Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 11. szerda (150. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleményét tartalmazó előterjesztés általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik):
2883 Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az egészségügy iránt érdeklődő nézi a költségvetést, általában arra keresi a választ vagy azokat a sorokat keresi, amiből megállapítható, hogy lesze elég pénz arra, amit el akarunk látni egyegy évben, amire az egészségügy ellátásra hivatott. Azaz sokan nem is gondolnak rá, lesze elég pénz arra a bürokráciára vagy háttérintézményre, amely az ellátá shoz szükséges, lesze elég pénz azokra az intézményekre, amelyek a betegek ellátásához szükségesek, és lesze arra elég pénz, hogy a humán erőforrást, illetve az eszközöket, tehát mindazt, ami, ha úgy tetszik, a kopó alkatrésze és a napi úgymond kenőanyag a az egészségügynek, arra elegendő pénzt biztosíte a költségvetés. Illetve azt is nézi a kereső szem, hogy lesze valami változás érdemben az egészségügyi kiadásokban, jellemzően közkiadásokban, hiszen a költségvetés erre szolgál. De talán azért, hogy meg értsük, miért is fontos, hogy ezeket keressük, meg kell érteni egyáltalán azt is, hogy mi zajlik az egészségügyben. Talán evidenciaként említhetjük, hogy az elmúlt évtizedek rohamos fejlődése, technológiai fejlődése, az életkornak, az emberek életkorának a kitolódása, a személyes egészségügyre fordított figyelem és az ezzel kapcsolatos igények növekedése egy rettentő mértékű költségnövekedést eredményezett az egészségügyben. Ha megnézzük a többi ágazathoz viszonyítva, illetve arra tekintve, egy egyenes tend enciát látunk, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy ha ez a tendencia folytatódik, akkor az egészségügy lesz az az ágazat és a közkiadások területén az a terület, amely a legnagyobb költségigénnyel fog rendelkezni, és egy folyamatos, egyenlő arányban növekvő tendenciát mutat. És persze azt is hozzá kell tenni, hogy igaz az egészségügyre az, hogy az egyre több ráfordított pénz nem fog egyre nagyobb egészséget, egyre jobban működő egészségügyet eredményezni, hiszen valahol megtörik ez az ábra, és nincs az, hogy a feneketlenül beleöntött pénz egy sokkal jobb vagy feneketlenül jobban teljesítő egészségügyet eredményez. De amikor a költségvetés számait vizsgáljuk, akkor két viszonyszámot kell mindenképp szem előtt tartani, az egyik a térségi szempont, azaz Magyarors zág és a hozzá hasonló államok, és itt azért mondom kifejezetten a térségeket, mert bár hallottuk a mai napon, hogy Görögországgal, Portugáliával, Spanyolországgal, de hozzátehetjük egyébként Luxemburgot is, tehát olyan országokkal összehasonlítva érdekese bb képet kapunk, de mégis a saját térségünkben Csehországhoz, Szlovákiához, Romániához viszonyítva, a hasonló társadalmi háttérrel, hasonló történelmi háttérrel rendelkező országokat is meg kell tekinteni, hogy hogy állunk, de meg kell nézni, hogy az egymá shoz viszonyított évek sorában hogy állunk, azaz mit mutat az egészségügyi költés, a közkiadások sora Magyarországon. Ha kicsit tágra vesszük, tehát akár a környező országokra, és ahogy mondtam, a szomszédokra tekintünk, akkor azt látjuk, hogy a magyar egé szségügy igencsak megsínylette, de egyébként az összes középkeleteurópai ország is megsínylette a rendszerváltozás utáni éveket, és hogyha a kiadások nemzeti össztermék arányában vonatkozó számait nézzük, akkor az 1990es évektől kezdődően a közkiadásokb an is egy hatalmas hullámzást láttunk, ami hol felfelé indult, hol lefelé kanyarodott, függően attól, hogy éppen milyen politikai akarat befolyásolta azt, hogy mennyit költünk az egészségügyre. Most mindenesetre már ott tartunk, illetve az elmúlt időszakba n ott tartottunk, és ebben nem az elfogultság beszél belőlem, hanem a „Jó állam” jelentésre lehet alapozni még mindig az állam egészségügyre fordított közkiadás GDParányos százalékát, amelyben ha tisztán látjuk a számokat, azt láthatjuk, hogy 20102013ig volt egy csökkenés, amely 5,6 százalékról 4,7 százalékra csökkent, majd innen azért egy emelkedés történt, ha nem is nagy, de egy kisebb emelkedés, ami most körülbelül 5 százalékos GDParányos költésnél fagyasztotta be az országot. Ha kitekintéssel élünk a környező országokra, akkor látunk velünk hasonlóan költő, de sajnos nálunk sokkal többet az egészségügyre közkiadásokból fordító országokat. Így lett bezzegország például Csehország vagy Szlovákia, akik, ha úgy tetszik, ebben állórajt mellett, én úgy gon dolom, megelőztek minket.
