Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 12. csütörtök (151. szám) - Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleményét tartalmazó előterjesztés általános vitájának folytatása - ELNÖK: - KEPLI LAJOS (Jobbik):
3036 Itt van a hu lladékgazdálkodási rendszer is. Most létrejön az az új központi koordináló szervezet, ennek kapcsán kifejtettük már itt a vitában, hogy nem feltétlenül látjuk, hogy miért lesz ettől hatékonyabb és miért lesz gazdaságosabb a hazai hulladékgazdálkodási rends zer, amely több sebből vérzik, és gyakorlatilag úgy nézett ki, hogy ez által a koordináló szervezet által az egyébként nyereségesen működő szervezetek nyereségéből kívánják majd fedezni a veszteségesen működő hulladékgazdálkodási társulások veszteségeit. Ö sszességében tehát nem kerül több pénz a rendszerbe, máshogy lesz elosztva, illetve még egy plusz központi szervezet van, amit fenn kell tartani költségvetési forintokból. Így a hulladékgazdálkodási ágazatban sem várható tényleges javulás. Ehhez jóval több re volna szükség véleményünk szerint. A vízgazdálkodás a Belügyminisztériumhoz tartozik most már, a vízügyekkel kapcsolatban is több törvényjavaslat volt a parlament előtt mostanában. Itt is mindig el szoktuk mondani, hogy nem elég az, ha a védekezésre öss zpontosítunk és az árvízi védekezésre költünk, hanem a jövőre nézve, akár a klímaváltozás hatásait megelőzendő, a vízvisszatartás, illetve az öntözés és az egyéb vízgazdálkodási létesítmények fejlesztését is előtérbe kellene helyezni. Hiszen a vízmegtartás vagy vízgazdálkodás az egyik kulcskérdése lesz a következő évtizedeknek az egyre szélsőségesebbé váló csapadékeloszlás által. Ősszel és tavasszal ilyenkor leesik az éves csapadékmennyiség nagy része, és nyáron, a nyár második felében pedig különösen aszál yos időszakok váltják ezt fel, és erre nem vagyunk továbbra sem felkészülve. Nem látjuk azokat a tételeket a költségvetésben, amelyek azt a célt szolgálnák, hogy hosszabb távon a vízmegtartó képességét javítsuk az országnak, hogy hosszabb távon azt, ami el hangzott szándékként nem is olyan régen, egykét héttel ezelőtt törvényjavaslat formájában, hogy az öntözött területek, mezőgazdasági területek nagyságát növeljük, az ehhez szükséges infrastruktúrát ki tudjuk alakítani, akár az öntözőcsatornákat akár a víz ellátás tekintetében. Úgyhogy bőven volna még mit tenni a környezetvédelem területén. Én azt gondolom, hogy egy olyan költségvetést tudnánk mi, legalábbis ebből a szempontból, környezetvédelmi szempontból elfogadhatónak tekinteni, amely komplexen felkészít i arra Magyarországot, illetve lehetővé teszi azokat a beruházásokat és azokat a fejlesztéseket, amelyek egyrészt az európai uniós követelményeknek, másrészt még a saját hazai jogszabályaink szempontjából is előírásként megjelenne, de a mai napon, a mai pi llanatban nem tudjuk ezeket teljesíteni, mert nem áll rendelkezésre elegendő forrás, és európai uniós forrás pedig vagy van az adott célra, vagy inkább nincs, hazai költségvetésből pedig nem fordítunk rá. Ilyen például a környezetvédelmi kármentesítés. A 9 0es években már fel lett mérve, hogy mennyi olyan potenciális veszélyforrás van Magyarországon, ahol valaha veszélyes ipari üzemek működtek, vagy veszélyes anyagokat, veszélyes hulladékokat tároltak, tárolnak, raktároznak, és amelyeknek már nincs gazdája, mert vagy felszámolás alatt van, vagy már régen megszűnt, és tulajdonképpen veszélyt jelent az ivóvízbázisra, a talajra, veszélyt jelent az ott élők egészségére. Ez többezres nagyságrendű, és erre készült egy felmérés annak idején is, egy cselekvési terv, csak aztán elfogytak szép lassan a pénzek a költségvetésből, és leálltak ezek a beruházások, de a veszélyforrás ugyanúgy ott van. Időről időre előjön egy Balmazújváros, vagy előjön egy Illatos út, vagy előjön egy más olyan veszélyeshulladéklerakó, hirtel en előkerül a semmiből, amiről előtte vagy nem tudtak, vagy nem akartak tudni, és egyszer csak kiderül, hogy már évek vagy évtizedek óta szennyezi a környezetet. Ezeknek a felszámolásához bizony hozzá kellene kezdeni. Ehhez jóval nagyobb források kellenéne k a jelenleginél, mert a jövő generációk számára rendelkezésre álló természeti erőforrásokat éljük fel vele. Akár az ivóvízről, akár a termőföldről, akár a levegőnk tisztaságáról van szó. És ha egy ivóvízbázis elszennyeződik, akkor annak a megtisztítása va gy olyan irreális költségekkel lehetséges, amelyek sokkal nagyobbak a mostani kármentesítési költségeknél, vagy egyáltalán nem lehetséges, ez a másik verzió. Azt pedig tudjuk, hogy a legnagyobb kincsünk a jövőre nézve bizony a tiszta és egészséges ivóvíz é s a termőföld, ami a világon egyre kevesebb, az egyre növekvő népesség számára egyre kisebb arányban áll rendelkezésre.
