Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 2. hétfő (147. szám) - A 2007-2013 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK: - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2393 társadalompolitikai célokat, amelyekre ezeket a forrásokat szánták. Volt idejük kialakítani egy intézményrendszert ezeknek a forrásoknak a fogadására. Mi az, amit az Orbánkormány tehetett? Önök pályára állítottak egy rendszert, ez a korm ány ezt csak működtetni tudta. Ahogy a miniszter úr az expozéjában elmondta: foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy új társadalompolitikai célokat határoznak meg, de ismerve az európai bürokrácia lassúságát, erről letettek, és szerintem ezt helyesen tettek . Az alapvető cél az volt, hogy a lehetséges források közül az utolsó eurócentet is megszerezzük. Amit a kormány megint tenni tudott, ha a társadalompolitikai célokat nem is tudta megváltoztatni, hogy átalakíthatta azt az intézményrendszert, amely a sikert garantálta. Mert ha csak azt nézzük, hogy mennyi pénzt tudtunk lehívni, akkor ezt az időszakot vitán felül sikeresnek mondhatjuk. Sikeresnek mondhatjuk akkor is, amikor teszünk versenytársaink között KözépKeletEurópában egy összevetést. Ezt mindig megte szem, mert sok ilyen összevetést kellene itt KeletKözépEurópában megnyernünk ahhoz, hogy úgy emelkedjen Magyarország egy Európai Közösségen belül, mint ahogy azt mindannyian reméljük. 2007 és 2010 között, amikor önök kormányoztak, hetenké nt 5,5 milliárd forintot tudott a kormány kifizetni az érintetteknek. 2010 és 2013 között ez 18,5 milliárd volt hetenként. 2014ben és 2015ben, amikor már a cikluson túlnyúlóan is lehetőség volt még források kifizetésére, ez 40 milliárd forint fölé emelke dett hetenként. Magyarország a rendelkezésre álló keretének 108 százalékát kötötte le, Lengyelország 101 százalékát, Csehország 95 százalékát, Szlovákia a rendelkezésre álló keretek 89 százalékát, Románia a 74 százalékát. Mégsem vagyunk elégedettek, mert h a azt nézzük, hogy ebből a hatalmas pénzből, amiről beszélünk - lekötve 9560 milliárd forint, kifizetve 9233 milliárd forint , mennyit javult Magyarország gazdasági teljesítménye, hogyan nőtt az életszínvonal, akkor továbbra is felemás érzéseink vannak. I gazán annak vizsgálatára vállalkozom, hogy mitől van az, hogy a szocialista kormány még csak a közelébe sem került azoknak a céloknak, amelyeket a kormány annak idején meghatározott. Ilyen volt az Új Magyarország fejlesztési tervben a munkanélküliség csökk entése (Gőgös Zoltán: Mit tettél ezért mint fejlesztésitanácselnök?) ezeknek a forrásoknak a felhasználásával vagy tartós növekedés elérése. Miért nem került még csak a közelébe sem a szocialista kormány, és miért tudott eredményeket felmutatni az Orbánk ormány ezen a területen? Azt, ami már elhangzott, én is megerősítem: azt látjuk, hogy a kellő rákészülés ellenére, mármint idő volt a rákészülésre, mégsem láttuk világosan, hogy milyen fókuszokra tervezett a szocialista kormány. Azt látjuk, hogy a forrásfe lhasználás teljesen elaprózott volt. Azt, gondolom, kimondhatjuk egyértelműen, hogy hiba volt, hogy gazdaságfejlesztésre csak 16 százalékot szántak. Én személy szerint önkormányzati szereplőként persze mosolyogtam és elégedett voltam akkor, amikor azt látt am, hogy milyen forrásokat tudunk megszerezni nagy európai uniós pénzekből, de tudom, hogy a gazdasági kamara már akkor is hangos volt, és kritizálta a szocialista kormánynak ezt a tervezési metódusát, rövid távú érdekeknek való megfelelést látott amellett , amikor azt kellett rögzítenie, hogy az állam és az önkormányzatok fogják felhasználni a források jó részét. Azt gondolom, hogy a gazdasági kamarának, amikor ezt az eljárást kritizálta, akkor is igaza volt. (Gelencsér Attila elfoglalja jegyzői helyét.) Sz óba került, hogy egy projekt megvalósítása során mennyi pénz folyt el arra, ami valójában nem a projekt volt, hogy ezt érdekcsoportok hogyan tudták befolyásolni, hogy milyen bürokratikus rendszert épített ki a szocialista kormányzat, hogy projektmenedzsmen t címén akár a források 30 százalékát is el tudták költeni. (Varju László: 45 volt! Ne keverjük! Korábban a miniszter úr 45 százalékot mondott! - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Ez nyilvánvalóan nem helyeselhető. Felesleges és átláthatatlan pályázati re ndszereket működtettek, és ez azért is irreális, mert a források jó részét az állam és az önkormányzatok, tehát a kvázi állam önmaga használta fel. A kedvezményezetteket, az önkormányzatokat olyan helyzetbe hozták, hogy majd’ 1200 milliárddal kellett őket konszolidálni.
