Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 2. hétfő (147. szám) - A 2007-2013 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK: - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
2421 százalékát uniós forrásból fedezhetjük le, és a további részét pedig hazai forrásból biztosítja a magyar kormány, amire az imént, néhány nappal ezelőtt hozott meg döntést. Köszönöm szépen. ELNÖ K : Köszönöm, államtitkár úr. Megadom a szót Mesterházy Attila képviselő úrnak, MSZP. MESTERHÁZY ATTILA ( MSZP ): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Követve a mai vitát, egy picit talán, legalábbis egy bizonyos szempontból ez a mai vita félrecsúszott, vagy legalábbis sokkal inkább hasonlít egy termelési értekezletre, ahol minden képviselő, egyébként joggal, büszkén arról beszél, hogy az ő körzetében milyen fejlesztések valósultak meg. (17.50) Bevallom őszintén, amikor készültem a mai vita napra, kicsit más szempontból terveztem megközelíteni ezt a vitanapot. Engedjék meg tehát, hogy ne arról beszéljek, a hozzám közel álló térségekben milyen pályázatok, milyen fejlesztések vannak, vagy milyenek lehettek volna még, ha a kormány támogatja ezek et. Egy kicsit távolabbról közelítve azt mondhatom, hogy Magyarország számára ezek az európai uniós források történelmi lehetőséget adnak. Ennek a kormánynak is, az előzőnek, az azt megelőzőnek is. Tehát az előcsatlakozási alapok óta Magyarország olyan eur ópai uniós forrásokhoz juthat, amelyeket sokszor hiányoltunk a történelmünk során, hiszen Magyarország egyszer lecsúszott már az úgynevezett Marshallsegélyről. Ez hosszú időn keresztül rá is nyomta a bélyegét a magyar fejlődésre, a társadalmi, gazdasági, regionális fejlődésre. Itt van egy ekkora hatalmas pénzösszeg, amit Magyarországon tudunk elkölteni, éppen ezért ilyenkor legalább két dolgot szem előtt kellene tartanunk, és amennyiben ebben kritikát fogalmazok meg, az egészen biztosan nemcsak a mostani, hanem a mi kormányunkra is igaz lehet. Az Európai Unión belül az országok, amelyek egyfajta politikai konszenzust tudtak kialakítani az uniós források felhasználása kapcsán, tehát akik meg tudtak egyezni abban, hogy milyen irányba kell az adott ország, az adott nemzet sorsát vinni, hogyan kell fejleszteni az országot, azok bizony sikeresebbek voltak. Azok viszont, amelyek állandóan vitatkoztak és egymást vádolták különböző, adott esetben bűncselekményekkel vagy botrányokkal, bizony sokkal kevésbé hatékonyan tudták felhasználni ezeket a forrásokat. Lehetne mondani Írország példáját, de számos más országot is, hogy amikor a politikai elit, a politikai élet rájött arra, hogy ezt a témakört, ezt a hatalmas lehetőséget ki kellene vonni a pártpolitikai viták homlo kteréből - van annyi más dolog, amin lehetne vitatkozni, és kell is egészen biztosan , akkor sikeresebbek lett. Egy ilyen hatalmas nemzeti fejlesztési forrás, amely a rendelkezésünkre áll még egypár éven keresztül, bizony talán azt kívánná meg, hogy ebbe n a politika egyezzen meg, és kicsit a kormányzati ciklusokon túl is tudjon gondolkodni. Igaza volt a hozzászólóknak, korábban is sokszor volt olyan, hogy nagyon bürokratikusak voltak a pályázatok. Sok pályázóval én is beszéltem, vállalkozókkal, civil szer vezetekkel, önkormányzatokkal, sokszor nem áldásnak, hanem átoknak tekintették az EUs forrásokat, pont a bonyolultsága okán, és sok minden egyéb más probléma is felmerült, de erről már biztos sok szó elhangzott. Alapvetően szerintem a legfontosabb kérdés az, hogy amikor ezek az európai uniós források megszűnnek 2020 után, akkor mi történik Magyarországgal. Hiszen több hozzászóló is elmondta, hogy a magyar gazdasági növekedésnek az egyik legfontosabb motorja az európai uniós forrásfelhasználás. Kérdezem én, hogy sikerülte kitalálnunk közösen, a kormánynak, a politikának, a szakembereknek, hogy mi lesz utána. Mi lesz Magyarországnak az a motorja, az az üzemanyaga a magyar gazdaságnak, amely utána is húzni tudja a magyar gazdaságot, amikor ilyen mértékben már nem állnak rendelkezésre források? Kitaláltuke ezeknek a forrásoknak a bázisán azt, hogy milyen Magyarországot szeretnénk gazdasági, társadalmi és sok minden más szempontból? A másik kérdés, hogy vajon ezeket a forrásokat valóban úgy használtuke fel, ah ogy talán a hatékonyság megkövetelte volna. És most a hatékonyságot nem a szokásos értelemben érteném,
