Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 24. kedd (156. szám) - A Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról szóló Megállapodás (SzMGSz) és Mellékletei 2015. és 2016. évi módosításaival egységes szerkezetben történő kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3734 Ahhoz, hogy az ország gazdasága hatékonyan működjön, nyilvánvaló módon szükséges egy nagyon jól működő közlekedési ren dszer is, amelynek egyik fajsúlyos eleme a már többször emlegetett vagy folyamatosan részemről is emlegetett vasúti rendszer, amelynek igazándiból három dologra van szüksége, egyfelől ilyen jogszabályokra, mint ez is, amit a Jobbikfrakció, ismételten mond om, támogatni tud. Másodszor pedig arra a pályahálózatra, illetve infrastruktúrára eszközállománnyal együtt, amelyről szintén már nagyon sokszor volt szó a részemről is, hogy bizony ennek az állapota kritikán aluli. Vannak természetszerűleg javulások, vann ak örvendetes példák, de összességében azt tudjuk mondani, hogy nagyon rossz az állapot ebben a tekintetben is. És ott van az az emberi tényező, amit bizony sokszor el szoktak felejteni, mert a vasúti rendszert az a humánerőforrásmennyiség működteti, hogy ilyen nagyon rondán fogalmazzak, amelyik ott dolgozik, és vasúti szakemberként baktertól elkezdve a forgalomirányítón keresztül adott esetben a felső vezetőkig ott vannak és működtetik ezt a rendszert. És ennek a rendszernek az alján lévők bizony úgy érzi k, hogy nem kapják meg azt a figyelmet és megbecsülést, amit megérdemelnének. Miről is van egyébként szó? Vasutasból volt az 1960as évek elején Magyarországon vagy 170 ezer fő. Ez 1980ra 130 ezer főre csökkent, most azt látjuk, hogy vannak 37 ezren, és e z a 37 ezer fő sem kapja meg azt, ami egyébként jogosan megilletné őket. Mire panaszkodnak? Hiányolják az életpályát, államtitkár úr, panaszkodnak a bérekre, amelyek nevetségesen alacsonyak, és ami dühítő a vasúton belül, hogy hatalmasra nyílt az olló a fe lső vezetők és az egyszerű vasutasok, a rendszert valójában működtető vasutasok között. Mármár azt lehet mondani, hogy latinamerikaiak ezek a bérkülönbségek, de ez csak egy dolog. Ott vannak még a munkakörülmények, amelyekre szintén panaszkodnak. Ilyen p éldául a mostanra teljesen kaotikussá és sok esetben átláthatatlanná vált munkabeosztásoknak a rendszere. Sorra kapom én magam is egyébként azokat a panaszos leveleket vasutasoktól, amelyekben joggal kritizálják ezt a rendszert. A gyökerei egyébként ennek oda nyúlnak vissza, hogy a vezényléses munkakörben dolgozók kapcsán a MÁV nagyon rondán megpróbálta lenyúlni az ő pénzüket, azt a több milliárd forintot, ami ennek a 10 ezer, ilyen munkakörben dolgozó embernek járt volna. Aztán jogerős bírósági ítélet mond ta ki, hogy ezt mégis ki kell fizetni, de trükköznek ezzel. És elkezdődött a nagyon csúnya és mindenképpen fölháborító machináció ezen a téren is. A harmadik ilyen dolog, amire általában panaszkodni szoktak, az nem más, mint a vizsgáztatási rendszer, a sok esetben kontraproduktív vizsgáztatási rendszer, amelytől tényleg föláll a vasutasok hátán a szőr, rettegnek tőle, és szinte elriasztja ettől az egyébként nagyon szép hivatástól, pályától a vasutasokat. (20.30) A rekonstrukciós forrásigények kapcsán itt - még van talán egykét percem - el kell mondani, hogy maga ez a forrásigény óriási nagy lenne, mintegy 3 ezer milliárd forintról beszélünk, és csodálatos operatív programok ide vagy oda, ezek túljegyzettek többszörösen, hiszen ezermilliárd forintról beszélh etünk, ami majd a vasút területére jut. Látható, hogy nem elég a pénz, és éppen ezért kellene ezeket a pénzeket sokkal jobban megfogni. Ugyanis amíg, mondjuk, nagyapám idején a fejőstehenet úgy hívták, hogy Riska, a szocialista rezsim alatt a fejőstehén ne ve nem volt más, mint autópályaépítés - gondoljunk itt csak a PPPs programokra, az M6os autópálya szégyenletes, gyalázatos és megmagyarázhatatlan dolgaira , a Fideszkormányzat idején pedig ez a fejőstehén nem más nevet kapott, mint a vasútfejlesztések , vasútrekonstrukciók elnevezése, amiről már képviselőtársam, Kepli Lajos is tartott sajtótájékoztatót, és amikor csak lehetett, felemeltük a szavunkat amellett, hogy azért álljanak meg azok a mohó kisgömböcök, amelyek be akarják kebelezni azokat a - még egyszer aláhúzom: - soknak tűnő, és valóban sok milliárdokról beszélünk, de a feladathoz mérten mégiscsak szűkös forrásokat, amelyeknek bizony lenne máshol is helye. Én tulajdonképpen ennyit szerettem volna most elmondani, és az államtitkár urat nyomatékos an kérem itt, erről a helyről is abban az ügyben, hogy a vasutasoknak a szavát tessék meghallgatni, mert hozhatunk ilyen törvényeket, aláírhatjuk ezeket a megállapodásokat, de ezt a rendszert mégiscsak
