Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 2. hétfő (147. szám) - A 2007-2013 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK: - BALCZÓ ZOLTÁN európai parlamenti képviselő:
2424 Egyébként Lázár Jánossal abban egyetértek, amikor ő úgy fogalmaz, hog y ez a pénz minket illet meg, tehát ő ezt úgy fogalmazta meg, hogy valójában mi most a magyar választók pénzéről beszélünk. Annyival hadd korrigáljam: azt mondanám, hogy a magyar állampolgárok pénzéről, mert nem választópolgárokat, a választáson részt vevő ket illeti meg ennek a haszna, hiszen fogadjuk el, hogy vannak emberek, akik úgy csalódtak az egymást követő különböző színű kormányokban, hogy már választani sem mennek el. De mindenesetre az teljesen igaz, szemben a Szanyi Tibor által megfogalmazottakkal , aki azt mondta, hogy segítséget kapunk, szinte meg kell köszönni; szó sincs arról, hogy ezeket a forrásokat úgy kell hogy kapjuk, hogy ez egy adomány, és hálával tartozunk érte. Nem, mert az Európai Unió megfelelő szabályai alapján ez a pénz nekünk jár. És most először hallottam éppen Lázár János expozéjában egy rövid kitérést arra, hogy azért a források tekintetében ne csak a nyers pénzügyi egyenleget nézzük. Nagyon sok komoly közgazdász azt fogalmazta meg, hogy úgy ítéli meg, hogy gazdasági szempontból - nem pénzügyi, gazdasági szempontból - végül is ez a csatlakozás hátrányosnak mondható, és itt nem kell külön kitérnem arra, amiről Gyöngyösi Márton beszélt, hogy már a csatlakozást megelőzően milyen lépések történtek. ’91 decemberében Antall József már a láírta a társulási megállapodást. Attól kezdve mindazok a döntések, amelyek a privatizáció, a dereguláció, a liberalizáció háromszögében zajlottak, ami felszámolta például a magyar ipart, az mind annak a megfelelésnek az érdekében történt, hogy mi az Unió tagjai lehessünk. Ezt egyes szakértők számszerűsítik is. Tehát nyilván sokkal komplexebb ez az egyenleg, mint hogy csak azzal foglalkozzunk, hogy a cikluson belül mennyi a forrás és mennyi a befizetés. Egyébként a magyar emberek, úgy látom, eléggé érzik ez t a komplexebb szaldóra való törekvést magukban, a tapasztalatukban, mert az Eurobarométer legújabb, 2015 szeptemberében végzett felmérése szerint arra a kérdésre, hogy jó dolognak tartjae ön, hogy országa az Unió tagja, Magyarországon az állampolgárok fe le sem tartja jó dolognak. 45 százalék nyilatkozott úgy, hogy jó dolog - ez a legfrissebb adat , tehát úgy érzem, hogy érzik ennek az ellentmondásait. Most szeretnék röviden kitérni egy olyan támogatási területre, amire elég sok költségvetési és uniós for rást is fordítottunk: a multinacionális cégek támogatása. És itt le akarom szögezni, hogy a Jobbik nem azt mondja, hogy a külföldi tőke, a működő tőke kiseprűzendő ebből az országból. (Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Azt viszont mondjuk, hogy mi akkor tekintjük őket hasznosnak, ha nem csupán a GDPnövekedéshez járul hozzá, hanem segíti társadalmi célok teljesülését, és ezért beszélünk a hozzáadott érték fontosságáról is. Egyébként a GDPnek is sajnos van közvetlen k ihatása egy furcsa mutató kapcsán, mert az államadósságot a GDPhez mérik százalékban, és eszerint tudunk finanszírozáshoz jutni a megújítandó adóssághitel kapcsán, ami nagyon szomorú: 2010 áprilisa óta 6150 milliárd forinttal, 25,5 százalékkal növekedett; tehát a GDPmutatónak ebben van szerepe, de valójában nekünk azt kellene nézni, hogy melyik gazdaságban hasznosul legjobban, és a hasznosulást a munkaerőben és a méltó fizetésekben kellene mérni. Tudjuk, hogy ahol ezek a nagy autógyárak letelepedtek meg m ás multinacionális cégek, abban a régióban komoly szerepe van, ha szerény jövedelemmel is, de munkahelyet biztosít. De valójában minőségi munkahelyekre volna szükség. Tudom, hogy lehet kivételt is mondani, hogy például a KnorrBremse kutatóbázist is működt et, de mégis alapvetően ezek összeszerelő műhelyek, melyek az olcsó munkaerő miatt telepedtek ide. Ezzel kapcsolatban hadd említsem azt, hogy Orbán Viktor számomra milyen súlyos kijelentést tett SzaúdArábiában befektetőket Magyarországra csábítva, idézem: „A magyar munkaerő minőségéhez képest meglepően olcsó, a munka törvénykönyve pedig rendkívül rugalmas.” Ezt mondta. Lefordítva: a magyar munkaerőt nem kell megfizetni, és az ő jogaikat védő jogszabályok sincsenek. Szóval, az lehetetlen, a gyarmati helyzet ünk ilyen szintű elfogadása! Tudom, a globális gazdaságba bekötött Magyarország ezt a világot nem tudja
