Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 2. hétfő (147. szám) - A 2007-2013 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
2415 amivel előre tudna mozdulni. Nyilván annak a tervezési ciklusnak a felelőssége ez, hogy ez hogyan is valósult meg. Nagyonnagyon sok céltalan, buta támogatás lett, amelyek pusztán egyszeri infrastrukturális beruházással nem értek el eredményt. Ezzel szemben, hadd mondjam el, Burgenlandban a legtöbb forrás, amit felhasználhattak, kutatási, fejlesztési és innovációs források voltak, ami Magyarországon leginkább háttérbe szorult. Ott alapvetően a humán erőforrás fejlesztésére - bocsánat a csúnya kifejezésért - fordítottak érdemi forrásokat, és ez megegyezik azzal a stratégiával, amit egyébként Írország is alkalmazott az uniós csatlakozását követően, amiv el meg tudta csinálni az ír csodaként ismert gazdaságfejlődési modellt. Ha lényegesen kevesebb lett volna a korrupció - ezt nyilván nem kell annak magára vennie, aki az adott időszakban esetleg kisebb mértékben vett ebben részt , ha lényegesen több lett v olna a célszerű felhasználás, az nagyonnagyon sokat segített volna. De jött 2010ben a második Orbánkormány, átvéve a stafétabotot. Hadd mondjak el néhány tipikus hibát és példát, ami a váltáskori döccenőmentességet bizonyítja. Többen hoztak szűkebb otth onukból példákat a fejlesztésekre. Én hadd említsek meg hármat, amelyekben közvetlenül részt vettem. Az egyik egy csónakház ügye, ahol gyakorlatilag az európai mezőgazdasági és vidékfejlesztési forrásokból az első ütem elkészült egy csónakházzal, csónakokk al, de a második ütem soha nem készülhetett el, ugyanis az Orbánkabinet első intézkedése az volt, hogy a 10 ezer fő alatti településekből lecsökkentette 5 ezer fősre a célcsoportot, és ebből adódóan az 5 ezer fő fölötti települések teljes mértékben kieste k a támogatásból. Soha nem készült el a második ütem azóta sem. Ugyanígy járt egy lovarda, amelynek egy könnyűszerkezetes tetőszerkezete létrejött, viszont soha nem jött létre hozzá a fal, ami a téliesítést lehetővé tette volna, mert az EMVAforrásokból ug yanez az eszköz kizárta. S hadd mondjam el a legnagyobb szívfájdalmamat, az utolsó túrkevei szélmalom ügyét, ahol két uniós ciklusban LEADERforrások és turisztikai források támogattak közel 20 millió forintból egy megmaradt szélmalmot, majd a harmadik, ne gyedik és ötödik ütem, ami egy szakértő által készített tervben lett volna, soha nem valósulhatott meg. Amíg a belsejét fel lehetett újítani és rá lehetett fordítani, a külső homlokzatára soha nem került forrás. S a következő időszakban, amikor már turiszt ikából, regionális fejlesztési forrásokból lett volna pénz, a Fideszkormányzat sajnos nem támogatta ezt a fejlesztést, ennek megfelelően az elmúlt hetekben össze is dőlt ez a szélmalom. Ez egy nagyonnagyon szomorú eset, hiszen tipikus példája annak, hogy miként vesznek el korábban befektetett források, ha nem öleli fel az a kormány, amelynek folytatnia kell ezeknek a rendszerét. Egyébként nagyon kíváncsi vagyok, hogy mikor jön elő valami zakkant idióta azzal, hogy a személyes felelősségem és falrugdosásom járult hozzá ahhoz, hogy összedőlt ez a malom, de ennek is várom a hatását. Most volt a közelmúltban a turisztikai pályázatok beadási időpontja. Hadd mondjam el, hogy itt látható egy pozitív irány. Először is nem szívatják halálra a pályázókat. Az a rends zer, amikor elsőként az ötletlapokat be lehet adni, indokolatlan költségektől mentesít esetlegesen nem nyertes pályázókat, hiszen emiatt nagyon sokszor nem kell forrásokat befektetni, és lehetőség van arra, hogy egy logikusabb tervezéssel egy második körbe n legyen meg. Ez jó irány. Az is jó irány, hogy lehetőség van korábban megkezdett fejlesztések folytatására, mert így azok a települések, ahol egyegy strand vagy bármilyen turisztikai egység fejlesztése megkezdődött, végre megnyílik a lehetőség, hogy foly tatni tudják. Tehát az, hogy valamilyen javulás tapasztalható, kétségkívül több esetben igaz, de még mindig nem elégséges, ugyanis nyilvánvalóan vannak rossz hatások is, ugyanis egyre inkább fókuszál a pályázati forrás arra, hogy gazdasági szereplőket megs egítsen. Az a gond ezzel, hogy miután ezek a források alapvetően előfinanszírozást és önerőt igényelnek, megint nem a célcsoporthoz tud elsősorban eljutni, hanem oda, ahol már van tőke, ahol pénzügyi háttér segíti a programok megvalósulását, míg soksok ma gyar ember, kisvállalkozó, aki
