Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 25. szerda (157. szám) - A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3838 indítani, más megyékbenn más területeken hasonló tangazdaságokat, akkor arra milyen módon lenne a jövőben lehetőség. Bízom abban, ho gy legkésőbb 2018ban fel tud állni egy olyan tisztességes kormány, amely a privatizációban elherdált nemzeti vagyon jelentős részét vissza tudja szerezni, és hasonló, közjót szolgáló projektek számára ezeket a területeket majd biztosítja. Röviden ezeket k ívántam elmondani, elnök úr, és ha kaphatnék választ nem csak a vita végén - kivételesen , azt megköszönném, hiszen azt hiszem, azért vagyunk itt megválasztott képviselők, hogy érdemben tudjunk vitatkozni az ilyen jogszabályokról. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Sallai R. Benedek képviselő úr, parancsoljon! SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Á llamtitkár Úr! Államtitkár úrnak elsőként is megköszönöm a történelmi áttekintést, amit kaptunk a ménesbirtok kapcsán. Nagyonnagyon érdekes lehet minden magyar embernek, aki áttekinti nemcsak a Habsburg örökösödési háború történetét, hanem az azt követő é vekét is, hogy hogyan kellett azt a fajta lótenyésztést beindítani az országban, aminek Mezőhegyes az egyik végvára lett, és utána a történelem viszontagságai között hogyan történt mindaz meg, ami a Tanácsköztársaság idején a románok kivitelével megtörtént a közeli helyzetből. (Sic!) Mezőhegyes sok mindent átélt, és sok minden történt ott, és nagyon bízom benne, hogy ez az előterjesztés a viszontagságos útnak egy pozitív és kedvező állomása lesz az, ami megtörténik. Nyilvánvalóan nem szeretné m semmilyen formában cáfolni a Magyar Zoltán képviselőtársam által elmondottakat, hiszen mindaz az előterjesztés, az, hogy ha akarnak, tudnak jót tenni, ez bizonyítja azt, hogy mennyi más jót tehettek volna azokkal az állami földekkel, amit a termőföldpri vatizáció során most kiengednek a kezükből. Mennyi hasonló gazdaság, mennyi hasonló vidéki térség nemcsak egy helyen, hanem az ország különböző pontjain megteremtené a lehetőségét annak, hogy valami építőt, valami pozitívat, valami előremutatót, valami per spektivikusat mutassanak a vidéknek, a vidéki térségeknek, és a magam részéről biztos, hogy örülni fogok neki, ha ezt Mezőhegyesen meg tudják tenni. (16.20) Összességében az előterjesztés a felemelő pillanatok között azért néhány olyan dologra is rávilágít ott, amire szerintem célszerű mindenképpen reflektálni. Farkas Sándor képviselőtársam felvezetésében említette a 2004es bűnös privatizációt. Összességében teljes mértékben osztani tudom azt a véleményt, hogy bizonybizony, micsoda dolog volt az, amikor va laminek a nyereséges részét kiadták egy magánkézbe, míg a veszteséges részét ott hagyták az államnak. Viszont azt az egyet azért kérem képviselőtársamtól, aki sokkal nagyobb politikai tapasztalattal és múlttal rendelkezik, mint én, hogy ne felejtsen el eml ékezni arra, hogy ezt tizenkettő hasonló esetben ugyanígy megtette a Fideszkormány az első Orbánkormány idején. Azt gondolom, azt feltételezem, hogy esetleg járt Szenttamáson is, és látta az egykori angol ménest, de gondolom, hogy Boldog képviselőtársam volt ott nem egyszer, nem kétszer. Tehát azoknak a kiengedése, azoknak a zárttá tétele éppúgy történelmi bűne az akkori kormánynak, mint ahogy 2004ben ez az akkori kormánynak. Erről nyilván jó lenne úgy beszélni egyszer tisztán, hogy ha felülvizsgáljuk an nak a 25 évnek a privatizációs folyamatát, ami az ilyen nemzeti kincseknek - mint akár az Almásykastély Szenttamáson, akár az ország más pontjain a hasonló építészeti emlékeink , a régi nemesi birtokoknak az állami gazdasággá alakított múltja éppúgy a mi ndenkori kormányzati felelősséggel jelenik meg, mint ahogy Mezőhegyessel mindez megtörtént. Lehet
