Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 30. hétfő (158. szám) - Ügyrendi kérdésben felszólaló: - Az offshore-ellenes fellépéshez szükséges lépésekről című politikai vita - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3955 szinten is, ha valami stratégiai kérdés, sorskérdés, akkor az, hogy az adóparadicsomokat miként tudjuk felszámolni. Nemrégiben Thomas Piketty bemutatta, hogy a ma létező globális kapitalizmusban csak az tud meggazdagodni, aki örököl. John Rawls amerikai filozófus szerint, ha nincs jelentős állami újraelosztás, azok, akik nem születnek gazdag családba, esélyük sincs a k apitalizmusra. Éppen ezért kulcskérdés az emberek boldogulása, és elsősorban a szegény emberek és a szegény országok állampolgárainak boldogulása szempontjából, hogy az adóparadicsomokat föl tudjuke számolni. És teljesen világosan látnunk kell azt is, hog y a különböző globális nagyvállalatok, valamint az egyes országok rabló döntéshozóinak adócsalásai, az ipari méretű adóelkerülés nem tesz mást, mint megkárosítja az egyes nemzeteket, ma az offshoreozás a társadalom és a környezet globális kizsákmányolásán ak egyik legfőbb eszköze. Ezért kell beszélnünk erről a jelenségről és nem azért, hogy azok, akik bűnösek az elmúlt huszonöt év minden szennyesében, itt egymás bűneivel próbálják saját magukat tisztára mosni. El kell azt is mondani, hogy azért állunk szemb en egy súlyos jelenséggel, mert az eltitkolt jövedelmek mindenütt a világon drámai mértékben csökkentik az egyes országok adóalapját. Nem igaz az, hogy az offshore egyszerűen adóverseny lenne, tisztelt Országgyűlés. Ezért is fals az a kormányzati reakció, amit offshore ügyben néhány napja hallhattunk. A nyugati jóléti államok például csak 3035 százalék körüli társaságiadószintekkel fenntarthatók. Csak ez garantálja azt, hogy az emberek szerte Európában minőségi oktatásban minőségi tudáshoz, minőségi egész ségügyhöz férhessenek hozzá. Nincs az az állam Európában, amelyik versenyezni tudna az offshore joghatóságok 1 százalékos adókulcsaival. Ez nem egészséges adóverseny, hanem egész egyszerűen a jóléti rendszerek finanszírozásának az aláásása. Világossá kell tennünk azt is, hogy akkor, amikor az egyes kormányok szerte Európában megszorításokat hirdetnek, nagyon sokszor azok a politikusok maguk is bűnösök abban, hogy olyan helyzet alakul ki, hogy egyáltalán fölmerüljenek a megszorítások, akik megszorításokról p apolnak. Hogy egy konkrét példát mondjak: pár évvel ezelőtt a görög konzervatív kormány - tehát a Fidesz testvérpártja által vezetett kormány - fő tárgyalója, miközben alkudozott a németekkel, hogy hogyan sarcolják meg a görög embereket, kiderült, hogy off shore helyen rejtegeti a saját vagyonkáját. És teljesen nyilvánvaló, hogyha ezek a pénzek, amiket akár Görögországról, akár Magyarországról vezető politikusok és a velük összegyógyult különböző gazdasági megfejtők kiszivattyúztak adóparadicsomokba, ma ott lennének az államkasszában akár Görögországban, akár Magyarországon, nem lenne szükség megszorításokra. Az offshoreozásnak ma négy tragikus hatása van globálisan is és az egyes országokra nézvést is. Először is, a piac hatékonyságá ra hivatkozva ugyan, de elvonja a finanszírozást azoktól a jóléti rendszerektől, amelyek a hetvenes években kialakultak. Tehát a neoliberális ideológia „joggal” mondhatja azt, hogy ezek a jóléti rendszerek túl drágák. Az offshore helyek, az offshore rendsz er gyakorlatilag fenntarthatatlanná teszik a különböző jóléti intézkedéseket. Másodszor: a könnyen befolyásolható, korrupt adóparadicsomok létezése zsaroló potenciált jelent, így lehet könnyedén kikényszeríteni például a különböző európai államoktól is azt , hogy legyen adócsökkentés, legyen dereguláció, ami nem jelent egyebet, mint a jóléti rendszer, az oktatás, egészségügy kivéreztetését és egyébként is az embereket, a közösséget védő szabályoknak a leépítését. (16.50) Harmadrészt pedig azzal is szembe kel l néznünk, hogy a fejlesztési pénzek többszöröse megy el valójában adóparadicsomokba. Tehát akkor, amikor egyetlen dollár fejlesztési támogatást adnak egy szerencsétlen sorsú afrikai államnak, utána tíz dollár megy el adóparadicsomokba. Tehát akkor, amikor hetykén leverik a témát az asztalról, mondván, hogy ez nem alapvetően a magyar kormánynak és nem alapvetően Magyarországnak a problémája, gondoljanak arra, hogy addig, amíg
