Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. február 29. hétfő (130. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A 2016-os év magyar-lengyel szolidaritás évének nyilvánításáról szóló határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP):
353 Ebben a barátságban úgy tudunk egymásba kapaszkodni a legnehezebb időkben is, mint az a bizonyos két tölgyfa, amely gyökereivel, gyökérzetével és lombkoronájával egymásba fonódott. A talaj, amiből ez a fa kisarjadt, Európa vérrel és verítékkel áztatott szegletének, KözépEurópának a földje. Ebbe a földbe kapaszkodunk közös keresztény értékeinkkel és n emzeti hagyományainkkal. Innen kap erőt és tápanyagot mindennap a történelmi sorsközösségre és kölcsönös megbecsülésre épülő barátságunk, amely így fejlődhetett folytonosan új hajtásokat hozó, az idők és a történelem viharainak is ellenálló erős tölgyfává. Ennek a barátságnak a termése a mai határozati javaslat is, amelyet pénteken a lengyel parlament ünnepélyesen és egyhangúlag fogadott el. Sorsszerűnek látom azt, hogy minderre a kommunizmus áldozatainak magyarországi emléknapja és az elátkozott katonák ho lnapi lengyelországi ünnepnapja között került, illetve kerül sor. De mi is az a szolidaritás, tisztelt képviselőtársaim, amelyre a mai határozat hivatkozik? A szociológiai meghatározás szerint a szolidaritás tudatosan vállalt lemondás, az egyéni vagy csopo rtérdek korlátozása annak érdekében, hogy a közösségen belül vagy más közösségek számára a társadalmi egymásra utaltságból fakadóan együttérzést fejezzen ki, segítséget nyújtson. Ez a szolidaritás több mint ezeréves közös múltunkban gyökerezik, és mind a m ai napig formálja országaink sorsát. Közös történelmünk során egymásra utaltságunkat felismerve mind a lengyelek, mind a magyarok számtalanszor helyezték testvérnemzetük érdekeit a sajátjuk elé, nemegyszer vérüket is ontva a másikért. Ennek egyik legszebb XX. századi példája az 1956. júniusi poznańi kommunistaellenes felkelés és az 1956. októbernovemberi magyar forradalom és szabadságharc, amelyet sohasem feledhetünk. A százezres poznańi megmozdulás, az azt vérbe fojtó sortűz - amelynek áldozatait pontosan még ma sem ismerjük, de legalább száz főre teszik - híre felébresztette a lengyelek iránti szolidaritást hazánkban. Az egyetemeken, az ifjúsági szervezetekben, a Petőfi Körben folyó viták során ez a szikra lobbantotta lángra a társadalmi elégedetlenség pa razsát, amely az elnyomó kommunista rendszert felperzselve elhozta a szabadság rövid, de felejthetetlen 13 napját. De szolidaritásunk, tisztelt képviselőtársaim, nem csupán a történelem egyegy rendkívüli eseményében ragadható meg, hanem a legegyszerűbb hé tköznapi valóságban is: a virágzó kulturális és testvérvárosi kapcsolatok, az egyre szorosabbá váló gazdasági együttműködés, a turizmus évről évre közelebb hozzák egymáshoz a lengyel és a magyar embereket, segítenek megélni együvé tartozásunkat. A lengyelmagyar barátságból és szolidaritásból erőt merítő V4ek együttműködése már európai szinten is jelentős tényezővé vált. Felismertük, hogy problémáink és törekvéseink nemcsak a múltban, hanem a jelenben is közösek. A középeurópai népek, különösen a magyarok és a lengyelek rengeteg vérrel adóztak a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, azért, hogy saját útjukat járhassák. Ez a régió ma is a saját útját kívánja járni. Európához akarunk tartozni, egy olyan Európához, amely büszke keresztény gyökereire, amely a multikulturalizmus olvasztótégelye helyett hisz a nemzetek sokszínűségében; olyan Európához, amely elég erős ahhoz, hogy ne mástól várjon segítséget saját problémáinak megoldásához, hanem képes legyen azokon maga is felülkerekedni. Mi, magyarok és lengye lek a történelem folyamán a nagyhatalmak szorításában sem vártuk soha, hogy mások cselekedjenek helyettünk. Ha a hatvan évvel ezelőtti poznańi és budapesti forradalmárok nem így gondolkodtak volna, a demonstráció után otthonaikba térnek, és ma már talán se nki sem emlékszik rájuk. De ők mertek bízni, mertek bízni egymásban, mertek egymásból erőt merítve cselekedni. Talán ez a szolidaritás évének legfontosabb üzenete is: egymásban bízva, egymásból erőt merítve merjünk cselekedni! A pillanatot megragadva innen mondok köszönetet lengyel barátainknak azért a kezdeményezésért és méltóságteljes, egyhangúlag meghozott döntésért, amellyel a 2016os évet a lengyelmagyar szolidaritás évének nyilvánították, ezzel is kiemelten tisztelegve a hatvan évvel ezelőtti esemény ek előtt.
