Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 11. szerda (150. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleményét tartalmazó előterjesztés általános vitájának megkezdése - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2869 Ugyanakkor a gazdasági növekedés tekintetében már sokkal értelmesebb vitákat folytathatnánk le, hiszen teljesen egyértelmű, hogy egy felzárkózó országnak lényegesen nagyobb növekedést kellene produkálnia, mint eg y fejlettnek. Itt még Orbán Viktornak is volt hüvelykujjszabályról és egyebekről olyan nyilatkozata, amiből az volt kikövetkeztethető, hogy adott esetben kétszer akkora ütemben kellene növekednünk, fejlődnünk, mint mondjuk, a németeknek, hogy az az áhított közelítés beleférjen. Azt kell hogy lássuk, hogy jelen pillanatban azért kell küzdenünk, hogy az ország a régió további országaihoz képest ne maradjon le, ne szakadjon le, hiszen a 2000es évek közepéig a környéken tulajdonképpen csak Csehországban volt m agasabb az egy főre jutó GDP, az egész keleteurópai térséget figyelembe véve. Jelenleg viszont már a Szlovákiának nevezett országra és Lengyelországra kell figyelnünk, sőt Románia is afelé közelít, hogy komoly versenytársként merüljön fel ezen a téren. Au sztriához mérni magunkat pedig most már tökéletes aránytévesztés és talán történelmietlen is volna, hiszen azt látjuk, hogy Ausztria fajlagos GDPje kétszer akkora. Ez azért fájó, mert ekkora különbség gyakorlatilag Mária Terézia óta nem volt közöttünk, és még fájdalmasabb, hogy 1938ra az osztrák szint körülbelül háromnegyedéig eljutottunk. Tehát volt azért olyan időszak a magyar történelemben, és a XX. század során is, amikor ezt az ollót azért sikerült egy kicsit szűkebbre venni. Jelen pillanatban nagyjá ból egy kétszeres eltérést tapasztalhatunk. A magyar munkavállalók ugyanakkor jogosan nyugateurópai bérszínvonalat szeretnének hosszú távon, mondván, hogy az áraink is nyugateurópaiak, sőt a Jobbik nagyon sok olyan témát hozott be ide, amelynek értelmébe n az itt fizetett árak sok esetben magasabbak a nyugateurópaiaknál. A gyorsabb gazdasági növekedéssel pedig egyértelműen közelíteni lehetne az úgynevezett nyugati fejlettségi szinthez, nagyobb „nemzeti tortát lehetne sütni”, és akkor talán mérsékelhetnénk hosszú távon, netán meg is állíthatnánk azt a kivándorlási spirált, ami szintén a gazdaság kiszáradásához járul hozzá. Az elképesztő demográfiai helyzeten pedig mindenképpen a demográfiai katasztrófa hatásain csillapíthatnánk, és pontosan ezt hiányoljuk e bből a költségvetésből, hiszen hiányzik a már említett állami hátterű bérlakásépítési program, pont a fiatalok, középkorúak célcsoportjáról, tehát a kivándorlás által leginkább veszélyeztetett társadalmi osztályainkról van szó. Azt is látjuk, hogy bár a ko rmányzatnak voltak elismerésre méltó erőfeszítései a családtámogatási rendszer módosítása érdekében, amit itt az egyik kezével oda tudott adni, mondjuk, családi adókedvezmény formájában, azt a másik oldalon azért a 27 százalékos áfa, a könyvelői szakma ált al ismert, lassan most már 60 adóféle, adótípus és adóemelési típus tulajdonképpen elvette. Azt is látnunk kell, hogy a népességfogyás üteme sajnálatos módon 20142015 viszonylatában egy 35 ezres népességfogyásról egy 40 ezres népességfogyássá terebélyesed ett. Tehát nagyon negatív tendenciák rajzolódnak ki, amellett is, hogy egyébként hibahatáron belüli pozitív elmozdulások a korábbi időszakban voltak, amiket mi minden alkalommal elismertünk. Azt is látnunk kell, hogy a KSH hosszú távú jövőkutatási tanulmán yai érdemelnének még figyelmet. Most kellene ennek a kormánynak észrevennie, hogy amikor a KSH figyelmeztet, hogy a magyar megyék, régiók, járások majd’ fele érintett lehet egy olyan elképesztő elnéptelenedési spirálban, amely bizonyos régiók esetében akár 3050 százalékos népességvesztést okozhat 20502060ra, itt talán Békés megyét emelték ki, mint a legnagyobb népességvesztésen potenciálisan áteső régiót, akkor bizony ennek a kormánynak a foglalkoztatási programok, a beruházások irányítása szempontjából most kellene lépnie, hogy Magyarországon a legfejletlenebb, a legnehezebb helyzetben lévő régiók számára mindenképpen jusson fejlesztési forrás. Ennek nyomait sajnálatos módon nem látjuk ebben a tervezetben. De hogy egykét egyéb témát felvillantsunk a röv iden rendelkezésre álló időben: a költségvetésből nemcsak az n2 szabály megvalósítása és foganatosítása hiányzik, de azt is kifejthetjük, hogy minden állami feladatnak azért létszámigénye is van, amivel további kiadások párosulnak: dologi, jóléti s a több i.
