Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 12. csütörtök (151. szám) - Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleményét tartalmazó előterjesztés általános vitájának folytatása - ELNÖK: - TELEKI LÁSZLÓ (MSZP):
3022 most bír az egészségügy, gondolja, hogy azt a foltot be lehet foltozni azzal a költséggel, amit itt láthatunk? Én azt mondom, hogy nem, közel sem kezeli azt a kérdést, hogy hol van a kórházak felújítására szánt forrás, hol van az ápolóknak vagy éppen az orvosoknak a bérköltsége, és hol van az a rengeteg hiány, amivel már küzdenek egyébként a kórházak. Ezt én nem látom, és nincsen még szó arról, hogy esetleg az egészségügyben milyen sorokon lehet felfedezni azt, hogy a prevencióra, a megelőzésre i s szánnának különböző forrásokat. (16.40) Tehát ebből adódódóan én azt gondolom, nyugodtan lehet azt mondani, hogy a szegények kirekesztésének költségvetéséről van szó a 2017. költségvetési évben, mert nem lehet látni azt, hogy a dolgozói szegénységet megá llítanák; nem lehet látni azt, hogy az egészségügyben a dolgozók bérét rendeznék, vagy éppen az orvosok bérét rendeznék. Én tegnap is vidéken voltam, egy mentős odajött hozzám, és azt mondta: „Teleki képviselő úr, mondja el a parlamentben azt, hogy a mentő sök soha nem látott szegénységben élnek.” Soha nem látott szegénységben élnek, és szándékosan azért nem mondom a települést, mert nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni a mentős urat. Elmondta, milyen eszközökkel kell hogy dolgozzanak, és milyen rendszerbe n kell hogy dolgozzanak. Én azt gondolom, hogy azzal a költségvetési számmal, amit elmondott, lehet vitatkozni, hogy foge érni valamit ezeknek az ügyeknek a kezelésére. Ezenkívül a szakterületemről is néhány gondolatot hadd mondjak. Amikor azt mondják, ho gy 2011ben a roma nemzeti stratégiát önök elfogadták, a magyar kormány elfogadta, akkor négy olyan fő prioritást épített fel, amely nagyon fontos a roma érdekek képviseletében, az integráció képviseletében: a foglalkoztatás, az oktatás, az egészségügy és a lakhatás. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, mind a négy területet meg lehet nézni, hogy a költségvetésben hol realizálódik. Én most mondom azt, hogy nem találnak olyan sorokat, amelyek ezeket a dolgokat kezelnék. A nemzetiségi bizottság biztos, hogy tud mondani olyan tendenciákat, ahol a kultúrában némi emelkedés esetlegesen látható, viszont én például nem látom a lakhatásnál, hogyha lehet kezdeni, hogy a cigánytelepek felszámolására, ami egyébként már régen terítéken van a magyar belpolitikában , hol van az a forrás, ami kezelné ezt a helyzetet. Írd és mondd: önök 110 ezer emberről mondtak le. Még egyszer mondom: írd és mondd, 110 ezer emberről mondtak le. Közel 600650 cigánytelep van ma Magyarországon, és ezek az emberek ott élnek. Ezeknek az e mbereknek nemhogy a foglalkoztatáshoz nincsen közük, az oktatáshoz sincsen nagyon sok közük, és lehetne sorolni, hogy az egészségügyben hol tartanak azok, akik ott élnek. Ezzel aztán nem lehet vitatkozni, azt gondolom, mert aki vitatkozik, az vitatkozzon a szociológusokkal; vitatkozzon azokkal az emberekkel, akik ott élnek a cigánytelepeken, mert akkor lehet látni azt, hogy valami történik. De mivel nagyon szegényes a telepeken élők érdekképviselete, ezért nekem kötelességem elmondani itt a parlamentben, ho gy cserben hagynak 110 ezer embert; otthagyják az út szélén azokat, akik a cigánytelepen élnek, és nem akarják megfogni a kezüket, hogy elvigyék őket oda, ahol egy normális életet tudnának élni. Tehát ebből adódóan én azt gondolom, hogy van felelősségük eb ben a kérdésben. De a másik három prioritás kapcsán is hasonló módon lehet látni a kérdést, hogy mit akarnak azzal a kérdéssel, hogy például az egészségügy. Nem szeretnék nagyon nagy számhalmazokat felhozni, de egyetlenegy dolgot mindenképpen el kell monda nom: nem figyel ez a költségvetés arra, hogy a romák 1015 évvel előbb halnak meg Magyarországon, mint a nem romák, az európai átlaghoz képest pedig 15 évnél többel. Tehát nem látom azt a költségvetési sort, ami azt mondaná, hogy igen, akkor ezt a kérdést kezelnünk kell, és olyan prevenciós programokat kell elindítanunk, amelyekkel ezt az élethelyzetet vissza tudjuk fordítani, illetve nem engedjük meg, hogy ilyen nagy mértékű elhalálozás legyen a romák körében. Ez elsősorban a cigánytelepeken élőknek jelent nagy problémát, és egyébként a nem cigánytelepeken élőknek is hatalmas problémát jelent.
