Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. február 29. hétfő (130. szám) - Rig Lajos (Jobbik) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „A kórházak a végüket járják?” címmel - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
359 DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nagyon furc sállom, hogy azzal kezdte a felszólalását, hogy a kórházigazgatók nem kaptak választ. Ha jobban utánanézett volna ennek a hírnek, amit ön olvasott és ami önt ennek az interpellációnak a megírására buzdította, akkor pontosan azt olvashatta volna az eredeti hírben, hogy onnan van az egésznek az alapja, hogy az egészségügyi államtitkár úr összehívta a kórházigazgatókat, velük tartott egy megbeszélést, ahol ezt a javaslatát is elővezette, hogy miként lehetne a krónikus ágyakat a kórházak rendszeréből a szociáli s ágazat rendszerébe átvinni részben, bizonyos elemeit tekintve. Tehát maguknak a kórházigazgatóknak volt először lehetőségük arra, hogy erről a tervről szakmai véleményt mondjanak. Nemhogy nem hallgatták meg őket, nemhogy nem mondhatták el, ők voltak az e lsők, akik a szélesebb körű nyilvánosság előtt is értesülhettek az egészségügyi államtitkár úrnak erről a javaslatáról, pontosan azért, hogy közvetlenül ők tegyék meg az első visszajelzéseket. (15.30) Amiből kiindulunk, az természetesen ebben az esetben is a betegek érdeke, hiszen itt még mielőtt bármifajta jogszabályalkotás elindult volna, bármiféle jogszabálytervezet kikerült volna a minisztériumból vagy egyáltalán elkészült volna, azelőtt gondoltuk, hogy a társadalom valós elvárásaira épülő rendszert vag y módosítást kell véghez vinnünk. Ugyanis vannak olyan krónikus ágyak, amelyek nem tartoznak a kórház alapvető funkciójához, nem a legszorosabban vett kórházi feladatok, ön is nyilván ismer ilyen kórházrészeket, nem állítjuk azt, hogy az összes krónikus ág y ilyen, de egy jó része olyan, ahol már nem szükséges annyira intenzív kórházi orvosi ellátás. Másrészről pedig a kórházi orvosokat elvonja azoktól a részektől a kórházon belül, ahol viszont valós orvosi teendőkre, gyógyításra lenne szükség, és éppen ezér t ez a fajta módosítási irány segítene abban, hogy az egészségügy a saját területére tudjon koncentrálni, és ezzel párhuzamosan a szociális ellátás is jobban megjelenjen ott, ahol valóban szociális ellátásra van szükség. És hiába egy részleg, egy osztály, pár kórterem, kórházon belül van, de ott valójában szociális ellátást igénylő emberek fekszenek, ellátottak fekszenek, akkor nyilván indokoltabb, hogy ők a szociális ellátórendszernek a részei legyenek. Ezért fontos ez a rendszerszintű profiltisztítás, ami az egészségügyi szakemberek és intézmények számára a betegellátásra való koncentrálást erősíti, az ő szektoruk irányából is előnyös ez. Ha megnézzük a kórházi ágyakkal kapcsolatban, akár általában, akár a krónikus ágyakkal kapcsolatban, hogy Magyarországo n a belső szerkezet milyen, és milyen ez más OECDországokban, akkor azt láthatjuk, hogy ha megnézzük, hogy ezer magyarországi lakosra mennyi kórházi ágyszám jut, akkor az ötödik legtöbb jut az OECDországokon belül. A krónikus ágyak számában pedig még elő rébb vagyunk, ott a negyedik legtöbb krónikus ágy van Magyarországon ezer lakosra vetítve. Ez azt jelenti, hogy a teljes kórházi ágyszámot nézve, ezer lakosra nézve kétszer akkora Magyarországon az ágyszám, a krónikus ágyak tekintetében pedig még nagyobb, még magasabb ez az arány. Tehát más országokban jóval kevesebb az az arány, ami krónikus ágyakból a betegekre jut. Szintén fontos elmondani, az elmúlt évek módszertani fejlesztésének eredményeképp több krónikus betegség és állapot esetén is leírásra került ek olyan megoldások, amelyek a betegek otthoni környezetben levő gondozását, ápolását teszik lehetővé az alapellátás és a szakellátás szereplőinek együttes bevonásával. Így lehetőség nyílik majd arra, hogy a betegeket ne családjuktól távol, hanem éppen lak óhelyük közelében vagy otthonukban lehessen majd krónikus gondozásban részesíteni. Ezek a betegek mentesülnek mindattól a sok kényelmetlenségtől és betegbiztonsági kockázattól, amellyel a hosszú távú kórházi bennfekvés járna. Ezért én azt kérem öntől, képv iselő úr, hogy ne politikai logika alapján, hanem szakmai logika alapján közelítsen ehhez, és azt, ami a kórházak számára is és az ellátottak számára is előnyös, azt önök is támogassák, és utána ez megjelenik jogszabályi formátumban is. Köszönöm szépen. (T aps a kormánypártok soraiból.)
