Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 13. péntek (152. szám) - A Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről szóló 2015. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP):
3223 DR. JÓZSA ISTVÁN ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes vita kezd itt kibon takozni a tervezhetőségről. Messzemenően egyetértek a német szószóló által kifejtett gondolatmenettel az ő tevékenységük tervezhetőségéről. A tervezhetőség és a megbízhatóság két rendkívül fontos eleme minden működésnek. Még a versmondó versenyeknek is. Úg yhogy, ha az Orbánkormánynak nem az lenne a gyakorlata, hogy mindenkit abszolút kiszolgáltatott helyzetbe hoz, és aztán, ha ahhoz képest változtat egy kicsit, akkor mindenki rendkívül boldog, akkor, mondjuk, a versmondó versenyre előre lehetne tudni, hogy lesz 80 millió forint. Mert azért ez nem egy olyan tétel, amire egy stratégiai együttműködés keretében nem lehetne öt évre előre szerződést kötni. Szerintem kellene is. Tehát nem azt mondom, hogy nem segíti a tervezhetőséget, ha ugyanakkor megbízható is e gy ilyen költségvetési működés, pusztán arra utaltam, ahogy Hargitai képviselő úr mondta, szolid kritikával illettem, hogy ami előttünk fekszik, 407 milliárdos módosítás tárgyi bizonyíték arra, hogy ez azért nem annyira tökéletes. Mindenesetre én is azt mo ndom, hogy különösen a civil szervezetek működési területén, ahol, mondom továbbra is, hogy ennyire pozitív véleményt mond, abban benne van a korábbi évek elrettentő gyakorlata, amivel Orbán Viktor mindenkinek a fejébe verte, hogy ki az isten, ki a király, hová kell igazodni, ha egyáltalán létezni akarnak. Úgy gondolom, ez a civilizált Európában nem követendő gyakorlat. Ha valaki tényleg esélyegyenlőségben gondolkodik, kulturális felvirágzásban gondolkodik, akkor nem ezt az MMAhoz hasonló bértollnoki rends zert kellene erősíteni. A vita másik része. Itt szintén Hargitai képviselő úr olyasmiket tulajdonított nekem, amiket szerintem nem igazából mondtam. Úgy gondolom, természetesen az a jó, ha van többletbevétel. De ha visszaemlékszik, pár évvel ezelőtt az önö k kormánya volt az, amelyik a tárcák költségvetéséből először 10 százalékot zárolt, aztán utána még egyszer 10 százalékot zárolt. Tehát azért vannak olyan helyzetek, amikor önök is megtapasztalták, és ne adj’ isten, hogy most ez a növekedési bedőlés ilyen helyzetet hozzon, amikor komoly kockázatokat jelent az, hogy fél évvel hamarabb meghirdetnek valamit, amire vannak, akik számítanak. Én a versmondó versenytől soha nem vennék el. Hadd idézzem Churchillnek egy háború alatti költségvetési vitában tett megjeg yzését, amikor a szakértői javaslatot tettek a kulturális támogatások csökkentésére, és ő kifakadt, hogy a kultúránkat ne finanszírozzuk? Akkor miért háborúzunk? Tehát vannak súlyok. Az államháztartás módosítása. Azért, mert valaki nem követi el a liliomti prás esetét, pedig mindene megvan hozzá, nem biztos, hogy olyan szabályokat kell létrehozni, ami megengedővé teszi a liliomtiprást. Tehát, most megvan a lehetőség arra, hogy a kormány rendeletekkel átcsoportosítson költségvetési sorokat. (Dr. Hargitai Jáno s: Butaság.) Hát, lehet, hogy ön ezt olvasta ki abból a törvénymódosításból, hogy butaság, és most annak bizonyítékát látja a jelenlegi beterjesztett költségvetési módosításban, hogy ez fiktív eset, de vannak olyan jogértelmezések, amelyek azt mondják, hog y ez a rendelettel történő költségvetésmódosítás elvileg fedezetlen kötelezettségvállalást eredményezhet. Előállhat fedezetlen kötelezettségvállalás, ami egy törvényen kívüli állapot, tehát nincs törvényi fedezet bizonyos kötelezettségvállalásra. A civil életben ezt bűncselekménynek mondják. A kormányzatnál ilyen még nem fordult elő, tehát valahonnan mindig lett fedezet a kötelezettségvállalásokra, de most jogtudósok azt mondják, hogy ez igazából valamikor a hitleri Németországban fordult elő, hogy abszolú t felhatalmazást kért magának a kancellár, és attól kezdve tudjuk, mi történt, mellőzte a parlamentáris működést, egy személyben, rendeletekkel kormányozta az országot oda, ahová. Én nem mondom, hogy maguk ezt akarják, tehát nincs még annyira elnáculva ez az ország, még ebben a vetélkedésben sem, hogy ki fél jobban a bevándorlóktól. Nem vagyok bevándorláspárti, ne akarja rám sütni, mert azt mondta, hogy ezt mindig el fogják mondani. De bizonyos hangulatok túldimenzionálása valós torzulásokhoz vezet. A virtu ális túlhangsúlyozás valós torzulásokhoz vezethet a társadalmi tudatban. Úgyhogy ettől azért óvnám, és elsősorban a humánumra helyezném a hangsúlyt.
