Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 2. hétfő (147. szám) - A 2007-2013 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK: - CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára:
2403 ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Csepreghy Nándor államtitkár úrnak, aki soron kívül kérte a megszólalás lehetőségé t. Öné a szó, államtitkár úr. CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szólás lehetőségét. A vezérszónoki felszólalásokat követően fontosnak tartottam, hogy a kormány nevében reagáljak az elhangzottakra. Mégh ozzá azért, mert egy parlamenti vitanap elméletileg megadná annak a lehetőségét, hogy valóban érdemi párbeszédet folytassunk egymással azokról a stratégiai kérdésekről, amelyek Magyarország jövőjét meghatározzák, de azt látom, hogy hiába mond el a kormány bármit, az zárt fülekre talál, és annak ellenére, hogy egyes esetekben még némi párhuzam is felfedezhető volt az ellenzék kritikái és a miniszter úr által elmondottak között, úgy hívták le azokat a kommunikációs paneleket, mintha ezért kapnák a fizetésüket . (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ezért engedjék meg, hogy néhány pontosítást megtegyek! Először is Harangozó képviselő úr szavait szeretném visszaidézni, illetve abban rámutatni néhány ellentmondásra, aki felrója azt a kormányzatnak, hogy az Európai Uni ó hét fejlesztéspolitikai régiójából Magyarország ma jelen pillanatban hogy áll. De, képviselő úr, ezeket a kérdéseket akkor kellett volna feltenni, amikor önök 2010 kormányváltását megelőzően nem csináltak mást, mint a kenőpénzekért vagy adott esetben tud atlanságból nem csináltak mást, csak fejlesztéspolitikai döntéseket hoztak. Amire a kormány átvette a fejlesztési terület felügyeletét, addigra a magyar fejlesztési források 70 százaléka le volt kötve. (Harangozó Gábor István közbeszól.) Olyan projektekre volt lekötve ez a fejlesztésiforrásmennyiség, amelynek a megvalósíthatósága, a financiális háttere, egyedül a rentabilitása nem állt meg a saját lábán. Képviselő úr keveri a szezont a fazonnal, hiszen amikor például az energetikai pályázatokról beszé l és arról a kérdésről, hogy Magyarország Kormánya a lakóingatlanok tekintetében hozott egy megszigorító döntést, az nem a 200713as időszakra vonatkozik, hanem a ’1420as időszakra vonatkozik. Hiszen képviselő úrnak tudnia kellene azt, hogy a magáncélú ingatlanok hasznosítása nem volt finanszírozható és most sem finanszírozható különböző energetikai beruházások tekintetében. (Harangozó Gábor István: Nem igaz!) Azt szeretném mindenképpen javasolni, hogy a vita további részében, hiszen mindenkinek jócskán áll még rendelkezésre időkeret, valóban érdemi vitát folytassunk egymással, mert a kommunikációs panelek lehívása ebben a tekintetben szerintem semmiképpen sem célravezető. A Jobbik által felhozott érvek tekintetében engedjék meg, hogy tisztába tegyek egyp ár dolgot. Egyrészt a számokat, mert látom, hogy itt hatalmas félreértés van abban a tekintetben, hogy most hogy állunk a teljes keretösszeg, a lekötött összegek, a kifizetett összegek, a vitás tételek között. Magyarországnak összesen az árfolyamnyereségge l együtt 8600 milliárd forintnyi fejlesztési forrás lehívására nyílt lehetősége. 8200 milliárd forint volt az eredeti keret, és az árfolyamnyereségből keletkezett további 400 milliárd forint, tehát így összesen 8600 milliárd forintról beszélünk. Annak érde kében, hogy elkerüljük a forrásvesztést, kötött a kormány támogatási szerződést mintegy 9500 milliárd forintra. Elnézést, hogy nem pontosan milliárdban határozom meg, nagyságrendileg, csak hogy tudjunk itt vitatkozni egymással. Ami kifizetésre került, tehá t az a keretösszeg, amit mi kifizettünk a pályázóknak, önkormányzatoknak, civil szervezeteknek, cégeknek, az 9223 milliárd forint, ami az Uniótól kapott keretösszeghez képest 600 milliárd forinttal túl van ezen a határon. Az, hogy Magyarország valóban száz százalékban le tudja hívni az Európai Uniótól járó kereteket, annak köszönhető, hogy egy nagyjából 150200 milliárdos vitatott tételhez képest van 600 milliárd forintnyi túlvállalásunk. Tehát ha a viták a lehető legrosszabb forgatókönyv szerint jönnének b e, ami értem, hogy az önök politikai érdeke, de az országnak semmiképpen sem érdeke, akkor is a kormánynak másik 400 milliárd forint, a magyar költségvetésből finanszírozott lehetősége van arra, hogy olyan számlákat számoljon el a Bizottságnak, amit az Eur ópai Bizottság kifizet, és ezáltal Magyarországnak minden pénz megérkezik vagy megérkezhet.
