebben a játékban ország nem nyerhet, ebben csak a transznacionális vállalatok és tulajdonosaik, az a bizonyos 62 ember gazdagodik, akikről Schiffer képviselőtársam beszélt. Ennek alapján nem véletlen, hogy Magyarország szerepel a brazil offs hore tiltólistán. Úgy tűnik, ma Magyarországon itt tartunk, azt kell magyarázni és bizonygatni, hogy a gazdasági offshore káros egy ország számára, minél fejletlenebb, annál károsabb. És az államtitkár úr javaslata erre az, hogy akkor csökkentsük az adókat , ezzel azonban még gazdagabbá teszi a multikat, és még inkább elszegényíti a saját országát. Először arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy ha az adószinteket felére, aztán harmadára, aztán negyedére csökkentjük, és még abból kedvezményeket is adunk, ak kor miből fogjuk a közszolgáltatásokat finanszírozni. Az egykulcsos, egy számjegyű adó remekül hangzik, de a tanárok és az ápolók majd a levegőből táplálkoznak? De meg lehet fontolni egy afrikai példát is, sok tekintetben ahhoz közelebb állunk. Zambiában a cukortermelés kétharmadát egy offshore, brit tulajdonú vállalat ellenőrizi, és ennek az óriáscégnek a nyeresége öt év alatt 132 millió dollár volt. Ebből adót alig fizetett, összesen vagy 0,5 százaléknyit, ezzel szemben az ő termékeit áruló kiskereskedők a piacon súlyos adókat fizetnek, lényegében ők tartják el az országot. Mindezek arra mutatnak, hogy igenis fel kell lépni a gazdasági offshoreozás ellen, és itt el is jutottunk a lényeghez: a jogi offshoreral ellentétben ebben a Fidesz nemhogy nem jár él en, de még azokat a kezdeményezéseket is gáncsolja, amelyek európai szinten megoldást jelentenének. Vejkey képviselőtársam a megoldási javaslatokat hiányolta. Íme, néhány, mindegyik olyan, ami ellen a Fidesz foggalkörömmel harcol. A magyar kormány nem haj landó elfogadni az EUs kezdeményezést az adóalapok egységesítéséről a közös konszolidált társasági adóalap tekintetében, amit az Európai Bizottság 2015 júniusában javasolt. Ahogy Orbán Viktor fogalmazott: „Nem az a kérdés, hogy gyorsan vagy lassan menjünk az adóegységesítés irányába, hanem el sem szabad indulni ebbe az irányba. Ez a határozott magyar álláspont.” A Bizottság egy hatástanulmánya szerint a konszolidált társaságiadóalap bevezetése évi 1 százalékponttal fogná vissza a gazdasági növekedést Magy arországon. Ez világos és egyértelmű állásfoglalás: Orbán Viktor az adócsaló multik mellé állt, az az 1 százalékos növekedés ugyanis, amit sirat, nem az ország vesztesége, hanem a GDP felét termelő multiké. A másik javaslat, amelyet a Fidesz támogathatna, az országonkénti jelentéstételi kötelezettség, a multinacionális cégek ugyanis azzal trükköznek, hogy a számos telephelyük és leányvállalkozásuk között áramoltatják a jövedelmeket, és erre még rálátásunk sincs. Ha legalább azt lehetne látni, hogy melyik or szágban mennyit termelnek, és abból mennyit adóznak, már világos lenne, hogy honnan hová szivattyúzzák a pénzeket. És ezen túl is vannak olyan kezdeményezések, amelyeket fel lehetne karolni, különösen az Európai Parlamentben. És még egyszer hangsúlyozom: n agyon balga és önsorsrontó, kormányzati pozícióban pedig országrontó az, aki azt hiszi, az országok közötti lefelé tartó adóversenyt meg lehet nyerni adócsökkentésekkel. Ennek a versenynek egyetlen nyertese van: a transznacionális, globális vállalati
